Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-144
^^^ Az országgyűlés hépvisélöházánah 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. 21 rólag csak a költségvetéssel szorosan összefüggő pénzügyi rendelkezéseket. Ë törvényjavaslatnak az első négy szakasza különösebb indokolást nem kivan, amennyiben a költségvetésnek számszerű adatait fejezetenként, címenként és rovatónként tünteti fel. Az 5. §. foglalja magában a tulaj dónképeni áppropriációt, a megajánlást. A 6. §. az, átruházást tilalmazza, a tulajdonképeni virement-jogot szabályozza. Ezt az utóbbi évek költségvetési törvényében foglaltaknak megifelelőeni kívánja ebben a költségvetési évben is továbbra fentartani. A Î. § a hitelátvitel tilalmával foglalkozik épen ugy, mint ! ahogy az az előző években volt. Itt esupiáai csak azzal az eltéréssel, hogy a beruházási hitelekre vonatkozólag megengedi, hogy az 1929. és 1930. években legyenek azok felhasználhatók. Az utóbbi évek gyakorlatától eltérőleg ez azért vált szükségessé, mert eddig, az 1924-től mostanig terjedő idő költségvetéseiben a beruházásokra mindig csak olyan csekély összeg volt felvéve, hogy azokat minden egyes kormányzati ág feltétlenül fel tudta használni már a költségvetési év lejárta előtt. Ez az első költségvetési év, amikor már egy tekintélyes összeg van beállitva a költségvetésbe beruházási célokra és megeshetnék, hogy ez az összeg teljes egészében a költségvetési év folyamiáin kimeríthető nem lenne. Ennek következtében szükséges, hogy a beruházásokra felvett összeg esetleg a költségvetési éven túlmenőleg a következő költségvetési évben is felhasználható lenne. Ez a rendelkezés különben törvényen alapszik, amennyiben az 1915 :XlJ. te. kimondja, hogy a beruházásokra három évi felhasználási időt engedélyez.. Tehát ez a költségvetési törvény még ezt is megszorítja, amennyiben nem kíván három éven túlmenőleg kiterjeszkedni, csupán csak egy esztendőre kiér annak felhasználására engedélyt. A 8. §-ban tervezett intézkedéseknek az a célja, hogy a kormány a költségvetés tehermentesítésére, különösen pedig az állami adósságoknak feltétlenül kívánatos csökkentésére az 1925:IX. te. 9. §-a alapján létesített alapban kellő fedezetet találhasson Amint arra a pénzügyminister ur a költségvetés általános indokolásában is utalt, előreláthatólag az 1927—28. év végével jelentkezni fognak az állami üzemeknél is bizonyos öszszegü feleslegek. Arra ad felhatalmazást a költségvetési törvénynek 9. §-a, hogy ezek a feleslegek üzemi beruházásokra fordíttassanak. A 10. §-ban a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok helyzetének ja vitás a érdekében tett közismert intézkedésre vonatkozólag kéri a törvényhozásnak az utólagos felhatalmazását, egyben a rendkívüli követek járulékainak a külföldi szolgálat kiépítése folytán a nyugdíj szempontjából szükséges ujabb rendezését is kéri. A 11. § a fenálló rendelkezések alapján az eddigi gyakorlatunknak megfelelőleg a költségvetéssel kapcsolatban kéri a kormány egyes kisebb értékű ingatlanok elidegenítésére vonatkozólag a törvény jóváhagyását. Végül a 12., az utolsó szakaszban az államrendőrség fentartási költségeihez a községek, illetőleg városok hozzájárulása tekintetében kér engedélyt a pénzügyminister a belügyminiszter részére, amennyiben tudjuk azt, hogy az államrendőrségi szolgálatnak az ellátása az államra nézve igen nagy terehet jelent és szükségessé vált, hogy mindazok a városok és községek, ahol államrendőrség teljesít szolgálatot, egy bizonyos összeggel hozzájáruljanak az államrendőrség fentartásj költségeihez, (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Kimondja végül a törvényjavaslatnak ez a szakasza, hogy mindazok a községek, amelyek most rendezett tanácsú várossá akarnak átalakulni, kötelesek az áliamrendőrségi szolgálat ellátására szükséges összegek egy részének fedezéséről gondoskodni a jövőben. Ezekben voltam bátor, t. Ház, az 1928—29. évi állami költségvetést, továbbá a pénzügyministernek az 1926—27. évi költségvetési feleslegek felhasználásáról beterjesztett jelentését, valamint az 1928—29. évi költségvetési törvényt ismertetni. Tisztelettel kérem, méltóztassék azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Ermszt Sándor! Ernszt Sándor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem most lejátszódott nehéz helyzet, amely házszabályvitából keletkezett, egy kissé nehézzé teszi a költségvetés vitájának a megindítását is. Én ugyan : nem azon a módon oldottam volna meg a kérdést, mint ahogyan az megoldatott. Én ezt a kérdést annak rendje és módja szerint a házszabály revíziójának formájában oldottam volna meg. Azt hiszem, mindenki meggondolta volna az objektiv okokat, amelyek a kormányt rábírják arra, hogy megoldassák az appropriációs kérdés, annál is inkább, mert az utóbbi időkben az appropriációs vitánál bizonyos — hogy ugy mondjam — viszszaélésféle tünetek mutatkoztak, amennyiben az appropriációs vitában újra felmelegitették úgyszólván az egész anyagot, amelyet a költségvetésben tárgyaltunk. Ilyen körülmények között nagyon természetes, ^ hogy a kormány kötelessége gondoskodni arról, hogy bizonyos határok tartassanak be. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a kormánynak joga van arra, hogy a parlament idejével gazdálkodjék és takarékoskodjék. Én azt hiszem, hogy az ellenzék is belátta volna a helyzetnek kötelező és parancsoló voltát. Ha tehát annak rendje és módja szerint felhozatott volna ez a kérdés és házszabályrevizió alapján, a házszabályok erre vonatkozó paragrafusai alapján tárgyaltuk volna a kérdést, azt hiszem, teljesen könnyen megoldható lett volna. De másrészről én kérni akarom a t. ellenzéket, hogy mindazokból a dolgokból konzekvenciákat és túlságos konzekvenciákat ne vonjon le. Én azt nagyon nagy konzekvenciának tartom, ha pl. Aventinust játszanék a t. ellenzék ebből a mai tárgyalásból kifolyólag, amely ma itt volt ebben a Házban. Könnyű az ellenzék padjait elhagyni és könnyű kivonulni, esetleg azonban sokkal nehezebb lehet visszatérni azokba a padokba, és sokkalta nagyobb konzekvenciákat von le a t. ellenzék, mint amilyeneket a dolog érdeme és mai állása megenged. Azt gondolom, ne vonjon le olyan meszszemenő konzekvenciákat, mert hiszen semmi egyébről, mint a tárgyalásról és esetleg egy mutatkozó visszaélésről van szó és ha e mutatkozó visszaélés kikorrigálására rákerül a sor, tárgyalhatunk róla, ha nem vagyunk megelégedve ma a dolog elintézésével, esetleg más formában napirendre tűzhetjük. Túlzásnak tartanám azonban, ha az ellenzék olyan konzekvenciákat vonna le ezekből, hogy távoltartja magát az egész költségvetési vitától. A költségvetési vitára áttérve, mindenekelőtt a pénzügyi eredményekkel kivánok röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! balfelől, a jobboldalon és a középen.) Nagyon termeszeM
