Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-144

22 Az országgyűlés képviselőházának 144. ülése 1928 március 14-én, szerdán. tes, hogy a pénzügyi eredmények, amint azokat látjuk, kielégítők és évről-évre kielégítőbbek, bizonyos fokozott biztonságot mutatnak és igy bizonyos biztonsággal tekintünk a költségvetésre, ahogyan az ma előttünk van. Nézetem szerint az, hogy a pénzügyi eredmények kielégitoek_ és a pénzügyi eredményekben bizonyos stabilitás mutatkozik, az ország jelenlegi körülményei között elsőrangú fontosságú. Ugyanezt a tünetei lehet látni egyébként Európa több országaiban is. Mindenfelé iparkodtak stabilizálni és iparkodtak, annyira, amennyire lehetett, megerősíteni az állam költségvetését. Mi egy rettenetes korszakon mentünk át, az infláció korszakán és ha nem kerültünk volna be nagy nehezen, "óriási áldoztatok révén ebbe a stabilis helyzetbe, akkor naivon természetes, hogy a nemzet sorsa a lehető legsötétebb lett volna. Ugyanerre törek szenek Európa minden országban. Bár a többi tünet, a kisérő tünetek, amelyek vele járnak, Európa többi nemzeteinél . is hasonlóan szembeötlők, mint Magyarországon, tudniillik amig az államháztartás stabilitása jelentkezik, addig ezzel szemben a gazdasági élet nem ilyen stabilis. nem ilyen erős és bár nem ilyen erős a gazdasági élet. mégis végtelen fontosságú, hogy az állam háztartása csakugyam szilárd és erős legyien. Ha pedig a pénzügyminister ollykor bizonyos sikerekre mutat rá. aikkor ezeket ellene szokták felhasználni és rá szoktak mutatni a végsikerekre; és a végkifejlődésekre, miindaizáltal én a pénzügymini'stert az általa kijelölt utón követem, mert esrvrészről kell. hoe-y a költségvetés mindig elaszticitással rendelkezzék, másrészről kell, különösen a jelen körülmények között az, hogy a költségvetés feltétlenül erős és sailárd legyen, mert »a nemzetnek seimmi egyebe sem maradt, mint az állam biztonsága és az állam pénzügyeinek szilárdsága. Ez megmaffladt a nemzetnek, de ezt okvetlenül és minden ^öriilménvek között fenn is kell tartani. Ilyen körülmények között rámutatok azokra az rminozus feleslegekre, ameTy feleslegekot állandóan szokás emlegetni és f elhány toiga in j. Tényleg vannak feleslegek, de ha körül rnéltóz tatnak tekinteni, láthatják, hogy majdnem kivé-, tel nélkül Európa összes államaiban mindenütt feleslegek mutatkoznak. Feleslegek mutatkoznak Ausztriában, amelynek gazdasági szilárdságáról nem lehet nagyon sokat tartani; feleslegek mutatkoznak Németországban 3s, kivévén Angliát, ahol deficitet látunk. De feleslegek és pedig erős feleslegek mutatkoznak Németországban, ahol pedig a gazdasági élet rendkívül hasonlit a mi magyar gazdasági életünkhöz. Ezek a feleslegek azonban akkor, ha azt látom, hogy micsoda kötelezettségei vannak az államnak, tulaj donképen nem feleslegek. Ezek momentán ugy jelentkeznek, hogy az állani nem akarja kiadni a pénzt és az állam yigyáz, az állam nem teljesiti összes kötelezettségeit o-sak azért, mert fél, hogy asetleg rosszabb napok következnek és nem akarja,-hogy esetleg roszszabb napok idején a mi valutánk és a mi egész pénzügyünk rettenetesen nehéz helyzetbe kerüljön. (Temesváry Imre előadó: Ez a helyes megállapítás !) Ha az állam kötelezettségeit tekintem, aikkor elsősorban itt vannak a háború áldozatai, a hadirokkantak, a hadiözvegyek és a hadiárvák. Közelebbről van módomban látni ezt a tételt az illető ministerium költségvetésében. Ez egy megállapított és fix tétel ma a mi költségvetésünkben. De én meg vagyok győződve, szentül meg vagyok győződve arról, hogy ez a tétel nem elegendő és mégis állandóan fix és igy van folyton a mi költségvetésünkben. Pláne az a kötelességteljesítés, amelyet mi a hadiárvákkal szemben tanúsítunk, rendkívül kevés. Sokkal többre lennénk kötelezve tulajdonképen a természetes jognál fogva. Ha nézem továbbá a többi részleteket a költségvetésben, ha nézem a tisztviselői kart és különösen, ha nézem a nyugdijasokat és a nyugdíjasok ittmaradt özvegyeit, ha azt látom, hogy vannak középiskolai tanárok, akik hihetetlen alacsony fizetési nívón vannak és hihetetlen nehezen élnek, ha mindezt nézem, akkor látom, hogy ez az állam teljesíti ugyan kötelezettségeit, de nem teljesiti abban a mórtékben, amilyen mértékben kellene. Ha pedig tovább megyek és nézem az> állam hitelezőit ós az állam adósságait, akkor természetesen azt találom, hogy az állam ott sem teljesiti elléggé kötelezettségét. De ha a sorrendet veszem, akkor természetesen én előttem elsősorban az áll, aki a nemzetért életét áldozta, aki a nemzetért vérét és életét adta, (Ugy van! bal felől, a .jobboldalon és a középen.) azután következik az, aki a nemzetért állandóan és folytonosan fárad (Ugy van! jobb felől.) és csak azután következik az, aki a nemzetet pénzzel támogatta. És itt szemben vagyok Sándor Pál igen t. képviselőtársammal, aki a vita hevében — gondolom, mert többször szokott ő a vita hevében nagyon hevessé válni, — felénk fordult és azt mondotta, hogy mi neim teszünk eleget a valorizálás kérdésében. Soha abból titkot nem csináltam, hogy igenis azt 'akarom, hogy az állam

1 'a. miasra köfcelezettségíefit teljesítse és a 'maga kötelességét teisrve mes', a sorrend tekintetébie'n azonban minidig elsohbran.guin.Fik tartottam azt az embert, áki vénét adta hazájáért, (Helyeslés és taps bmlfelől és a jobboldalon.) azután tekinteni azokat, akik folyton és állandóan fáradnak és dolgoznak ezért a haizáért ós csak harmadszor • nézem pwokat, akik ezt ia hazát pénzzel támogatták. (Helyeslés a jobboldalon.) De nemcsak ezekről a tételekről van szó, hanem szó van a kultúráról is. Ha nézem az állam feladatait nagyon természetes, hogy az állam a kultúrával szemben kötelezettségekkel van terhelve és azokat nem hanyagolhatja el; kötelezettségekkel van terhelve, a felsőbb, de az alsóbb kultúrával szemben is. De az államnak kötelezettségei vannak nemcsak a kultúrát, hanem a népnek és a nemzetnek egészségét illetőleg is. Ezek a részek, ezek a terrénumok a a régi világban és a régi körülmények között teljesen el voltak Itanyagolva. Hacsak arra a körülbelül 30 esztendőre emlékezem, amióta itt ezekkel az ügyekkel foglalkozom, egészen bizonyos, hogy óriási haladást kell látnom és konstatálnom. Erre pedig nagy szükség van, mert a nemzetnek feltétlenül haladnia kell. Ha tovább nézem a városokat, a falvaikat, látom, hogy milyen rengeteg sok tennivaló van és mi mindenfélét kell tenni, hogy a városok felemeltessenek arra a nyugateurópai nivóra, amelyen más európai városok vannak. Ha különösen nézem a szegény falvakat s a szegény falvak kulturális és egészségi viszonyait, akkor megint egy uj terrénum tárul elénk. Ha az államnak némi feleslegi vannak, én nem teszek szemrehányást ezekért a feleslegekért; én tudom, hogy elsősorban az állam pénzügyi szilárdsága az elsőrangú kérdés, másodrangú kérdés, hogy az állam kötelezettségeit és harmadrangú kérdés, hogy az állam a feladatait és hivatásait is teljesítse. Amint azonban nézem az állapotokat, elsősorban azt látom, hogy az egész társadalomiban