Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-150
4-Z országgyűlés képviselőházának .1.50. ülése 1928 március 27-én, kedden. kőzni itt alig érdemes, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert a túloldalon a többség hűségesen végrehajtja és szankcionálja a kormánynak azt az egyoldalú, antiszociális adópoütikájáít, amely tehermentesíti a nagybirtokot^ éis a nagytőkét és áthárítja a közterhek viselését a fogyasztókra, tehát épen arra a területre, amely területen a legnagyobb nyomorúságot idézi elő és fokozza a gazdasági válságot. Amilyen rossz a kormánynak ezen a területen a politikája, természetesen olyan rossz általában szociálpolitikája és az általános politikája is. És én ezzel a kérdéssel akarok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Anra akarok rámutatni, hogy ez a kormányzati rendszer, amely itt megcsontosodott és amely ugy néz ki, hogy állandósulni akar, mindennemű vonatkozásban elzárkózik azok elől a szükséges, haladást és fejlődést biztosító intézkedések elől, amelyek ezt az országot felemelnék elnyo-mottságából s amelyek az itt nyomorgó népességnek jobb helyzetet teremtenének. A dolgozó népesség, különösen a mezőgazdasági munkásság, teljesen el van zárva egyesülési és gyülekezési jogától, nincs mozgási szabadsága. Nem adhat ki még egy lapot, egy röpiratot sem bajainak, sérelmeinek felsorolására, nem nyilatkozhatik meg, (Zaj a középen.) nem alkothat egyesületeket, mert ezt nem engedik meg, minthogy a kormányzat teljesen elzárkózik ez elől. (Zaj.) Nincsen egyesülési és gyülekezési jog, nincs sajtószabadság, nincs demokratikus berendezkedés, és bár a ministerelnök ur legutóbbi debreceni beszédében hangoztatta, hogy vissza kell térni, vissza fog térni legalább a háború előtti közszabadságokhoz, ezen a területen még sem látunk semmit. Ámde a háború előtt sem volt biztosítva sem az egyesülési, sem a gyülekezési jog, sem a titkos választás, semmi sem volt biztositva. Ez ma nem elegendő, ez ma nem megoldása a kérdéseknek, ez nem az a szempont, amely irányadó lehetne a kormányzat részére, és nem az a kivánság, amelyet meg kellene valósítani, hanem a kívánságok, a vágyak, a törekvések az állam berendezkedése szempontjából ezen a téren sokkal messzebbmenő intézkedéseket kivannak. Ugyanilyen a kormány gazdaságpolitikája általában is. Mi azt látjuk, hogy a kormány nem tesz semminemű olyan intézkedéseket, amelyek szociális vonatkozásban hathatósak volnának. A kartellek, a ringek szabadon garázdálkodhatnak ebben az országban, a kartellek, a ringek érvényesülhetnek, a kartellek urak és maga a kormányzat segíti elő az ipari koncentrációt, jóllehet minden ilyen ipari koncentráció nem azt jelenti, hogy a termelés intenzivebb, tökéletesebb lesz, hanem jelent munkanélküliséget, tehát jelent szociális nyomorúságot is. A kormány amellett ezekkel a törekvésekkel kapcsolatban bőkezű is. Nem akarok a Bacher-ügyre és hasonlókra hivatkozni, de hivatkozom a fővárosnál most folyó éles harcra, ahol a fővárosi ellenzéki pártok szembenállanak a kormány támogató pártokkal, és ahol a kormány egy pénzintézet érdekében megint olyan terhet akar rárakni magára a fővárosra, amely egyáltalában nem való, és amelyet nem volna szabad reá raknia. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Annak a tönkrement takarékpénztárnak, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztárnak az ügyéről van szó, amely ügyet most ugy rángattak elő, hogy a fővárosnál van egy régi törekvés, vágy, hogy csináljanak Községi Takarékpénztárt, és a kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy a Községi Takarékpénztárra vonatkozó közgyűlési határozatot nem fogja másképen jóváhagyni, csak ugy, ha i a főváros átveszi ezt a tönkrement Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztárt és ebből' alkotja meg a Községi Takarékpénztárt. Én nem tudom mi a cél. mi a törekvés, és hogy miért akar a kormány egy döglött lóra aranypatkót tenni, (Zaj a baloldalon.) mi értelme van annak, mert hiszen nyilvánvaló szakemberek és városházi emberek számítása szerint is, hogyha a főváros ugy csinálja meg a Községi Takarékpénztárt, hogy ezt az intézményt átveszi, itt az lesz a helyzet, hogy erre borzasztó nagy összegeket fog ráfizetni. Hiszen a Községi Takarékpénztárt nagyon szépen meg lehetne csinálni ettől függetlenül, önállóan, kevesebb rizikóval és sokkal eredményesebb jövővel, mint ahogy ezen az intézményen keresztül meg lehet csinálni. ' ; ' . Itt van a vonatkozó előterjesztés, itt vannak ennek az intézetnek az aktívái és passzívái és az, aki a főváros tanácsának a közgyűlés elé terjesztett jelentését végignézi, megdöbben azon, hogy alaptőke nincsen, tartaléktőke nincsen, rendes tartalékalap nincsen, ellenben vannak kintlevőségek és van bizonyos aktivá, de sem a kintlevőségekért, sem a követelésekért, szóval sem az aktiváért, sem a passzíváért a tényleges felelősséget egész biztosan senki nem vállalja. (Propper • Sándor: A passzíváért vállalják, csak az aktiváért nem!) Ez olyan bizonytalan vagyoni állapot, amelyet csak azért akarnak megcsinálni, mert a kormány ugy akarja (Propper Sándor: Egy Gratz Gusztáv is ugy akarja!) és a kormányt támogató pártok keresztül akarják hajtani. Jellemző, hogy a főváros közgyűlésén eddig ketten szólaltak' fel er^^k támogatására: az egyik Ereky Károly, aki kint bizalmasan elismeri, hogy nem jó ez az intézkedés, a másik Ernszt Sándor képviselőtársunk, aki tegnap beszélt és aki a közgyűlésen tegnapi felszólalásában elismerte, hogy az Egyesült Takarékpénztár vezetésében rettenetes nagy hibák történtek, olyan hibák, amelyekért felelősségre is kellene vonni azokat, akik elkövették. Elismerte,^ hogy a főváros tanácsának számításai hibásak, elismerte tehát azt, hogy az az alap, amelyből kiindulnak, amikor ezt az intézetet átveszik, helytelen. Elismerte, hogy a főváros nagy pénzáldozatot hoz ezért az Egyesült Takarékpénztárért, ha ez megszavaztatok, de ennek ellenére ajánlotta, hogy szavazzák meg és fogadják el és tényleg, ha tovább is vitatkozunk — mondotta — és nem lesz más kiút, akkor döntsön a főváros közönsége. Mikor igy támogatják ezt az ügyet a kormánypárton, amikor igy ajánlják, amikor nyilvánvaló, hogy itt a főváros megkárosításáról van szó, amikor a főváros nyakára ujabb terhet akarnak zúdítani, akkor ki ne legyen bizalmatlan a kormány iránt, mely ragaszkodik ahhoz, hogy az ilyen döglött intézményt, ha egyenesen nem is meri rásózni a fővárosra, (Egy hang a baloldalon: Az adófizetőkre) de hozzávonja a Községi Takarékpénztárhoz, amelyet csak ugy fog jóváhagyni, ha igy jön létre. Bocsánatot kérek, igy talán még sem lehet a közpénzzel bánni, nem szabad döglött intézményeket így támogatni és nem lehet helyes módszer az a módszer, amikor a kormány ezt mindenáron meg akarja védeni. (Propper Sándor: Ha nem volnának kormánypárti képviselők, már régen a Markóban ülnének! Közpénzt kapnak!)