Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

Àz országgyűlés képviselőházának, là 9. ülése 1928 március 23-án, pénteken. 277 1927 januárjában, amikor az 1926. év augusztusában bekövetkezett kamatlábleszállitásuak következményei niár megnyilvánultak és a bekövetkező események előszelei már jelentkezte"k, akkor lépett volna a kamatlábemelés útjára, amivel nagymértékben hozzájárult volna —- anélkül, hogy a múlt évi konjunktúrát nagyobb mértékben érintette volna — az egyenletesebb gazdasági fejlődéshez. Nagy örömre szolgál, hogy végeredményben maguk az illetékes tényezők is azon a véleményen vannak, hogy belátják, hogy valószínűleg üdvös és egészséges következményei lettek volna annak, ha ezt annak idején megteszik. A másik része a megjegyzéseknek interpellációmmal kapcsolatosan arra vonatkozott, hogy én kiemeltem azt a bizonyos könnyelműséget a magyar közgazdasági életben, amely a fogyasztási importok emelkedésére vezet és követeltem a belföldi tőkeképzésnek, takarékosságnak nagyobb mértékben való érvényesítésiét. Erre vonatkozóan engedt ssek meg nekem megjegyezni, hogy maga a mai vámtarifa apostola, Ferenczy Izsó is a közgazdasági társaságban tartott előadásában szolgált egy nagyon kirivó példával arra, hogy milyenek nálunk a fogyasztási viszonyok, amikor azt mondotta, hogy a narancsbehozatal, a magyar rendeltetésű narancskivitel Olasz országban — tehát itt behozatal — jóval meghaladja a csehszlovák rendeltetésű kivitelt, holott a csehszlovák lakosság körülbelül 50%-kai meghaladja a mi népességi számunkat és a szomszéd köztársaság polgárainak jóléte kétségtelenül meghaladja a mienket. Hivatkozhatom magának Schober Bélának ugyancsak a közgazdasági társaságban tartott előadásával kapcsolatban ama megállapításaira, hogy a behozatali élelmiszerekben való fogyasztás fejenként évi 16 aranykoronával nagyobb ma, mint békében volt. Ez, azt hiszem, igazolja azt, hogy bizonyos könnyelműség igenis van a magyar fogyasztásban és erre vezethető vissza bizonyos mértékig a magyar kereskedelmi mérleg passzivitása is. r A takarékosság szempontjából az a megjegyzésem, hogy amit általában szoktak erre vonatkozólag javasolni éis amire eddig szorítkoztak, hogy tudniillik az emberek lelkére beszéljenek, ez az én szerény véleményem szerint egyáltalában nem elégséges, mert jó szóért senki, akinek pénz van a zsebében, a maga kedvteléseiről lemondani nem fog és nem fogja azoknak a magasabb közgazdasági érdekeknek intézkedése alá rendelni zsebéit. Szükségesek itt igenis olyan energikus rendszabály ok, amelyeik a kényszerűség erejével birnak és csak ha a gazdasági kapcsolat kényszerűsége következtében bizonyos nyomás érvényesül, lehet számítani arra, hogy megnyilvánuljon az a takarékosság, amely takarékosság máskülönben legfeljebb némely népnek egész etikai és lehet mondani, fizikai jellegéhez is tartozik, de amely tulajdonság a mi magyar népünkben megállapithatólag sem nem volt meg, sem ma nincs meg. Igen t. Ház! Egyáltalán a kereskedelmi mérleggel kapcsolatban felmerült viták, ankétek és megbeszéléseknek nagy tömegéből a pro és kontra felhozott érvekből és azokból a törekvésekből, amelyek tényleg bizonyos indokoltsággal a kereskedelmi mérleg* passzivitására vonatkozó tüneteket igyekeznek minél kedvezőbb színben feltüntetni és átmeneti jellegűnek deklarálni, nem is annyira a behozatalnak emelkedése az, amely az én szerény véleményem szerint aggályos és jellegzetes a mai gazdasági viszonyok szempontjából, haKÉPVrSELŐHAZI NAPLÓ. X. nem a kivitelnek az a tulajdonsága, hogy nem csak hogy nem követi azt az emelkedő behozatalt, hanem egyenesen csökkenő tendenciával bír. Hiszen bizonyos mértékig, a kivitelnek a behozatalhoz való mostoha viszonya érthető azon eltolódások következtében, amelyek a különböző ipari és különösen mezőgazdasági cikkek értékében nyilvánulnak meg. Itt van a Statisztikai Szemlének egy nagyon érdekes közleménye, amely megállapítja, hogy az 1926. évi kereskedelmi mérlegünk 84 millió pengős passzivitása 913-as árindex mellett tulaj donképen 91 millió pengős aktivitásnak felelt meg. Ennek megfelelőleg tehát az ezt az eltolódást előidéző tényezőkben is kell keresnünk magyarázatát ennek a helyzetnek és így, miután minden háborút vesztett ország mérlegében hasonlóképen megnyilvánul, bizonyos mértékű passzivitás, ami szükségszerűen összefügg az ország gazdasági és állampénzügyi helyzetével, ez magában véve nem volna aggodalmas. Ami valójában aggodalmas, amint mondottam, az a kivitel stagnációja, sőt visszaesése, ami azután a nagy differenciát előidézi és ami tényleg kétségbevonhatatlan

r bizonyítéka annak, hogy bizonyos gazdasági bajok és nehézségek vannak az országban, amelynek magyarázatát máskép adni nem tudják. Ha nézem ezt a mai gazdasági helyzetet, akkor bizonyos iparágaknak hullámszerű és nem valami hosszú időre kiterjedő lendületével szemben általában azt látom, hogy mindenki panaszkodik. Itt volt Görgey István t. képviselőtársam beszéde, amelyben a nagyiparra nézve is kimutatta azt, hogy az áltálában nem teljes kapacitással dolgozik. Arról, hogy a kisiparnak mik a bajai és mennyi a baja, azt hiszem, bővebben beszélnem nem szükséges. Végül pedig a mezőgazdaságról ugyancsak elismerte Görgey t. barátom azt, hogy habár nem is azok az okai, amiket ő kifejtett és amelyekre én majd később fogok visszatérni, mégis elismeri, hogy zete állandóan napról-napra romlik, itt sürgős héz a helyzete s a magyar mezőgazdaság heiya magyar mezőgazdaságnak igenis nagyon netenr«ivalók vannak, amelyeket elodázni nem lehet. Ha mármost általános közgazdasági szempontból nézzük ezeket a jelenségeket és hogy mit lehetne ezekkel szemben tenni, akkor első sorban azt látom, amire ugyancsak Görgey István t. barátom mutatott rá, hoigy az egyes foglalkozási ágak a legádázabban igyekeznek a többieket vádolni azzal, hogy ők azok, amelyek kevésbé szenvednek, vagy hibásak és a siadát érdekeinek előtérbe állítására olyan fegyverekkel és eszközökkel küzdenek az egyes foglalkozási ágak általában, amilyeneket még a béke világban, a hábotru előtt nem használtak volna, amikor ugyancsak igein éles volt a harc ebben a tekintetben a termelési ágak közt, de sem; a modorban, sem aa eszközökben nem fordultak olyan módokhoz és eszközökhöz, mint amelyeket elsajátítottak a háború és az jazt követő viszonyok között, aizok között r

a viszonyok között, amelyeiket ma is gazdasági forradalomnak vagy gazdasági háborúnak lehet nevezni, olyannak, ahol nincs barát, nincs paritás;, nincs rokon, nincs testvér és ennek következtében mindenki -a másikat igyekszik legázolni és mindenki minden eszközzel a maga javáért és a maga érdekének érvényesitéséért küzd és harcol. Kétségtelen, hogy szinte leírhatatlanul nagy azoknak az adatoknak, érveiknek, szeimipontoknak és különböző íindokolásolknaK száma, amelyekkel mindenki la magtai igazait 37