Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

278 Az országgyűlés képviselőházának 149. ülése 1928 március 23-án, pénteken. igyekszik ma bizonyítani és érvényesíteni. Annyira áll ez, hogy valósággal összezavarják az egész matériát és tulaj donképen senki sem tudja, hogy mi itt a helyes, mi itt az igazság. Nem lehet győző és nem lehet legyőzött, csak az lehet, hogy ki milyen nagy befolyással tudna érvényesitemd esetleg a imiaga szemponttiámak megvalósítását. (Ügy van! a Jobboldalon) Ezzel szemben nagyon is szükséges lenne az ODjektiv szempontoknak érvényesítése és érvényesülése. Megnyilvánul, ez é részletek szempontjából akkor, amikor már nemi az egyes érdekkörök, hanem közületek és kormányok veszik foglalkozásuk, munkájuk körébe az úgynevezett konjunktúra kuitiatálst!. aimeily konjunktúra kutatásinak feladata objektiv adatokkal sízolgálni arra nézve, hogy mi ebben az összekuszált és nehéz helyzetben az igazság. De hogyha a részletekbe nem megyünk bele, rá kell mutatni, hogy néhány nagy és abszolút közgazdasági igiaziságTÓl azok közül, mjelyekre a háborúban azt mondták, hogy elvesztették igazságukat és érvényüket, épen a legnehezebb háború utáni viszonyok között kellett mindenkinek meggyőződnie, és bebizonyult, hogy ezek olyan abszolút igazságok, amelyeknek hatálya alól kitérni nem lehet s amelynek érvényesülését nem lehet megszüntetni. Épen azok az igazságok ezek, amelyek e tekintetben a gazdasági helyzet kialakulása és a gazdasági helyzet javításának lehetőségei szempontjából érvényesültek. Mert akármit is beszélnek különböző nemzetközi és szüfcebbkörü összejöveteleken, akármit irnak könyvekben, mégis az a valóság, hogy a nagy általánosságban a világgazdaságban a szabadverseny érvényesül és ennek kell magát alávetnie a termeléssel foglalkozóknak. Ebben a szabadversenyben kell az illető termelőnek az általánosan érvényes feltételek mellett érvényesülnie, vagyis termelékenyen és ugy kell termelnie, hogy azután termelése a világgazdasági forgalomba tényleg be is kapcsolódjék és elhelyezkedjék. Ehhez pedig, a versenyképesség az első és legfőbb szempont. Ez a versenyképesség még a legkülönbözőbb vámokkal, országhatárokkal és más mesterkedésekkel szemben is érvényesül ab'ban a, tekintetben, hogy aki el akarja termeivényét helyezni, annak a legolcsóbban kell piacra hoznia. A legolcsóbb termelőnek, annak aki terményét legolcsóbban adja, nem kell különböző mesterséges eszközökhöz nyúlnia arranézve, hogy azt elhelyezze, különösen akkor, hogyha tömegtermelési cikkekről, a mi szempontunkból elsősorban mezőgazdasági termékekről van szó. Ilyen esetben nem kell mesterséges eszközökhöz nyúlni, mert hogyha a termelő állja árban a versenyt, termeivényét el fogja tudni helyezni. Ha ennek az általános, generális feltételnek meg tud felelni, csak akkor jönnek azután azok a tényezők, amelyek az ő helyzetét e mellett,a feltétel mellett még emelni alkalmasak, még javitani képesek. Ezek pedig: először az, hogyha ő jobbat termel, mint az, aki neki a világpiacon a versenytársa, s azután az, hogyha ő többet produkál, amikor azután természetesen ugyanazon az áron is nagyobb bevételre tesz szert. Mindez természetesen a nemzetközi forgalom szempontjából lényeges és a mi mai problémánk szempontjából különösen a mezőgazdaságra nézve feltétlenül áll, mert hiszen export-állam vagyunk, nekünk exportálnunk kell és nekünk épen az a problémánk, hogy nem tudunk eléggé olcsón termelni, ennek következtében, ha többet termelünk, azt sem tudjuk elhelyezni. Vannak hibák abban a tekintetben is, hogy nem termelünk olyan jól, mint kellene, mert ha jói termelnénk minőségben, abban az esetben az elhelyezés mindenesetre árban is, de lehetőség szempontjából is könynyebb lenne. A kormányzatnak ezekkel a problémákkal szemben, amelyek a gazdasági lehetőségeken könnyitenek, nehéz a helyzete és nincsenek korlátlan lehetőségei. Abban a tekintetben, hogy a kormány tegye lehetővé a többtermelést^ nyilvánultak már meg intézkedések, mint például a műtrágyakiosztással, a vetőmagnak a kiosztásával, amely szintén többtermelést jelent, továbbá a szakoktatás terén, a lehetőségek azonban mindenképen meglehetősen csekélyek ebben az irányban. Még talán valamivel többet lehet tenni a minőség tekintetében való többtermelés érvényesítésében. Itt talán azt mondhatom, — és azt hiszem, mindenki egyet fog velem érteni — hogy némely tekintetben erősen hátra vagyunk a külfölddel szemben és azt nagy mértékben érezzük. Csak példaképen hozom fel a bor-problémát, amely nemcsak elhelyezési probléma, hanem minőségi probléma is. Mert abban az esetben, ha mi ugy tudnók elhelyezni borainkat, mint a portugálok a Port-wein-t, — amelyet olyan mennyiségben isznak meg angol-szász embertársaink, hogy tulajdonképen elképzelhetetlen, hogy az olyan mennyiségben meg is termett légyen — abban az esetben nekünk nem lenne nagy problémánk a mi bortermésünk elhelyezése és értékesítése. Elsősorban minőségi intézkedésektől és azoknak a legerléyesebb és legenergikusabb érvényesítésétől függ az, hogyha valami féle javulást bortermésünk értékesítése terén a jövőben elérni akarunk. Hasonlóképen állunk annak a problémának szempontjából is, amely, ugy látom, most kezd előtérbe kerülni mezőgazdasági körökben, és amely a tejtermelés és a tejtermékek értékesítésének problémája. Nincs időm ezzel a kérdéssel kimerítőbben foglalkozni, de kétségtelen, hogy ugy e téren, mint például magának a szemtermésnek értékesítése és elhelyezése terén is nagy feladatok előtt áll a kormányzat a minőség biztosítása és előmozdítása tekintetében is és az ezekre vonatkozó intézkedéseket a legenergikusabban kell érvényesiteni, mert addig e téren a bajokat elhárítani nem fogjuk tudni. A legtöbbet a kormányzat talán mégis abban a tekintetben tehet, hogy nemzetközi viszonylatban a termelés lehetőségeit, vagyis a termelés költségeit, legalább is azoknak kialakulása tekintetében, ne nehezítse meg és ezáltal az olcsóbb, megfelelően kalkulálható termelésnek lehetősége elé akadályokat ne gördítsen. Nem magamra hivatkozom itt az ellenkező véleményüekkel szemiben abban a tekintetben, hogy milyen jelentőségük van az állami rendszabályoknak, az államháztartásnak, az állami és kÖzterheknek és különböző állami kötelezettségeknek a termelés szempontjából, a termelési kpltségek, a termelés lehetőségének megállapítása szempontjából, erre nézve hivatkozhatom és hivatkozom egy olyan nemzetközi tekintélyre, aki feltétlenül kellő megvilágításba fogja a kérdést helyezni. Mindannyian méltóztatnak ismerni azt a nagy munkálatot, amelynek következtében a Nagy-Németországban — hogy ugy mondjam — legalább bizonyos nyugalom állapotába tudott jutni, amikor a győztes államok felkértek egy amerikai bizottságot arra nézve, hogy objektíven dolgozza ki azt, hogy mit keli tenni