Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-149
â48 Az országgyűlés képviselőházának 1< teni. (Jánossy Gábor: Ebben egyek vagyunk!) De hogy a krízis okait megtaláljuk, vizsgálni kell azt is, hogy miért jutott ide a mezőgazdaság, és hogy tényleg a túlzott vámvédelem, vagy pedig egyéb okok is játszottak közre, hogy a mezőgazdasági termelés ily krizisbe jutott. Nem akarok hosszadalmas lenni, csupán utalnom kell arra, hogy a mezőgazdasági válság okai általánosan ismeretesek. Ezek az okok részint világjelenségek, mert hiszen nemcsak Magyarországon van mezőgazdasági krizis — mint igen jól méltóztatik tudni — de egész Európában, sőt az amerikai államokban is. Ez a krizis azonban hatványozott mérvben jelentkezik Magyarországon, aminek okát Magyarország speciális viszonyaiban kell keresni. A régi nagy monarchiában, amikor egy 53 milliós fogyasztóterület állott a magyar mezőgazdasági termelés rendelkezésére, a magyar gazdákat ezek a kérdések nem is érdekelték, de nem is érdekelhették, hiszen a monarchia meglehetősen erős mezőgazdasági vámokkal volt megvédve, amely vámvédelmet a magyar mezőgazdaság VB—% részben eléggé kihasználhatott, tehát mindig a világpiaci árakon felül bizonyos százalékig értékesíthette a terményfeleslegeit. (Gaal Gaston: Soha!) Ezek statisztikai adatok. Ezzel szemben ma, amikor csonka Magyarország export-területté vált, amikor mezőgazdasági terményfeleslegeink részére keresnünk kell az export piacokat, természetes, hogy e piacokon csakis m erősen nyomott világpiaci árak mellett és a hatványozottan erős verseny küzdelmei között tudunk csak elhelyezkedni. (Csőntos Imre: A múlt héten jelentkezett egy társulat, amely száz és száz vagon tengerit kivánt behozni!) Elnök: Kérem Csontos képviselő urat, ne méltóztassék beszédszerű közbeszólásokat tenni! (Jánossy Gábor: Eövid beszéd volt! — Derültséff.) Görgey István: Erre is reflektálok beszédem további részéiben, mert arra is rá fogok mutatni, hogy ilyen jelenségekkel tényleg találkozunk is, nálunk azonban súlyosbit ja a mi speciálisan rossz r helyzetünket az a jelenség. hogy a mi természetes piacaink, nevezetesen legfőbb piacunk: Ausztria és Csehország is az utóbbi időkben autarehikusan maguk is mezőgazdasági védvámos f politikára rendezkednek be, amelynek éle kétségtelenül elsősorban ellenünk irányul. (Gaal Gaston: Csak bennünket utánoznak!) Ha tehát azt tapasztaljuk, hogy ezek az államok a helyett, hogy igyekeznének velünk megegyezést keresni, mindenütt nehézségeket okoznak a mi mezőgazdasági exportunkkal szemben és e mellett még azt tapasztáljuk, hogy egy másik hatalmas állam, Németország a magyar állatkivitelt teszi lehetetlenné egyszerűen tiltórendszabályokkal. akkor komolyan kell keresnünk azokat a remédiumokat, amelyek bennünket ezen a nehézségen átvezetnek. A mi mezőgazdaságunk tényleg sokkal kedvezőtlenebb helyzetben termel, mint a többi konkurrens államok mezőgazdasága. Bátor leszek egypár ilyen okot felemlíteni és rá fogok azután térni konkluzlóképen arra, hogy ebben a drágább termelésben mit jelent a Gaal Gaston képviselőtársunk szerinti hílzott ipari vámvédelem. Nézetem szerint az egyik legsúlyosabb nehézsége mezőgazdasági termelésünknek a drága forgótőke. A mezőgazdaságnak, ha intenzivebben akar termelni, legalább kétszer annyi forgótőkére van szüksége, mint egy külterjesen kezelt gazdaságnak, gazdáink közül pedig nem í9. ülése 1928 március 23-án, pénîefûêtt. hiszem, hogy akadnának, — az ujjaimon^ megszámlálhatnám azokat — akik az infláció után annyi forgótőkét tudtak átmenteni maguknak, hogy ma saját forgótőkével tudják gazdaságukat vezetni. Mai kamatterheink pedig köztudomásúlag 11—12%-kon felül vannak, tehát méltóztassék elővenni a ceruzát és kalkulálni, hogyan tudjon prosperálni az a mezőgazdaság, amelynek kiváló mezőgazdasági szakemberei állapítják meg, hogy 5%-ná.l többet nem hoz, amikor 11- 12, 14 és 15%-os kamatterhet kénytelen viselni, ugyanakkor pedig az aimerikai farmer, ha kölcsönpénzt vesz fel. maximálisan 6%-os pénzzel dolgozik?! (Gaal Gaston: És a gyáripar öt százalékos pénzt kért a kormánytól! — Gál Jenő: Kapott is!) Igen t. képviselőtársam, beszédem végén meg méltóztatik hallani, hogy én a mezőgazdaság részére sokkal többet fogok kérni, mert a mezőgazdaságot nem lehet megmenteni se ötös* se négyes, se hármas százalékkal. Miután, mint már emiitettem, legnagyobb problémája mezőgazdasági termelésünknek és főleg többteemelésünknek az értékesités kérdése és azok az értékesitési nehézségek, amelyek tapasztalhatók, (Gaal Gaston: Ennek lehetőségét teremtette meg a védyámos politika!) meg kell állapitanunk, hogy tényleg as ipari vámok akadályozták-e az értékesítést, ^vagy pedig más körülmények akadályozták. (Gaal Gaston: Hiszen tilalom volt, a képviselő ur aludt abban az időben 1 ? Tilalom volt^ a kereskedelmi ministerium szakértői véleménye alapján.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni! Görgey István: Ha a képviselő ur egész beszédemet figyelemmel végig fogja hallgatni, láthatja, hogy majd a tilalmi kérdéskre egész gazdasági s egész kereskedelmi politikánk történtére ki fogok térni, most azonban csak a tényeket konstatálom legelőször, mert azt hiszem, hogy beszédemben csak ugy tudok bizonyos rendszert felállítani, ha először megállapítom az összes bajokat és azután egyenként meg fogom mondani teljes nyíltsággal és objektivitással, hogy hol vannak az orvoslási lehetőségek. Már most is meg kell azonban említenem, amit később pontos adatokkal tudok igazolni, hogy az egész teoretikus vámteher — vagyis, amint már emiitettem ha az összes vámokat teljesen eltörölnék, — ez kiszámítva pontosan 0-33%-ot tesz ki. (Gaal Gaston: A Gyosz. számitásai szerint!) Bátor leszek ezt is átnyújtani képviselőtársamnak, mert két számitásom van erre vonatkozólag. Aki a gazdasági életet ismeri ; az tudja, hogy ez a 0-33%-cs vámteher sem jutna teljes egészében a mezőgazdaság előnyére, mert abban az esetben, ha itt ipar nem volna, akkor ennek egyik része egyszerűen az eladó külföldi gyárosnál, másik része pedig a belföldi eladónál, a közvetitő kereskedőnél maradna, úgyhogy a legobjektivebb számítással sem lehet ennek egyik része egyszerűen az eladó külföldi harmadrészét számítani; akkor pedig oda jutunk, hogy ez az egész vámterhelés csak 0-22%-ot tesz ki. Kérdem, hogy amikor csak az előbb említett kamatdifferenciánál az amerikai farmerrel szemben már egy 7—8%-os disparitásban van a magyar termelés, olyan súlyos tehertételt jelent-e ez a 0-22%-ot teoretikusan — aláhúzom megint — kitevő vámteher. Nekünk azonban mezőgazdasági exportunkat igenis meg kell organizálnunk, mert ezen állunk vagy bukunk és itt nem én vagyok az augur, mert én nem vagyok agrárius ember*
