Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-149

'Az országgyűlés képviselőházának 1,4 9. ülése 1928 március 23-án, pénteken. 249 Én csak azokra a kiváló szakemberekre hivatkozom, akik ezzel a kérdéssel sokkal alaposabban, és sokkal régebb idő óta foglalkoznak. (Reischl Richárd: Majd a blokk megcsinálja!) Utalhatok Marschall Ferenc képviselőtársunk kiváló cikksorozataira, utalhatok azonban Tpolyi-Keller Gyula nyugalmazott államtitkár ur cikkeire is, aki mint a Futura. egyik vezető embere, saját maga tapasztalta azokat a nehézségeket és akadályokat, amelyeket a mi mezőgazdasági exportunknál konstatált amiatt, mert mi nem alkalmazkodtunk a keresleti viszonyokhoz és nem alkalmazkodtunk eléggé azokhoz a tipusokhoz és minőségi előírásokhoz, amelyeket a külföldi piac megkiván. Ö maga mondja egyik cikkében, — azt hiszem, felesleges felolvasnom, hiszen örök igazságok ezek — hogyha a magyar mezőgazdaság nem fog áttérni a standardizálásra és a tipizálásra, akkor a magyar mezőgazdaság feltétlenül el fogja vesziteni mé^ azt a meglévő piacot is, amelyről már évről-évre úgyis lassan kiszorul. Mert nem szabad struccpolitikát űzni. (Gaal Gaston: A standardizálás kereskedői feladat, nem termelői!) Bátor leszek erre is pontos példákkal és észrevételekkel szolgálni. (Gaal Gaston: Hiába mondom a földnek, hogy 80 kilós búzát teremjen, mikor 72 kilósat terem!) Tisztelt képviselőtársam, ha szabad egy kis türelmet kérnem, én egészen más standardizálásra és tipizálásra gondolok, mert a mi mezőgazdaságunknak nem lehet struccpolitikát folytatnia akkor, mikor az egész világ termelésének és fogyasztásának fejlődésében egy nagy átalakulási folyamat előtt állunk. A magyar mezőgazdaság teljesen szervezetlen ma még ezzel az átalakulási folyamattal szemben, (Gaal Gaston: Az is marad!) amelynek lényege az, — s ennek méltóztassék akármilyen mezőgazdasági szakkönyvben utánanézni — hogy mindenütt a szemestermékek, a kenyér és a liszt fogyasztását egyre nagyobb mértékben szoritja ki a gyümölcsfélék, a főzelék, baromfi és a tojás fogyasztása. Más államok már régen észrevették a fogyasztásnak ezt az uj orientálódását. Az Északamerikai Egyesült-Államok két évtized óta igyekeznek alkalmazkodni a nemzetközi piacokon mutatkozó ezen megváltozott keresleti igényekhez és a kenyér- és húsfogyasztás helyett a friss főzelék, gyümölcs, tejtermékek, tojás és baromfi fogyasztását forszírozzák. Hogy ez igy van, erre pontos adatokat sorolhatok fel. Az Egyesült-Államokban ina már több gyümölcsöt és főzeléket termelnek, mint gabonát. Amerika ma már nemcsak egyre növekvő belső fogyasztását látja el, de oly tökéletes gyümölcs- és főzelékexportot organizált, hogy gyümölcstermő vidékéről. Kaliforniából Newyork vidékére, mely körülbelül 4000 km. távolságra van, továbbá Londonba és Angliába, mely 85.000 km-nyire van, akadálytalanul szállítja óriási gyümölcsfeleslegeit. Mi képtelenek vagyunk ezzel szemben odáig megszervezkedni, hogy gyümölcsfeleslegeink eljussanak a bécsi vagy berlini piacra. (Jánossy Gábor: 50 millió pengő behozatalunk van és itt rohad a magyar gyümölcs. — Gaal Gaston: Ez nem a gazda feladata, a gazda feladata a termelés.) Erre is bátor leszek rátérni. Ma Anglia háromszor annyi gyümölcsöt importál, mint békében és céljául tűzte ki, hogy összes dominiumain hathatós állami támogatással okszerű gyümölcstermelést vezessen be. Németország óriási módon növeli gyümölcs- és főzeléktermelését. A statisztikai adatok szerint Németország ma kétszer annyi főzeléket és gyümölcsöt importál, mint békében. Egyszerű e'j> frappánsak azok az adatok, amelyek azt mu tatják, hogy az Egyesült Államok 10 milliárd dollárra tehető egész mezőgazdasági termeléséből 700 millió dollár esik a gyümölcstermelésre és 1300 millió dollár a friss főzelék termelésére. Ha ezt pengőre számitjuk át, egész fantasztikus számokat kapunk. Áz Egyesült Államok évenkint 4-2 milliárd pengő, Anglia 1*3} milliárd pengő, Németország 1*2 milliárd pengő értékű gyümölcsöt és friss főzeléket termel. Megenilitem, bogy például Angliában fejenkénti évi almafogyasztás 100, az Egyesült Államokban pedig 240. Mindez minket is feltétlenül gondolkodóba kell, hogy ejtsen. Nézetem szerint exportlehetőségeinket ebben az irányban kell keresnünk. Ez megint csak egy gazdasági axiómából következik. Az export expanzivitása ugyanis abban az irányban a legkönnyebb, ahol a legkisebb az ellenállás. Ha pedig azt tapasztaljuk, hogy a minket legközelebbről érintő piacokon a túlzottan magas agrárvámok behozatala következtében évről-évre csökken gabona- és husexportunk, emellett pedig azt tapasztaljuk, hogy örvendetes fejlődést mutat gyümölcs-, főzelék-, tojás- és baromfiexportunk, (Gaal Gaston: Vagonszámra rohad meg a gazdánál a gyümölcs, mert nem veszik meg!) akkor ennek okát abban kell keresnünk, hogy a minket érdeklő piacokon lényegesen alacsonyabb vámokat találunk az utóbb felsorolt cikkekre nézve, mint az előbb felsorolt cikkekre. Itt vannak az igen szomorú statisztikai adatok, amelyek azt mutatják, hogy a magas vámmal védett élőállat, gabona és bor bevitele Németországba 23—60%-kai fejlődött vissza békebeli kivitelünkhöz képest, ellenben a relative alacsonyabb vámokkal terhelt gyümölcs, friss főzelék, sajt, vaj, tojás és baromfi bevitele 25—146%-kai emelkedett. Azonban, ha örvendetes is ez az emelkedés, mégis csak export-szervezetlenségünket mutatja és sürgős teendőkre kény szerit minket az, hogy Németország 1926. évi importjában az alacsonyabb vámmal terhelt gyümölcs, főzelék, sajt, vaj, satöbbi cikkeknél az 1-3 milliárdos német behozatal mellett Magyarország összesen csak 23 millióval, vagyis 1*7%-kai szerepel, a 7%-os vámmal terhelt és 450 millió pengőt kitevő vajimportban pedig Magyarország egyáltalán nincs benne. Szomorú az is, hogy bár tojásexportunk az utóbbi időben igen örvendetesen megindult, mégis Németországban 5% vámmal terhelt és 350 millió pengőt kitevő tojásimportban Magyarország összesen csak 16 millió pengővel, vagyis 5%-kai szerepel. Néhány gazdaságii szakkönyvet olvastam el, mert nem lévén gazda, tanulnom kell, ha ezekkel a kérdésekkel foglalkozom. Nem utópisztikus kijelentés, ha megállapitom, hogy egész kereskedelmi deficitünket képesek volnánk ezen cikkek exportjának fejlesztésével kiküszöbölni. (Ugy van! jobb felől.) Komoly gazdasági szakértők állitják, hogy rétjeink, legelőink féljavitásá

val és megfelelő takarmányozással tejtermelésünket a mainak 3—4szeresére tudnók felemelni, ami vajra és sajtra átszámitva 200—250 millió pengős kiviteli többletet jelentene. Ami a tojásexportot illeti, rá kell mutatnom egy igen aggasztó jelenségre. Emiitettem, hogy a tojásexportunk az utóbbi időben^igen örvendetesen megindult. A kisgazdatársadalom és az intelligencia, elsősorban a menekült intelligencia igyekezett baromfitenyésztésre berendezkedni és igen örvendetes fejlődést tapasztalunk a baromfi- és a tojásexport terén. Azonban nagy veszedelem fenyegeti itt is a magyar exportot, ha idejében nem