Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

Az országgyűlés képviselőházának 148. azért teszem, mert beszédének egy részére kivánok válaszolni. Már a vita folyamán is többször szóbakerült egy ismert jelző, az u. n. dugsegély kérdése. Tavaly, amikor a költségvetést beterjesztettem, nyiltan megmondottam a Háznak azt, hogy az egész pénzügyi adminisztrációra nagy munka, nagy feladat vár. Az adómérsékléssel kapcsolat­ban egyben-másban egészen át kellett alaki­tani adóigazgatásunkat, az adóhivatalokat át­alakitottuk, hogy közelebb jöjjünk az egyének­hez, s a jövedelemadó megrögzitésével kapcsolat­ban is rendkivül sok munka volt és van még mindig folyamatban. Éppen ezért egészen nyil­tan és kifejezetten, az 1927/28, évi költségvetésben, a pénzügyi tárca 8., Egyenes adók ciménél a kiadásokat 864.000 pengővel felemeltem. Az indokolásban részletesen meg van mondva, hogy milyen uj munkálatok váltak szükségessé, s hogy ebből kifolyólag milyen kérdések előtt állunk. A problémát ugyanis csak kétféleképen tudtam volna megoldani : vagy emelem a tiszt­viselői létszámot és akkor két-három év múlva ott állok egy megnövekedett tisztviselői létszám­mal, amellyel nem tudok mit kezdeni, vagy meg­kívánom a mostani tisztviselői létszámtól, hogy ezt a munkatöbbletet végezze el. Természetes, hogy ha én az utóbbit választom, akkor ezt a munkát valamikép meg kell jutalmaznom. Ezért egészen határozottan és nyiltan bejelentettem az indo­kolásban, hogy egyrészt a fokozott munka terhe­ket csak átmeneti jellegűnek tekintem, másrészt pedig feltétlenül kerülni akarom a személyek szaporítását s ezért a munkatöbbletet ideiglenes munkaerőkkel vagy a pénzügyi közigazgatás sze­mélyzetének fokozott és a hivatalos munkaidőn állandóan túlmenő igénybevétellel kivánom el­végezni e munkateljesitménnyel kapcsolatos díja­zásokra és jutalmazásokra azonban szükség van az előirányzott 864.000 oengőre, Jellemzésül arra, hogy milyen munka folyik a pénzügyministerium­ban, csak arra utalok, hogy például tegnap is este fél tizkor mentünk el a pénzügyministeriumból. Méltóztassék oda bármely délután elmenni ki van világitva végig minden szoba, mert mindenütt dolgoznak. De méltóztassék a vidékre is elmenni és megnézni, hogy mit dolgozik a pénzügyi tiszt­viselői kar. Én ezt tudva és ismerve, nyiltan kértem a felhatalmazást, hogy őket ezért a munka­többletért megjutalmazzuk. Nekem csak egy kérésem van, és ezt ne mél­tóztassék rossz néven venni. Ki irja azokat a névtelen leveleket ? Az, aki vagy nem érdemelte meg a jutalmat, vagy nem dolgozott többet, vagy nincs benne a munkában. Nagyon sajnálatos, rendkívüli társadalmi bajnak tekintem azt, hogy ma a névtelen levélírás ugy elharapózott. A név­telen levélírókat szeméthadnak tartom, — itt nyiltan megmondom, — amely megmérgezi a közéletet, amely be akar férkőzni az adminisztrá­cióba, amely megbontani akarja még magát a családot is. Ezekre a névtelen levélírókra nem adok semmit. Akinek mondanivalója van, az mondja meg nyiltan, egyenesen, és férfiasan. Nagyon kérem az igen t. Házat, méltóztassék ezt az álláspontot elfoglalni és bárki bármit is mondhat ténykedésemre, azt garantálom, hogy soha egy fillért sem adtam senkinek törvény ellenére. Ezért mindig nyiltan helytállók. (Helyeslés a jobbol­dalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Kuna P. András ! (Halljuk ! Halljuk ff Kuna P. András: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk! — Zaj a baloldalon.) Nehezemre esik... (Zaj.) ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. 241 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mél­tóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok beszé­dét csendben megkezdhesse! (Zaj.) TJjból cser­det kérek a baloldalon, képviselő urak, külön­ben kénytelen leszek a képviselő urakat egyen­ként megnevezni. Kuna P. András: T. Képviselőház! Nehe­zemre esik délután beszélnem, de mégis az idő rövidsége miatt elmondom mondanivaló imát, bár nem egészen abban a tónusban, ahogy az előttem szóló nagyrabecsült Gaal Gaston képvi­selőtársam beszélt. Máisíhol veszem fel a beszed fonalát, én t. i. akkor, amikor a költségvetést néztem, azt vizsgáltam, hogy a kormány milyen beruházásokat végzett a múlt évben és milyen beruházásokat hajlandó tenni a jövőbeni. Tekin­tettel arra a nagy adóteherre, amelyet mi pol­gárok viseltünk és amelyet viselnünk kell és miután többször hallottam a minister uraiktól erről a dologról, amikor kezembe vettem a ki­mutatást az 1926/27. költségvetési bevételi több­letek terhére megállapított beruházásokról. olyan sók dolog ragadta meg a figyelmemet benne, hogy annak kifejezést kell adnom. (Hall­juk! Halljuk! a jobboldalon.) Legelsősorhan is tudjuk, hogy milyen ne­héz; az egész ország helyzete ma, mennyi sok­féle tennivaló van. Amit a négyesztendős há­ború, azután a forradalmaik és a kommuniz­mus leromboltak, elpusztítottak, mindazt ne­künk ez alatt a rövid idő alatt kell helyreál­litani, mert ez alatt az idő alatt semmiféle be­ruházás, nem volt, az csak a pusztítás ideje volt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Helyié kell állítanunk a kormányzattal együtt az or­szágot mindenféle tekintetben, igy gazdasági és anyagi helyzetében is. Amikor ezt a beruhá­zási kimutatást nézem, legelőször is azokat a dolgokat kerestem meg, amelyek lelkemhez közel állnak. így láttam, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet üzletrész jegyzé­seire a kormány 400 ezer pengőt készül fordí­tani. Szerettem volna, ha még ennél többet is adhlatott volna, mert azoknak a kisemberek­nek üzletrészekbe fektetett tőkéi a pénz elér­téktelenedése folytán elértéktelenedtek s az üzletirészek elértéktelenedése folytán a szövet­kezet nem tud a kölcsönkeresőknek hitelt adni. A kormányziatnak gondoskodnia kell ar­ról, hogy az Országos Köznonti Hitelszövetke­zet, amelyre olyan nagy feladat^ hárul, minél nagyobb körben kifejthesse tevékenyséarét és segithesse fióküzleteit is. Amikor azt látjuk, hogy a nlaigy bankoknál 12—14—16%-ra kapha­tunk kölcsönt, lehetővé kell tenni, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetnél és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeténél kisemberek is kaphassanak megfelelő olcsóbb kölcsönt. Miután ez most még nem valósult meg. csak egy-, öt-, tízéves kö^sönök kanhatók arra hi vom fel a kormány figyelmét és arra nézve sürgetek intézkedést — miután tudom, hogy megvan benne a jószándék — hogy hosszúlejáratú kölcsönöket oldhasson ugy az OrsságOiS Központi Hitelszövetkezet, mint a Kisbirtokosok 1 Országos Földihitel intézete. Tegye lehetővé a kormány, hopv azok a kis­emberek, akik ma majdnem csak az adójukat fizetik az adósságból, hosszú időn át fizethes­sék vissza a mai nehéz helyzetben felvett köl­csönt. T. Képviselőház! A második dolog, ami nagyon a lelkemen fekszik, a közutak és köz­hidak építése, illetőleg fejlesztése. ^ Nálunk, amióta képviselő vagyok, két hidépités történt, mivel az oláhok felégették hidainkat Ezeket a

Next

/
Oldalképek
Tartalom