Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

Az országgyűlés képviselőházának 148. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. hidakat, minthogy nem volt fánk, mert hiszen erdeinket elvették az oláhok és a csehek, ugy épitettük meg, hogy a Tisza felső részénél, ha jól emlékszem, a fürediek, megláttak a viz alatt egy úszó tuta.it

; hogy ki süllyesztette el. eladási szándékból-e vagy szöktetési szándékból süllyesztette el, azt nem lehet tudni, elég az hozzá, hogy a falusiak, amikor ezt meglátták, kihalászták és ebből a fából épültek fel a hidak. Amikor a kereskedelemügyi minlsterium ezt megtudta, a, munkabért 'kifizette nekik, a hidakat pedig átvette. így épitettük fel mi a viz színéig leégetett hidaiailkat. Ez a két hid jó volt pár esztendeig, 1924-ben azonban jött a nagy jégtorlódás és árviz^ és elvitte a hidakat. Ekkor megint egyszerre két hidat kellett építenünk és az akkori kereskedelmi minister ur, Walko Lajos, aki a Genfben levő Kállay pénzügyminister urat helyettesitette, nagyon helyesen, mint pénzügyminister segitséget utalt ki cl SZ£t~ munkra, kölcsönt kaptunk, hogy hidainkat újból megépithessük. Nagyon fontosnak tartom a hidak épitése és rendbehozása mellett az utak javítását és épitését, ezt én annál is inkább lényeges kérdésnek tartom, mert hiába beszélünk mi többtermelésről, ha utaink, amelyeken a termést be kell hordanunk, annyira rosszak, — nem csoda, hiszen a háború alatt, a forradalmak és a kommün után nem lehetett őket ugy karbantartani, mint kellett volna — hogy akárhányszor eltörik a kerék s a döcögős ut kirázza a gyorsan hajtó lelkét. 7,100.000 pengőt irányzott elő a kormányzat az utak épitésére és fejlesztésére; ez több is lehetett volna, mert amint emiitettem, utaink tényleg nagyon rosszak. T. Képviselőház! Mezőgazdasági többtermelési célokra négy millió pengő van előirányozva. Nagyon helyes dolog, hogy a földmivelésügyi minister ur erre a célra is ilyen hatalmas Összeget irányzott elő, de amint az előttem szólott Gaal Gaston t. képviselőtársam kifejtette, nagy figyelemmel kellett volna lenni erre az akcióra, és még nagyobb összeget kellett volna felvenni erre a célra. Az alföldi erdőtelepítéseket és a kopár területek fásítását szintén nagyon helyeslem. Láttam és tapasztaltam a forradalom után, hogy mit jelentenek a kopár területek, mert a mi tájékunkon is voltak kis erdők, és amikor »minden a mienk« volt, nekiestek és kivagdalták az erdőket. (Kahók Lajos : Három hónap alatt pusztult el az egész ország ? — Zaj és felkiáltások jobbfelől : Nagyon sok minden!) A kommün alatt és az oláh uralom alatt csinálták. Azt hiszem, akinek nem inge, ne vegye magára. (Ugy van ! jobbfelől. — Krisztián Imre : Miért veszi magára ? — Kahók Lajos : fin nem veszem magamra!) Akkor ne vétesse észre a képviselő ur, hogy a lábujjhegyére léptek ! (Derültség és helyeslés jobbfelől.) Nálunk is volt egy nagyon szép kis liget. Azelőtt cigányputrik voltak benne, de kilakoltatták őket, befásították a területet és gyönvörü sétahely lett belőle. De a kommün alatt kivagdalták a fákat, szanaszét hordták s amikor én ezt láttam, sirt bennem a lélek, de nem tehettem semmit, mert azoknak, akik akkor urak voltak, nem lehetett szólni. Látom, hogy alföldi erdőtelepítésre, kopár területek befásitására a kormányzat egy millió pengőt juttatott. Nagyon helyes. Nálunk is vannak ilyen kopár erdőterületek Igaz, hogy meszes volt a föld, de dugványokkal beültették. Nem tudom, hogy mi lesz belőle ilyen száraz tavaszok mellett, mint amilyen most is mutatkozik, hogy havazás, esőzés nincs. Ilyen körülmények közt az az egész munka dugába dől és újból be kell ezt a tételt állítani. Látom, hogy vízszabályozási munkálatokra egy millió pengő van felvéve. Itt, a vizszabályozás kérdésénél nagyon ajánlanám a t. pénzügyminister ur figyelmébe, hogy nagyon sok baj van. Nálunk is nagy nehézségek vannak a vízszabályozási társaság munkálatánál. A tiszazugi társaság körülbelül húsz kilométert megmagositott, mintegy huszonöt milliárdnyi költséggel és mert ezt a részt Zugnál, Sasnál és Csongrád között elvágták az oláhok és a vörösök. (Krisztián Imre: Megint a vörösök?) Igen! több, mint húszezer holdat elborított a víz és elvitte a tanyák nagy részét. (Kataók Lajos Krisztián Imre felé : Mit akar már megint! — Krisztián Imre: Ilyen átvágások teszik emlékezetessé azt a szomorú időt! — Rothenstein Mór : Most milyen idők vannak 1 — Kabók Lajos — Krisztián Imre felé : Mi közöm van nekem ehhez, azt mondja meg!? — Krisztián Imre : Akinek nem inge, ne viselje!) Elnök: Csendet kérek! Kuna P. András : A kormányzat huszmilliár- • dot megadott, de az öt milliárdot nem akarta megadni. Hiába jönnek fel és kérelmeznek, még ma sínes eredmény. Azután látom, hogy a mezőgazdasági népesség művelődésének előmozditására, népházakra 600.000 pengő van felvéve. Ezt én keveslem. (Ugy van ! jobbfelől.) Nekünk tanyai rendszerű falvaink vannak, azután a községekben is, különösen a tanyai rendszernél, nagyon szükséges, hogy a tanitó ott lakjék a helyszínén, aki igy jobban és lelkesebben is tani tana. Az érdekelt polgárok adnának földet, adnának*? az iskolaépítéshez munkaerőt, csak egy kis segitséget óhajtanának faanyagok, tetőfedő cserepek és más ilyen épitési anyagok tekintetében. Igaz, hogy ebben az irányban is megvan a földmivelésügyi ministeriumnak a jóakarata és a jószándéka, de attól félek, hogy sajnos, a pénz kevés lesz (hozzá. Közegészségügyi beruházásra 1,500.000 pengőt irányoznak elő. Ez szerintem nagyon szükséges beruházás. Nagyon sok szegény embert maguk az orvosok küldenek fel Budapestre a klinikára. S ha ezeknek egy kis házacskájuk van, akkor már rátáblázzák a költségeket a házra és igy ezek anyagilag rossz helyzetbe kerülnek, amennyiben ezt a költséget viselniök kell. A népjóléti minister ur részéről többször tapasztaltam a jóakaratot, amikor ilyen dolgokkal fordultunk hozzá, egy-két esetben el is engedte az illetőnek az ilyen díj fizetését. De mégis keveslem én ezt az összeget, amelyet erre a célra óhajtanak forditani, mert a vidéken nagyon sok baj van ; tüdőbetegek, szegény, elhagyatott gyerekek nagyon sokan vannak, nagyon sok a beteg ember, akit fel kellene hozatni Pestre. Itt külön megjegyzem, nagyon helyeslem a népjóléti minister urnák azt a szándékát, hogy Szolnokon is kórházat akar épittetni, hogy a kerületben közelebb legyen a szegényemberekhez a kórház, ne kelljen mindenkit ide Budapestre hozni. (Helyeslés.) A népjóléti minister ur Szolnokon is akar létesíteni egy kórházat, amelyben elhelyezhetjük az ilyen betegeket. Annak is örülök, hogy ott bábaképző intézetet stb. akar felépittetni. (Patacsi Dénes közbeszól.) Ahogy Patacsi t. barátom mondja, az erre a célra előirányzott 480.000 pengő szintén nem sok. (Zaj.) Épen ezért tessék behozni az itt szükséges összeget más utón, tessék a rászorulóknak kedvezményt adni, de az agglegényekre és a gyermeknélküliekre tessék több adót kivetni. Ezt már nagyon régen sürgetjük a minister urnái, de még nem csinálták meg. Fontos kérdés még az ivóviz kérdése. Hiszen ezeket elmondták már mások is, nem akarok ezzel bővebben foglalkozni. Azon csodálkozom, hogy még mindig nincsen mindenütt megfelelő ivóviz, nincs még az iskolásgyermekek részére