Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-148
240 Az országgyűlés képviselőházának 148 tési jutalékainak. Hogy ez szükséges, ezt velem semmiféle kollégiumban megértetni nem tudja. Mert ha ez igy van, ha a pénzügyi tudomány szerint jegybankot — aszónak ebben az értelmében — nem lehet máskép felállitani, akkor a kormányzatnak az a kötelessége, hogy az ország különleges helyzetére való tekintettel egy pótló pénzintézetet állitson fel, amely viszont a mezőgazdasági hiteligényeket honorálja, amely nagy pénzügyi összefüggések szempontjából nincs kötve a jegybankok rendszerinti szabályaihoz. Hanem azt mondani, hogy más jegybankot nem csinálok, mert szeretem a közvetett hitelezést, és szeretem, ha a gazdák három-négy-öt percent közvetitési díjat fizetnek a pénzükért, jó váltóikért : ezt a pénzügyi politikát folytatni épen olyan lehetetlenség, mint amilyen lehetetlenség tovább vinni ezt azt adópolitikát, ezt a vámpolitikát és kereskedelmi politikát. Röviden még rátérek arra a kérdésre, amelyet a minister ur olyan melegen ajánl minőig valamennyiünknek, amelyet én legalább egyénileg, mondhatom, meg is fogadtam, mert a takarékosságnak arról a méri ékéről amelyet én ma gyakorlok, igazán még két esztendővel ezelőtt fogalmam sem volt, nem képzeltem, hogy valaha a takarékosság terén ennyire menjek, mint amilyen takarékos most vagyok. Azonban figyelmeztetem a t. minister urat egy kinai közmondásra, amelyet talán már el is mondtam itt a Házban, hogy t. i. nem jó takarékosságból korán lefeküdni, ha a gyertyaspórolásnak ikrek a következményei, (Elénk derültség-) Minister ur, ez a kinai közmondás nagyon bölcs és feltétlenül helytálló. Én a minister ur takarékosságait mindig igy nézem. — (Bud János pénzügyminister : Az baj ! Hol vannak az ikrek 1) Ha az idei költségvetést a tavalyival összehasonlítom, 1360 millió pengő az idei budgetje a t. minister urnák, ami a tavalyival szemben körülbelül 140 millió többletet jelent. — (Bud János pénzügyminister : 114 milliót ! ) A minister ur korán lefeküdt és a takarékoskodásból az ikrek is megszülettek. (Derültség.) Évről-évre növekvő budgettel dolgozik a mélyen t. minister ur, pedig a szanálási terv szerint a 600 milliónál meg kellett volna állnia. — (Bud János pénzügyminister: Nem, Teleszky is megmondotta, hogy ez lehetetlen ! — Rassay Károly : Akkor nem lett volna szabad ezen az alapon szanálást csinálni !) Itt lehetetlenség van fenn és lehetetlenség van lenn. Ha a kormánynak lehetetlenség megállani, nekünk még nagyobb lehetetlenség fizetni. Az adózó fizetésképessége csak egy határig terjeszthető, ezt a határt már régen túlhaladtuk és amikor nekünk a pénzügyminister ur megint takarékosságot prédikál, elfogadjuk az ő tanácsát és ott fogjuk kezdeni a takarékoskodást, hogy kevesebb adót fogunk fizetni, mert a takarékosságnak ez a nagyon produktiv fajtája is be fog következni. (Felkiáltások a baloldalon : Majd jön a behajtás !) Kevesebb adót fogunk fizetni, mert ezt azt adót, ezeket a vámokat és az ezzel járó kizsákmányolást nem birjuk. — (Rassay Károly: Jön a végrehajtó !) Amikor a takarékosságról hallunk beszélni, azt látom, hogy a helyett, hogy a központi kormányzat a maga részéről is elkövetne mindent arra, hogy a felesleges, szükségtelen csökevényeket a maga testéről lefaragja, és mindazokat a haszontalan intézményeket, osztályokat és egész seregét a szükségtelen és felesleges tisztviselőknek, apránként — nem azt mondom, hogy elkergesse, sohasem mondottam ezt — elbocsássa, vagy amint már mondottam is, engedje őket kihalni, vagyis amint azokban az osztályokban egy-égy ember kidől, ne töltsék be többé a helyét, hanem az állást autoülése 1928 március 22-én, csütörtökön. matice szüntessék meg... (Bud János pénzügyminister : Ezt csináljuk !) Ezt csinálják ? Ezer és egynéhánnyal több tisztviselő van, mint a múlt évben. (Bud János pénzügyminister : Hol? —Egy hang a középen : A Munkásbiztositónál !) Kedves minister ur ! Bocsásson meg nekem, én votam az, aki szót emeltem az ellen, hogy az Országos Munkásbiztositó Intézet tisztviselőkarát állami tisztviselőkké tegyék meg. Ez a takarékosság minister ur ? Egy csomó olyan ember, akivel semmi dolga a minister urnák nem volt, mert magántisztviselők, magánalkalmazottak voltak, ültetett az állam nyakára, akiktől csak fegyelmi eljárással szabadulhat, s akiknek nyugdíjigényük is van a kormányzattal szemben. Mi szükség volt erre, t. minister ur ? Ez a takarékosság és korán lefekvés olyan fajtája, amely megint egy csomó ikreket szül. Higyje el a t. kormány, hogy a legmesszebbmenő jóakarat és jóindulat vezet. Én azt is meg birom érteni, hogy azokban a magaslatokban, ahol a minister urak élnek, ritkán hallanak őszinte beszédet, ritkán hallanak nemcsak a fórumon, de még a négyszemközti érintkezésben is, mert a dolog természetében rejlik, hogy a hatalmon levő embereket körülveszi az emberi gyöngeség : a hizelgés és nem tudom micsoda, amit nem is tartok olyan végtelenül nagy hibának, mert hiszen ez az egész világon megvan. (Jánossy Gábor: Annak tartom én is!) Akkor ne gyakorolják ! (Jánossy Gábor : Én nem hizelgek senkinek! Mikor hízelegtem valakinek? Tessék megmondani!) Szavazással is lehet hizelegni ! (Derültség, — Jánossy Gábor : Oh, nem ! Akkor az ország nagy többsége hizeleg ! Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak tréfás párbeszédeket folytatni! Gaal Gaston : Ismétlem, ez is a hizelgés egyik fajtája. Ez természetes függvénye a politikai szituációnak és még annak is, hogy a hatalmon levő emberek ritkán hallják meg a való igazságot és ez igy van s igy volt mindig. Ha talán kezdetben nem is voltak azok, rosszá teszi őket a környezet, amely hizeleg. nem mutat rá hibájukra. Mindennek folytán kifejlődött bennük az emberi rossz tulajdonság. Kisebb mértékben meg van ez a kormán y fér fiáknál is. Nem is találok ebben valami nagy hibát, mert ez természetes folyománya a helyzetnek, de épen azért, mert igy van, t. minister ur méltóztassék azok szavaira hallgatni, akiknél meggyőződhetett róla akárhányszor eddig is, hogy semmiféle f akcióz us ellenzékieskedés nem vezeti őket. Engem sem kormánybuktató szándék nem vezet, sőt kijelentettem itt a Házban már, hogy ha egy kézmozdulatomtól függne a Bethlenkormány megbuktatása, nem tenném meg ezt a kézmozdulatot, mert felelősségérzetem nem engedné, azonban ez nem ment fel mélyen t. minister ur az alól a kötelesség alól, hogy nyiltan és becsületosen feltárjam az ország bajait és sebeit. Engem csak ez vezetett felszólalásomban, ez az egy szándék, és én a kormánynak saját érdekében, de még inkább az egész ország érdekében kérem a kormányzatot, méltóztassanak azokat, amiket elmondtam, jól megszívlelni és amennyiben lehet, azokon sürgősen segiteni ! (Éljenzés és taps a balközépen. Szónokot számosan üdvözlik ) Elnök : A pénzügymiuister ur óhajt szólani. Bud János pénzügyminister : T. Ház ! Gaal Gaston igen t. képviselőtársam, megvallom, érdekes és nagy hatást kiváltott beszédére később, majd az általános vita végén fogok válaszolni. Lesznek olyan pontok beszédében, amelyekkel találkozni fogok, amelyekben közeledünk egymáshoz, de lesznek olyan részek is, amelyeknél teljes ellentétbe kerülünk. Ha ma felszólalok, azt tisztán
