Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-148
Az országgyűlés képviselőházának 148. i üzem továbbviteléhez feltétlenül szükségesek, ebben ne méltóztassanak egyoldalúságot látni, mert ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha a kormány a további megrendszabályozásokat is szükségesnek tartja, azokhoz hozzájárulok, de miután nem ismerem azokat a viszonylatokat, azokba nem akarok belekontárkodni. Felsorolok ellenben egypár cikket, amelyeknél abszolút felfüggesztést kérek. Megtanítottak már arra, hogy ebben az országban mindenért a pénzügyminister ur felelős. Az ő ministeriuma annyira magához ragadta a hatalmat minden más ministerium felett, hogy ma pl. a kis községi ügyek is a pénzügyministeriumban vizsgáltatnak felül. A fokozott hatalommal azonban fokozott felelősség is jár és álli+om, hogy a pénzügyi kormánynak a kezében van a kérdésnek a megoldása, mert a vámok a minister ur alá tartoznak, az nem a kereskedelemügyi ministeriumé. Elsősorban tehát a minister urnák kell azokról lemondania, hogy megvalósulhasson az, amit én most a mezőgazdaság nevében kérek és követelek a minister úrtól. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy azokban a cikkekben, amelyek a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosak, abszolút vámmentesség hozassék be. Amennyiben ez nem történik meg, a mezőgazdaság rentabilitása van veszélyeztetve ; amennyiben nem történik meg, kénytelenek leszünk a mezőgazdaságokat a legme«szebbmenőleg extenzivvé tenni. Mert igy a mezőgazdaság , vitele abszolúte lehetetlen és inkább, semhogy tönkremenjünk, azt fogjuk csinálni, hogy legelőgazdaságokká alakitjuk át gazdaságainkat, szélnek eresztjük az alkalmazottak 8 /io részét és 2 /u-ed résszel legeltetjük a marháinkat, amiből ugyan nem lesz hasznunk, de nem lesz kiadásunk sem. A mezőgazdaság nem exisztálhat, ha a szén, vas, petróleum és annak termékei, az olaj, fa, műtrágya, rézgálic és az egyéb védekező eszközök, gépek, traktorok és szerszámok vámmentesen nem kerülhetnek be az országba. Nem kivánom azt, hogy azok az iparok, amelyek ezek közül reális munkát végeznek — inert a petróleumfinomitást Magyarországon reális munkának el nem ismerem, vagy a műtrágyagyártást külföldi anyagból Magyarországon reális iparnak ugyancsak el nem ismerem, továbbá azt sem ismerem el, hogy vámmentesen behozott félgyártmányokból készített cikkekkel, felcicomázásokkal lehessen a magyar gazdaközönséget kizsarolni, amint az sok ágban történik. Mélyen t. minister ur, ezekben a gyártmányokban abszolút vámmentességet kérek. Itt petróleumiparoknak iogosultságuk nincs. Amikor mi petróleummal és annak melléktermékeivel folytathatunk csak mezőgazdasági üzemet, — mert ma már ott tartunk, hogy traktor és szántógép nélkül tisztességes mezőgazdasági üzem el nem képzelhető — a kormánynak elsősorban kötelessége minket talpraállitani, akiket eddig pénzügyi és gazdasági politikájával a tönk szélére juttatott. Ha a kormánynak van arra pénze, hogy vámengedményeket és vámkedvezményeket tegyen — óriásiakat — az iparnak és egész sorozata a félgyártmányoknak vámmentesen áll az ipar szolgálatára, ők pedig vámmal megterhelve adják azután tovább a magyar fogyasztóknak, akkor a kormánynak még sokkal inkább kötelessége az egyetlen országfentartó nagyüzemet, a mezőgazdaságot megmenteni. Én tehát nagyon kérem a mélyen t. minister urat, hogy ezeket az általam itt felsorolt üzemi cikkeket, részben anyagokat, részben gépeket feltétlenül méltóztassék vámmentessé tenni, mert azt az uzsorát, azt a kizsarolást, amelyet ezekben a cikkekben a magyar gyáripar mirajtunk elkövet, semmi körülmények között elviselni nem tudjuk, llése 1928 március 22-én, csütörtökön. 239. de nem is vagyunk hajlandók. Mélyen t minister ur, ennek előbb-utóbb egy uniszónó megtagadás lesz a vége. Azt fogjuk mi is mondani : ha nem hagytok minket rentábilisan dolgozni, akkor pedig mi nem fogunk adót fizetni. (Mozgás.) Ha a mélyen t. minister ur tőlünk adót akar, tegye lehető vé, hogy a magyar mezőgazdaság élhessen, produkálhasson, a magyar fogyasztók részére tisztességes áron termelhessen. Mélyen t. Képviselőház ! Sok volna még nagyon az elmondanivaló (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon,) őszintén megvallva azonban a fizikumom sem nagyon birja már, meglehetősen elfáradtam. De azért egyes kérdésekre még rátérek. (Halljuk ! Halljuk !) T, minister ur, ugyanilyen fogós kérdése a magyar gazdasági életnek a hitelkérdés valamilyen megoldása. Ennél a kérdésnél igazán nem szükséges, hogy én a t. minister urnák akár felvilágositásokat, akár tanácsokat adjak, mert ezen a téren a t. minister ur abszolút verzátus ember. Bizonyosan még jobban látja ezeket a kérdéseket, mint én, legfeljebb kevésbé érzi, mert én a bőrömön és azoknak a bőrén érzem, akiknek nevében beszélek, a minister ur pedig felül áll ezeken és felülről kényelmesen nézi. Mélyen t, minister ur, őszintén megvallom, kogy ahhoz én nem értek, hogy egy jegybanknak milyennek kell lennie, már tudniillik egy európai értelemben vett jegybanknak- Sokszor elolvastam már azokat a különféle indokolásokat, amelyek nekem meg akarták magyarázni, hogy egy jegybanknak miért kell olyannak lennie, amilyen a magyar jegybank, hogy más statútuma egy jegybanknak nem lehet, mert akkor az nem jegybank. Hogy miért nem jegybank, azt az én paraszt-eszemmel hiába próbáltam megérteni. Hogy egy jegybank csak akkor jegybank, ha csak bejegyzett cégnek van ott váltóhitele, azt nem értemHa nincs egy garas ára értéke sem, csak bejegyzett cég legyen, már van váltóhitele a jegybanknál. A gazdának ellenben, még ha herceg Esterházynak hivják is és 300.000 hold földje van és egy garas ára adóssága nincs, nincs öt pengő váltóhitele. Herceg Esterházy, meg én, meg nem tudom ki, aki gazda, aláirhatunk egy váltót — amely nem jogászváltó lesz, hanem igazán jó váltó — egy száz pengős váltót, de ha mi beviszszük a magyar jegybankba, a magyar jegybank azt nem számitol iá le, (Ugy van! Ugy van!) mert gazdaváltót a jegybank nem számitol le. (Bud János pénzügyminister: Mert ha lejár, rendszerint nem fizetik meg!) Amikor a váltót benyújtom, a jegybank még nem tudhatja, hogy megfizetem-e vagy nem. (Zaj. — Keischl Richard: De sejti ! — Bud János pénzüygminister: Tapasztalati tény !) Azt szeretném én tudni, miért legyen egy országban, amely gazdaország, kényszerítve az a gazda, még a legjobb gazda is, hogy az ő váltóját a jegybank ne honorálja. Miért legyen az a helyzet, hogy ha a sarki Kohn Móric nevű boltos, mert bejegyzett cég, odairja a nevét és azért 3% províziót szed tőlem, akkor jó az addig nem jó váltó, de addig a pillanatig, amig Kohn Móric oda nem irta a nevét, herceg Esterházy százezer pengős váltója nem érvényes. Micsoda statútumok teszik észszerűvé, elfogadhatóvá, megmagyaráz hatóvá ezt, azt én véges paraszti ésszel felfogni nem tudom. (Bud János pénzügyminister: Majd rendezek egy kollégiumot ebből a tárgyból!) Kollégiumot rendezhet a minister ur, de olyan kollégiumot, hogy megértesse józaneszü emberekkel, hogy egy agrárországban olyan jegybankokat állitanak fel, mely az agrárérdekeket nem veszi figyelembe, az lehetetlen. Ez a statútum kiszolgáltatja az ország 70%-át a bankok közveti32*
