Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-148
236 Az országgyűlés képviselőházának lé ugyanakkor külföldi tőkéseknek megadja a lehetőséget és a kilátást óriási haszonra, amellett biztosítsa ezeket a tőkéseket kormánytanácsilag — hogy mit jelent ez, nem tudom, ez még nagyon a tanácsdiktatúrára emlékeztető kifejezés, még abból a mentalitásból származik, hiszen mindjárt a tanácsdiktatura után következő dolog volt, — s előre lekösse magát, hogy ezeknek a gyáraknak pedig igen magas vámtételeket fog évek hosszú sorára biztosi tani. Ilyen körülmények között született meg később 1921-ben a Ferenczi-féle tervezet, amelynek apaságát nem vállalta egy kormány sem, amelyről Ferenczi csak azt mondja, hogy valahogy az adottságokból kifolyólag meg kellett csinálni egy vámtarifát. Megszületik ez a tervezet, amelynek szülei a Gyosz emberei voltak. Ferenczi Izsó és a Gyosz csinálták az egész vámtarifa tervezetet, ezek készítették el az egész vámtarifát. Igaz, hogy az Omge-vei a kész anyag felett folytak tárgyalások, egyis részletkérdéseknél az Omge-nek sikerült is a megegyezés, azonban amint most már a ministerelnökur, Hadik gróf és Mutschenbacher nyilatkozataiból s a Ház irattárában levő memorandumokból is abszolút bizonyossággal megállapítható — nagyban és egészében az Omge elutasitotta magától az uj vámtarifát. Szóval törvényes atyja ennek a törvénynek nincs. (Kassay Károly: Itt a kormány, a törvényhozás, a többség !) Bocsánatot kérek, most jön a kormány felelősségének kérdése. A kormány felelőssége pedig ott kezdődik, amikor az Omgeban és a képviselőházban kifejezést adtak ezeknek az aggodalmaknak. Sándor Pál t. képviselőtársam óriási harcot vivott ezzel a javaslattal szemben. Én, sajnos, épen akkor, amikor ezt a javaslatot tárgyalták, hónapokig betegen feküdtem. Engem az ágyban a méreg evett (Derültség), amikor ezekről hallottam és nem tudtam elképzelni, hova teszi a magyar országgyűlés az eszét, hogy egy ilyen javaslatot meg tud szavazni ellenmondás nélkül. Mondom, Sándor Pál vivott itt tiszteletreméltó harcot abban az időben, maga maradt és természetesen nem tudott semmit elérni. Miért ? Mert az alvó lelkiismeretet megnyugtatta a kormány azzal, hogy sohasem akarja ezt a törvényt életbeléptetni. Azt mondotta a többség tagjainak, ezek csak harci vámok, ezeket csak azért szavazzátok meg, hogy legyen mivel megküzdeni a kereskedelmi tárgyalásokat. Elbolonditotta — bocsánatot kérek a kifejezésért, de ez a helyes kifejezés — a többséget ez az igérot, mert a többség bizott abban az Ígéretben. 1924 nyarán tárgyalta a képviselőház ezt a törvényjavaslatot, 1925. január 1-éo pedig életbeléptette a kormány és másfél esztendeig tartotta ezt a törvényt változatlanul életben a legmagasabb tarifákkal- (Zaj.) Méltóztassék elolvasni Ferenczi Izsónak azóta megjelent mea culpáját, aki a múltkor egyik újságban cikkezett arról, hogy a kereskedelmi szerződések neki milyen csalódásokat okoztak és hogy a kereskedelmi szerződések állítólag lefaragták ezt a vámtarifát. Tegnap is nyilatkozott közbeszólás alakjában a kereskedelemügyi minister ur, hogy azok a magas vámtarifák már nincsenek is életben, mert hiszen a kereskedelmi szerződések azokat lényegesen leszállították. T. Képviselőház ! Erre vonatkozólag megint bátor leszek az én nagyon tiszteletreméltó ellenfelemnek saját szavait idézni. Itt van előttem a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületénekjelentése arra vonatkozólag, hogy mennyiben áll meg a t. minister urnák az a kijelentése, hogy legfaragtattak a vámtarifák. Itt megkapjuk erre a választ. Legyen szabad ezt ismertetnem. Az ipari organizációról szól ez a fejezet, amelyben megi. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. magyarázza azt, hogy miért van szükség a gyáripari koncentrációnak, vagy organizációnak nevezett kartellreCsodálatos, hogy a Gyosz egy idő óta a »kartel« szót ugy iparkodik kerülni, mint az ördög a tömjénfüstöt, mert a kartelről már tudja a nagy publikum, hogy micsoda, a saját bőrén tapasztalta. (Derültség.) Most tehát kellett egy uj elnevezést találni. Most már ipari koncentrációt, ipari reorganizációt, ipari racionalizálást vagy nem tudom még mi minden elnevezést vagy kifejezést használnak, amelyek értelmét természetesen megint külön külön kell keresői és megtalálni. (Jánossy Gáhor : Savanyu Jóska gentleman volt a kartelekhez képest! — Derültség. — Várnai Dániel : Nem szabad sértegetni Savanyu Jóskát. — Jánossy Gábor: Ebben is van valami igaz! — Zaj.) Ebben a jelentésben azt mondja a textilipari organizáció, hogy egyik legfontosabb feladata lesz a szövetségnek a meglevő ipari organizáció megteremtése. Azután folytatja, bogy nem volna szabad az ipari organizációs folyamatnak kívülről akadályokat á ! litani az útjába. Ez annyit jelent, hogy a kartel-törvény nekik nem épen kellemes. Azután azt mondja, hogy az ipar jövője szempontjából az valóságos életkérdés, mert végeredményben az ipar mégis egy kis fogyasztási területre van utalva. Itt szintén felhozza • érvül, hogy bár a textiliparnak legnagyobb baj hogy az ipar a belföldi szükségletnek csak egy harmadrészét fedezi, mégis csak egy kis fogyasztási területre van utalva. Mivel tehát nagyon kis fogyasztási területre van utalva a magyar textilipar, szükség van arra az organizációra — amelyet mi kartelnek nevezünk, de ők organizációnak neveznek, — hogy ezt a kis területet maguk között megfelelően feloszthassák. Hogy ez a »megfelelően« mit jelent, azt a végén megmagyarázza. Azt mondja: »textiliparunk szervezkedése szorosan összefügg a vámok leszállításával és épen arra szolgál, hogy az utóbbi folyamatot ellensúlyozza.« T. Képviselőház ! Itt maga a Gyosz-nak igen tekintélyes része, a textil része, maga beismeri, hogy akkor amikor a kereskedelmi szerződéseknél kénytelen volt a kormány a magas vámtételekből engedni, ugyanakkor ők ezt ellensúlyozták nagyon szépen azzal az organizációval, amelyet mi kartelnek nevezünk. Hogy pedig ezek a kartelek mit jelentenek az országban (Jánossy Gábor: Tatárjárást!) — kérem, tatárjárás? (Egy hang balfelől: Az semmi hozzá!) Méltóztassanak meghallgatni. 1927-ben — hirtelen nem is tudom, melyik hónapban jelent meg az a kimutatás — június 30-ig a következő kartelek voltak Magyarországon. (Bálijuk ! Halljuk !) Összesen 75 darab. (Derültség és felkiáltások balfelŐl: Csak?) Azóta szaporodtak. Ezek részben bevásárló kartelek, részben értékesítő, részben termelő kartelek (Egy hang balfelől- Ugy szaporodnak mint a házinyulak!) Méltóztassanak meghallgatni (Olvassa): »Borkariéi, szeszkartel, drót- és drótszegkartel. vastartókartel, sinkartel, zománcedénykartel, karbidkartel, izzólámpakartel, gyaposszövőkartel, ablaküvegkartel, tükörüvegkartel, palacküvegkartel, finompléhkartel, szerelőárukartel, (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) vascsőkartel, vegyicikkek kartele, kénsavkartel, szódakartt'l, enyvkartel, faszénkartel, faeiposarokkartel, (Derültség.) kaucsukká rtel, gyantakartel, gyantakartel, ostornyélkartel (Élénk derültség.), butorkartel, cellulozekartel, rotációspapirkartel, jutakartel, pamutfonálkartel, pamutszövőkartel, pamutárukartel. varróselyemkartel, pamutszalagkartel, kenderfooatkartel, vaskonstrukciókartel,