Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-148
Az országgyűlés képviselőházának 148. vasnagykereskedők kartelje, gyufakartel, parkettkartel, csavarkartel (Östör József : Ez az ügyvédeké ! — Derültség.), cipőkartel, mészkartel, szénnagykereskedők kartelje, ócskavaskereskedők kartelje, tej nagykereskedők kartelje, vásárcsarnoki nagykereskedők kartelje, műtrágyakartel, szikvizkartel, szénsavkartel, petroleumkartel, biztos, itókartel, zsákkartel, cérnakartel, benzinkartel, olaj kartel, téglakari el, cukorkartel, sörkartel, malomkartel, szállodakartel, cement kartel, ülmkartel, acélkartel, gummikartel, bankkartei, oxigénkartel, fakartel, koporsókartel (Élénk derültség. — Egy hang half elől : Arra van szükség!), élesztőkartel, textilfestőkartel, kartonnyomókartel, konzervkartel, kályhacső kartel, hari snyakartel, cipőzsinórkartel, összesen 75 darab. (Zajos derültség.) Azóta, mélyen t. Képviselőház, tudomásom szerint a kartelek száma szinte mintegy 130-ra növekedett (Görgey István : Hatvannégy van ez idő szerint!) és amint méltóztatnak látni, az életnek csaknem összes viszonylatai kartelbe vannak foglalva (Ugy van ! bal felől.); még egyetlenegy nincs idáig : a szerelem, egyébként minden. (Derültség — Jánossy Gábor : Majd azt is megalakítják ! — Östör József : Agrárkartel sincs !) Azt mondják a t. túloldalról, velünk túlzó agráriusokkal szemben, akik a kartelképződésnek ezt a fajtáját semmi körülmények között jogosnak elismerni nem vagyunk hajlandók, hogy ez tiszta abszurdom, mert a kartelek jótékony egyesületek, azok teszik lehetővé a racionális termelést (Egy hang a jobbközépen : Azt nem mondjuk !), azok teszik lehetővé, hogy jól lehessen kalkulálni, az elszállitandó ipari termelés mennyiségeit, megfelelően lehessen felosztani, rajonirozzák a fogyasztási kerületeket, ezáltal biztonságot teremtenek a gyáripar jövedelmező voltáról és a biztonság által olcsóbbá teszik az árakat. Azt látjuk, hogy biztossá tették a jövedelmüket, de hogy mi lett olcsóbb, igazán kiváncsi volnék, ha ezt az egyet a kartel nekem meg tudná mondani. (Malasits Géza: A munkaerő! — Egy hang balfelől : Az igaz !) Amikor a magyar gyáripart ilyen irtózatos vámok védik, amelyekből leszállitottak ugyan a kereskedelmi szerződések, de ezt a saját állításuk szerint kontrakarirozták kartell alapitással, a hasznuk tehát semmit sem változott ; amikor azokat ilyen biztosítékok védik. Azt kérdezem én, mit szólna ahhoz a magyar fogyasztó és mit szólna ahhoz a magyar gyáripar, ha magyar mezőgazdaság egyszer azt mondaná, — végrehajthatatlan — de ha mégis azt mondaná egyszer, (Egy hang jobbfelől : Ügyetlenek vagyunk !) — még csak ez az egy maradt hátra —, hogy csináljunk kartellt, még pedig nemcsak abban a tekintetben, hogy mit adunk el, hanem abban a tekintetben is, hogy mennyit és mit termelünk ? Az idén nem is volt más, csak hogy nem ment gabona a piacra aratás után pár hétig, amikor össze szokták szedni, micsoda felzúdulás, vájgesríe volt, hogy a mezőgazdaság visszatartja a búzát, a nagybirtokosok igy spekulálnak, ugy spekulálnak az éhező városi lakosság gyomrára. Hát mélyen t. kartell (Elénk derültség.) Igen, most a mélyen t. kartellnek beszélek. Ha a racionalizálás jogos, nem nagyobb racionalizálás és nem jogosabb-e, ha én, mint gazda csak azt termelem a földemen, ami majd kifizeti magát, ha én, mint gazda összebeszélek és minőségben, ugy mint mennyiségben, csak egy kontingenst termelek meg, hogy magam ne csináljak magamnak a piacon konknrrenclát 1 Mit szólnának ahhoz, ha ezt a kontingenst ugy fogom a piacra vinni, ugy fogom a fogyasztó elé ereszteni, ahogy én kalkulációm alapján azt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. 237 jónak látom ? Mit fognak önök szólni ? El fogják ismerni ennek a jogosultságát 1 Pedig, bocsánatot kérek, az élelmicikk éppen olyan szükséglet, — semmivel sem különb — mint a ruha. És méltóztatnak tudni, — azt hiszem, nagyon kevesen tudják a t. Ház tagjai közül — hogy mig a bankároknak a méregdrága angol szövetből való ruhája után kilónként fizetik a vámot, tehát nem a beszerzési ár szerint, hanem kilósűly szerint, vagyis ahhoz az árhoz képest, amelyet érte fizetni keli, alig fizetnek valami vámot, addig éppen a legnehezebb szövetek után, mert minél durvább egy szövet, annál nehezebb, éppen a nép által viselt legolcsóbb karton és más ruhanemű után szintén kilónként kell fizetni a vámot, ugy, hogy mig a bankár angol ruha ja után alig ad le valam it a z államkincstárnak vám címén, addig a legszegényebb ember, a milliók és milliók által használt parasztszövet után óriási összegeket adnak le. (Östör József: Hát a vámtételek?) Kilóra megy. (Östör József: A vámtételek?) Kérem én elismerem, hogy az ügyvédek mindenhez értenek, (Élénk derültség.) de engem ebben a kérdésben egy textilszakértő világositott fel és ebben a tekintetben az ő véleményére többet adok, mint az önére. (Östör József: Mennyi a vámtétel?) Nem tudom, de ugyanaz a vámtétel. Bocsánatot kérek . . . (Görgey István: AZ Összes vámtételek közül a mienk differenciál legerősebben a posztónál.) Mondom, nekem ez a szakértő ember azt mondotta, hogy a posztó posztó, (Görgey István: Nem szakember!) hogy az egyik is posztó, a másik is posztó. Az egyik métei je ezrekbe megy, a másik méterje pár fillér, de az egyik tömegáru a másikat pedig épen csak a bankárok viselhetik, mert másnak nincsen rá pénze. És ennek a két cikknek vámtétele teljesen ugyanaz, kilóvám van rájuk kivetve. (Görgey István: Nem áll!) Ott a törvény, a képviselő urnák módja van megnézni. (Görgey István: Jobban ismerem a törvényt!) Elnök : Kérem Görgey képviselő urat, ne méltóztassék párbeszédet folytatni ! Gaal Gaston : Nem távozhatom helyemről, máskép kivenném a törvényt és megnézném a tételt. Ezt nekem egy budapesti nagykereskedő mondotta, aki feltétlenül ismeri a kérdést. (Östör József: Félrevezették! — Görgey István: Nem mondott igazat !) Nem ez a lényeg t. képviselőtársam, a lényeg az, hogy amig az egyik oldalon a kormányzat megengedi a legmesszebbmenő összebeszélést a fogyasztók rovására, amig törvényhozásilag is előmozdítjuk ennek a rettenetes kartelképzésnek és az azzal járó kizsákmányolásnak lehetőségét, addig a másik oldalon, amikor — mondom — az idő mostohaságánál fogva a nyáron csak egy hónapig nem volt búza a piacon, megmozdult az egész társadalom, harsonáztak az újságok és kezdték ennek az állapotnak rettenetes jogosulatlanságát emlegetni. Elismerem, hogy a mezőgazdaság részéről is jogosulatlan lenne ilyen eljárás, mindenféle racionalizálás, mindenféle terményösszevonás ; annak megállapítása, hogy mit termeljünk, mesterséges fogyasztása a termelésnek, hazaárulás és hazafiatlanság lenne. De ez akkor sem más, amikor ipari oldalon történik. (U.gy van ! Ugy van ! — Egy hang a baloldalon : Egyenlő mértéket !) Az iparnak is csak egy kötelessége lehet : termelni, amennyit tud. (Ugy van ! Ugy van ! a közéven,) Ezt azonban egy iparág sem teszi. (Eílenmondások a középen.) Egyetlen iparág sincs, amely ezt megteszi, mindegyik iparág redukált üzemmel dolgozik, (Biró Pál: közbeszól.) felére redukált üzemmel dolgozik és amikor pedig nincs más munkája, egymásután jelennek meg cikkek, hogy tessék a magyar államvasutnak beruházni, mert én, mint ipar, élni akarok, 32
