Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-148
230 Azor szag gyűlés képviselőházának 148 désem azonban az, hogy uj marad. (Rassay Károly : Mint a Budapesti Hírlapnál ! — Bud János pénzügyminister : Ott nem. volt képviselője a pénzügyministeriumnak ! — Rassay Károly : De semmi keresnivalója sem volt ott !) Azt én sem tudom minister ur, hogy az a bizonyos magasállású ministeri tisztviselő hivatalból volt-e dirigálva, vagy csak beválasztották oda, denikve ott volt és a pénzügyministerium képviselője volt, aki ezt az elokvens dikciót végighallgatta anélkül, hogy szükségét látta volna annak, hogy az állam az adóztatás szempontjából közbeléüjen. (Bud János pénzügyminister : Az lehetett pénzügyministeri tisztviselő, de nem képviselője a pénzügyministernek.) Igazán iparkodom a kérdést abszolúte tárgyilagosan kezelni, mert hiszen nem az a lényeg, hogy X vagy Y mit tett, az a lényeg, hogy nekünk olyan adórendszerünk van, amelyben ilyen dolgoklehetségesek. Mert hiszen méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy a mérlegkészítés teljesen kezében van annak az igazgatónak, vezérigazgatónak, aki a cégvezetővel összeül. A mérleget megcsinálják, odaállitják az igazgatóság elé, az igazgatóság vagy fejet bólint vagy repül. (Derültség.) mert hiszen az igazgató is arra való hogy vagy szótfogad és felveszi ezért a tantièmet, vagy pedig ha a maga esze szerint akar járni, járhat, de igy jár. (Kezével távolodó mozdulatot tesz. — Derültség.) Tudjuk, hogy mindtn mérleg, a szónak nem a komiszabb értelmében — ne ugy méltóztasék felfogni — hanem a szó financiális értelmében hamis. (Derültség.) Minden mérlegben el van bujtatva a rejtett és nem rejtett tartalékoknak zöme és egész serege, arról nem is beszélve, hogy normális rezsinek tekinthető-e az intézet jövedelmének kiszámításánál az az irtózatos dotáció, amelyet az intézetek «tisztviselői,» kapnak kik az intézetnek nem is annyira tisztviselői, hanem tulajdonosai, — mert hiszen a vezérigazgató maga az atyaisten egy ilyen bankban — akik anynyit vonhatnak ki abból az intézetből, a külön személyi dotáción kívül és vonhatnak ki a társulati adózás alól, amennyi nekik tetszik. Ezzel szemben én, a földbirtokos, reggeltől estig túrom a földet, hajnaltól késő estig dolgozom, mint a barom, ideget, vauyont áldozok föl, felszerelésemet, forgótőkémet reszkírozom és ha ezért fizetést akarok magamnak adni, a finánc nem eDgedi, hanem azt, mint egyéni jövedelmet megadóztatja. A régiek aránylag elég jó és aránylag olcsón adminisztrálható adórendszert csináltak, mert hiszen a régi adózási rendszer nemcsak hogy jó volt, de az adminisztrációja jóformán semmibe sem került. (Östör József : Akkor nem ezt mondták ! — Zaj. Elnök csenget.) Nincs olyan rossz, aminél rosszabb még ne jöhetne. Mutatja ezt a Kállayféle adórendszer. Nekem örök elégtételem, hogy ezt mondhatom, az egyetlen voltam a Házban, aki szórói-szóra megjövendöltem, hogy mi fog bekövetkezni. Tessék elolvasni akkori beszédemet. (Mozgás a közéven.) Bocsánatot kérek, csak egy nem következett még be, a krach. Legyen meggyőződve, jön, ha ez igy folytatódik tovább. Németország gazdái már unisono kimondták, hogy csak a jövedelemből hajlandók adót fizetni, vagyonból nem. Magyarországon is ez fog bekövetkezni. Németországban kiplakatirozták, hogy «Isten kegyelmezzen nektek, ti néprontók, ha a paraszt felkél az országban.» Ez még itt be is fog következni. Én nem kívánom ebeket az időket, de minden farsangnak megjön a böjtje és ez a farsang kicsit már tovább tart és csúnyábban igazságtalan, semhogy sokáig elviselhető legyen. Ezekkel csak illuszirálni kívántam, hogy azt az adóztatatási rendszert, amely a múltban volt, amely épen azokat az elemeit védte, kímélte a ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. magyar közéletnek, amelyek a legkevésbé képesek vexatorikus eljárások ellen védeni magukat, vagyis a falu népét védte, homlokegyenest megváltoztatták. A mai adórendszer azokat mentesiti a vexació alól a legmesszebbmenőleg, akik kvázi annyi adót fizetnek, amennyit ők akarnak, mert mérleg alapján fizetnek, akik különben is erősebbek, mert a legkönnyebben védekezhetnének. Ellenben a föld népét, amely képtelen védekezésre, amelynek minden megmozdulása iszonyú pénzébe kerül, mely, ha az adó ellen felebbezni akar, ügyvédhez kell mennnie. mert magától megmozdulni ebben a rettenetes zűrzavaros adózási rendszerben nem képes, ezeket dobjuk oda olyan vexatórius eljárás minden nemének és fajának, amelyeket tartósan kiállani nem fognak. Akárhogyon méltóztatik engem vádolni, hogy az ilyen beszéd csinálja a forradalmat, beszéd még nem csinált forradalmat, ellenben a francia forradalmat az izmaeliták csinálták, akiknek a francia kincstár bérbeadta az adószedést. Ugyanilyen helyzetben vagyunk mi is, bérbe vagyunk adva egyfelől a vexatórius adóközegeknek, másfelől azoknak, akik kibújnak az adózás alól és akik helyett a Közterheket mi viseljük. (Bud János pénzügyminister: Adózzék mindenki megfelelően, ez nagyon helyes! — Felkiáltások a balközépen : Akkor még több lesz a bevétel ! — Ugy van ! Ugy van!) Mélyen t. minister ur, akceptálom, amit mondani méltóztatott. Hogy egész nmkifejezéssel éljek — a minister ur nekem egy ajánlatot tett, erre én azt mondom: gemacht! (Derültség. — Jánossy Gábor: Ez magyarul van mondva!) Fel is világosítom azonban rögtön a minister urat. (Halljuk ! Halljuk !) Magyarország mezőgazdasága a folyó évben 3800 millió pengő értéket produkált. Ugyanekkor Magyarország gyáripara — csak a gyáripar, tehát a társulati adóalanyoknak csak egy kis része — produkált 2400 millió pengőt Ezt Biró Pál t. képviselőtársam a pénzügyi bizottságban igy mondta. (Biró Pál : Igen, de le kell vonni az előproduktumok összegeit !) T. képviselőtársam, ha a mezőgazdaságban levonom az előproduktumot, akkor nem marad semmi sem, (Élénk derültség és taps. — Biró Pál: A statisztika más alapon van összeállitva!) Ez a statisztika annyit jelent, hogy ennyi értéket produkáltak. Hogy ebben mennyi a vámmentesen behozott félgyártmány, vagy ez, meg amaz, azt én nem keresem, ez egészen más lapra tartozik, majd a vámtörvény tárgyalásánál rákerül még a sor. A mélyen t. minister ur azt mondta, hogy csináljunk egyenlő adózást. A mezőgazdaság 3800 millió pengős bruttó-produktuma mellett fizetett 80.450.000 pengő adót, vagyis a produktumának 212%-át fizette adóban. Ugyanezen kulcs szerint a magyar gyáriparnak kellett volna fizetnie 50.810.000 pengő adót, fizetett pedig e helyett 5 630.000 pengő adót. (Mozgás. Felkiáltások: Hallatlan ! — Bud János pénzügyminister : Tévedés !) Nem t. minister ur. Előrebocsátottam, hogy 1—2%-os differencia lehet az összegekben, de lénveges tévedés nincs, és ezt hajlandó vagyok a minister urnák bármikor nyilvánosan, vagy négyszemközt bebizonyítani. (Egy hang a középen : Inkább nyilvánosan !) A mezőgazdaság fizette bruttó-bevételének 212%-át adóban, illetve nem is brutto-bevételének, hanem brutto produktumának a 2*12%-át, amint mondottam, mert a produkció még nem bevétel. Ugyanekkor fizette a gyáripar brutto bevételének 0'23%-át, vagyis nem egészen 1 / 4 %-ot. Tehát a mezőgazdaság épen tízszer olyan kulccsal adózik, mint a magyar gyáripar, amely a társulati adónak egy kis részével járul hozzá az ország közterheihez. Méltóztasssék elhinni, hogy ha valakinek nem gyönyörűség ezekkel a kérdésekkel foglal
