Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-148
Az országgyűlés képviselőházának 148. ül kőzni, nekem igazán nem az. Egész lelki világom messze van ezektől a kérdésektől, egész életemben a természetet imádtam és szerettem, akkor vagyok boldog, amikor hazaszabadulok egy perere és falusi levegőt szivhatok és ennek az undok városnak részemről levetkőzhetem minden szennyét, piszkát. Kénytelen vagyok azonban ezekkel foglalkozni, t. minister ur, mert sajnos rajtam kivül gazda ezekkel a kérdésekkel nem foglalkozik, a gyáriparnak pedig van annyi esze, hogy a saját dolgát csak nem fogja idehozni és nekünk feltárni, hogy : «íme, ilyen legény vagyok én!» Hogy ő milyen legény a társulati adózás terén, azt megmutatja ő a kormánnyal szemben anélkül, hogy arról a nagy publikum tudna valamit. Majd erre is rá fogok térni a vámtörvény tárgyalásánál, hogy erre nézve is bizonyos bizonyítékokkal szolgálhassak a t. minister árnak. Már most én szembeállítottam régi adónemeket a most uralkodó adórendszerrel. Azt hiszem, világosan és abszolúte objektiven kifejtettem, hogy abban a régi rendszerben is volt egy kis vexatorius elem, az a vexatorius elem azonban csak nagyon kis mértékben érvényesült, — a jelenlegi adórendszerben túlzott a vexatorius elem, kivéve azokat a hatalmasságokat, akiknek képére és tetszésére az uj Kállay-féle adórendszer megteremtődött. Ezt az adórendszert, mélyen t. minister ur, fentartani nem lehet, nem lehet nemcsak azért, mert semmi benső igazság és erkölcs abban nincs, hanem azért sem, mert annak végrehajtása ennek az országnak olyan irtózatos költségébe kerül, hogy itt százmilliókra rug csak az a felesleges, haszontalan költség, amely tulajdonképen adminisztrációra megy s amely nélkül az adózó könnyen meglehet. Igaz, hogy ezzel szemben a minister ur azt mondja, hogy : »Egy nagy csomó embernek adok kenyeret.« De, mélyen t. minister ur, a kapa is ad kenyeret, s amikor az a föld népe, az ország lakosságának 70%-a arra van utalva, hogy kapával vagy ésszel is, mint az intelligensebb gazda, de éjnek és napnak feláldozásával, nehéz munkával keresse azt a pénzt, amellyel magát és családját fentartbatja, mi nem vagyunk hajlandók felesleges adminisztrációra elpazarolni azt a pénzt, amelyet keserves munkával szereztünk. T. Minister ur, vagy méltóztatik ezen az adórendszeren a legrövidebb időn belül változtatni, vagy pedig, magam is nagyon sajnálom, de be fog következni az, amit öt évvel ezelőtt megmondtam. Most, a kormány pénzügyi politikájának kritikájánál nem térhetek ki az elől, hogy meg ne emlékezzem, ha csak rövid pár szóval is a mi adórendszerünk erkölcsi kinövéseiről is, amelyek azonban természetes velejárói egy ilyen adórendszernek, mert minden vexatorius adórendszernek kísérője a dögkeselyű, ahol hulla van, ott megjelennek a dögkeselyük, ahol ilyen adórendszer van, ott elkerülhetetlen egyfelől a vexáció, másfelől a korrupció. Ahol ilyen adórendszer van, ott lehetetlen, hogy a minister ur ezeket az adókat másképen be tudja hajtani, hacsak nem jutalékokkal biztatja reá a közegeket az adószedésre. Ha pedig az adóközegek jutalékokban milliókat keresnek, ez természetes irigységet vált ki a központi tisztviselői karnál, amely sokkal nagyobb kvalifikációval meg sem közeliti ezt a jövedelmet. A természetes irigység magával hozza az ösztönszerű vágyat, hogy : osztozzanak. A minister ur múltkor saját maga vallotta be itt a Ház előtt, hogy igenis, a büntetéspénzekből részelteti a ministerium tisztviselőit, de nem valamennyit, hanem csak azokat* akiket részeltetni jónak lát. Ez a rendszer, mint egyik rossz a másikat, hozza magával a felfogásoknak és a lelkeknek abszolút lése 1928 március 22-én, csütörtökön. 231 megromlását, magával hozza, hogy egyik tisztviselő a másikra irigykedjék, áskálódjék. Tucatszámmal tudnék leveleket mutatni a minister urnák, ahol nyomdafestéket nem tűrő kifejezéssel neveznek meg nekem államtitkártól lefelé ministeriális tisztviselőket a pénzügy minister ur ministeriumából . . . (Bud János pénzügy minister : Névtelen leveleket nem szokás felolvasni ! — Zaj !) Egyet sem olvasok fe 1 , csak felemlítem. Tucatjával hozhatnám ide ezeket, mert ez a rendszer kifejleszti az irigykedést, az árulkodást. Ez a rendszer kifejleszt minden rossz emberi ösztönt és indulatot. (Bud János pénzügyminister : Azért ne pártoljuk ezt a szemetet, a névtelen levélirókat!) Épen azért ostorozom, minister ur. Ez a rendszer csinálja meg felfelé a hizelgést, mert az a tisztviselő, aki doktor és diplomás ember, lelkében ur, kénytelen esetleg egy elnöki tanácsosnak hizelegni és kénytelen annak a szája ize szerint táncolni, csak azért, hogy ő is bepne legyen a jutalmazandók listájában. (Felkiáltások a baloldalon : Ez igaz !) Ha, mélyen t. minister ur, kifejlődött az, hogy a legális fizetésen felül egy-egy ministeriumban vannak dugsegélyek,... (Bud János pénzügyminister : Tessék előjönni már az adatokkal!) vannak jutalékok, ajándékok és azután vannak büntetéspénzek ... (Bud János pénzügyminister : Tessék előjönni egyszer már konkrét adatokkal!) A mélyen t. minister ur saját maga ismerte el itt a Ház szine előtt, hogy: igenis, a büntetéspénzeket felosztom, azt eddig is megtettem és ezután is meg fogom tenni. (Bud János pénzügyminister : Másként mondtam ! Majd rátérek!) Én ennél konkrétebb adatot, mint a minister urnák saját magának a nyilatkozata, nem hozhatok fel. Akkor a t. minister urat másra kérem, méltóztassék egyszer letenni a Ház asztaláraazoknak a névsorát, akik kaptak ezekből a pénzekből (Bud János pénzügyminister : Holnap idehozom !) és tessék mégnevezni mindazokat a jogcimeket, (i.ud János pénzügyminister : Mind.), amelyekért kaptak és a végösszegeket, hogy mennyit kaptak. (Bud János pénzügyminister : Mindegyiket.) Ha egyszer a minister ur ezeket ide teszi, akkor ne várjon én tőlem konkrét adatot, mert én nem azt mondom, hogy az, amit a minister ur majd ide tesz, nem ugy áll. hanem hogy többet vagy kevesebbet kaptak. Én azt kifogásolom, hogy egyáltalán kaptak. A rendszert kifogásolom, tisztelt minister ur. Ez a rendszer az, mint amikor az adót bérbeadták. Csakhogy ma a tisztviselők az adóbérlők, a tisztviselők azok, akik jutalékot húznak, akik a büntetéspénzeken osztoznak. Hogy ez a rendszer bizalmat nem kelthet és hogy ez a rendszer magában hordia a bomlásnak minden csiráját, az kétségtelen. (Felkiáltások a baloldalon : Ez igy van!) És én minden tiszteletem ellenére, amelylyel a mélyen t. minister ur és általában a kormány iránt egyébként viseltetem, kénytelen vagyok ezt a rendszert a legmesszebbmenőleg megbélyegezni és egy konszolidálódó, európai országhoz méltatlannak minősíteni. Ez Balkán, minister ur, nem Európa ! (Bud János pénzügyminister : Mindenütt igy van ! Nyugaton is ! Tessék tudomásul venni !) És ha mindenütt igy van, mindenütt rosszul van. (Bud János pénzügyminister : Aki többet dolgozik, azt jutalmazni kell. — Zaj. — Rassay Károly : Hát aki egy nagy jogi értekezést csinál, azt miért nem jutalmazzák 1) Mármost mélyen t. Ház . .. (Reischl Richárd : Tessék közzétenni, akkor rendben van! — Zaj. — Jánossy Gábor : Halljuk ! Halljuk ! — Rassay Károly : A bírói büntetéspénzekből akkor miért nem kap a biró 3 — Zaj. Elnök csenget.) Ha egészen tisztességes, ha egészen acceptábilis, ha 31*
