Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-148
214 Az országgyűlés képviselőházának 148 Perlaki György jegyző: Dési Géza! Dési Géza: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az előttem szólott képviselő ur nagyon értékes és érdekes beszédére ugy a régi parlamenti illem, mint saját meggyőződésem szerint reflektálnék, egy pillanatra visszaszálljak a múltba és emlékezzem régiekről. (Halljuk! Halljuk!) Huszonhárom évvel ezelőtt beszéltem ebben a Házban utoljára. Akkor még Nagy-Magyarország volt és itt volt az én vezérem Tisza István, aki életében a magyarság inkarnációja, megdicsőülésében pedig a magyarság apotheozisa volt. (Ugy van! Ugy van!) Talán szabad egy pillanatra idehoznom, ideidéznem az ő nagy szellemét és felolvasnom egy leveléből, amelyet 1905 augusztus 20-án intézett hozzám, néhány sort. (Halljuk! Halljuk!) így szól (olvassa): »Nekünk fenn kell tartani magyar nemzetünket és megáll anunk ezer ellenség között, az országot szabadelvű és demokratikus irányban fejleszteni és ilyen erősitő gazdasági és kultúrpolitikát csinálni«. (Jánossy Gábor: Arany igazságok!) Huszonhárom év múlt el azóta. Ez volt Nagy-Magyarország politikája és az a meggyőződésem, hogy most, 23 év után is örök igazságok azok, amelyeket Tisza István megörökitett. (Ugy van! Ugy van!) Igaz, hogy ugy a demokrácia, mint a liberalizmus jelszavával sokan visszaélnek, (Ugy van! Ugy van!) kiforgatják valódi lényéből és egész más tartalmat adnak az eszméknek, mint aminőket az eszmék jelentenek. (Ugy van! Ugy van!) Azoknak azonban, akik ragaszkodnak a régi igazságokhoz, a régi határokhoz, a régi erkölcsökhöz, magyar nemzeti szempontból kötelességük, hogy ezeket a nenizetfentartó eszméket és eszményeket megőrizzék a maguk tiszta valóságában. (Ugy van! Ugy van!) A demokráciáról szólva, arról a tapasztalatomról számolhatok be, hogy amikor utaztam sokszor és olyan kupéba kerültem, ahol már öten ültek, arról tudtam meg, hogy ki jött előttem, vagyis ki jött a kupéba utoljára, hogy ki nézett rám a legmérgesebben. Aki legelőbb jött be a kupéba, az a legtürelmesebb volt; minél későbbi jövevény volt valaki, annál türelmetlenebb volt. Amikor tehát demokráciát keresek, azokhoz fordulok elsősorban, akik ezer esztendeje ülnek a magyar kocsiban, mert ezektől kaptunk minden időben szabadságot, jogot, emberiességet, törvényességet, nem pedig azoktól, akik mint későbbi jövevények, türelmetlenek, irigyek és sokszor igazságtalanok is. (Jánossy Gábor: És önzők!) A liberalizmust illetőleg egy régi nagyváradi eset jut eszembe. Mint katona egyszer ki voltam vezényelve a feltámadási ünnephez. Látom ott a nagy mozgolódásban, hogy egy zsidóvallásu polgártársam folyton a mennyezethez tolakodik. Végre sikerült neki olykor a mennyezetet megfognia és amikor a menet megindult, nagy büszkén haladt és vitte a mennyezetet. Alig vártam, hogy vége legyen az ünnepségnek, megszólitottam az illetőt: hallja barátom, (Peidl Gyula: Szóval ön is türelmetlen volt!) maga zsidó ember, hogyan tolakodhatott oda? Ezt válaszolta: Kérem, én kikeresztelkedtem a múlt héten, engem megillet ez a hely. Erre azt feleltem: Nagyon szép dolog, ha a meggyőződését követi, de talán várjon egy kicsit; nem illik mindjárt az első napon közvetlenül a mennyezethez tolakodni, ezt bizza a régebbi keresztényekre és ne legyen maga előljáró és vezető. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. Amikor a liberalizmus kérdésében én, mint a régi liberalizmusnak szerény, igénytelen katonája, azt látom, hogy bennünket, a régieket, ma egészen uj emberek akarnak tanitani liberalizmusra szabadelvüségre, akkor én is azt válaszolom: ne legyenek olyan mohók és türelmetlenek, ismerjék el a régieknek, ha nem is érdemeit, de jogcímeit is éis ne csapjanak fel tanárokká azok, akik egyelőre csak tanulók lehetnének. Hiszen a szabadelvüség a szabadság elve és az elvnek szabadsága; nem jelent sem fék tel ens éget, sem határtalanságot; minden körülmények között kell hogy összhangban legyen a magyar nemzet egyetemes érdekeivel. (Élénk helyeslés a jogboldalon és a középen.) A szabadelvüség annyira különbözik a radikalizmustól, mint ahogy különbözik az otthon áldásos tűzhelye vagy a munkának termelő tüze a pusztitó tűzvésztől ép ugy, mint a konzervativizmus annyira különbözik a reakciótól, mint amennyire a nemes patina különbözik a romboló, maró rozsdától. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Malasits Géza: Ez az! Maró rozsda az ország testén az egységespárt: eltalálta! — Farkas Gyula: És a pusztitó, romboló tüz a szocializmus! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Dési Géza: Amikor kérdések állanak előttünk, amelyek eldöntésre várnák, szerény nézetem szerint az szabja meg, hogy liberális, vagy konzervatív irányban kezeljük-e azokat, ho.^y előtérbe állitjuk a magyarság szempontjait. (Helyeslés.) Ha a magyarság érdeke a szabadelvüséget követeli, akkor szabadelvűén kell eljárni, ha a magyarság üdve a konzervativizmust parancsolja, akkor konzervativaknak kell lennünk. (Petrovácz Gyula: Nagyon helyes utilitarizmus! — Jánossy Gábor: Ügy van! A nemzet érdeke az irányadó!) Mert nem minden rossz, azért, mert régi, és nem minden jó csak azért, mert uj.Függetlenül attól, hogy régi vagy uj, mindig a magyar szempontot kell tekintenünk. Ez történt a múltban is; ezt a politikát vallottam és követtem abban az időben, amelyről szerencséim volt megemlékezni és az egységespárt keretében is ennek a politikának szentelem igénytelen tehetségemet. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Nem régen ünepeltük március 15-ét ugy szűk határainkon belül, mint kint, Amerikában, a Kossuth-szobornál. Aiz a meggyőződésem, hogy március 15-ét nemcsak hirdetnünk, hanem követnünk is kell. (Helyeslés.) Azok az eszmék, amelyeket a márciusi ifjúság és az akkor ifjú, lendületes magyar nemzet megállapított r és megörökített, nem efemer, múló jelentőségű igazságok. A márciusi eszmék kell, hogy megtöltsék a magyar közéletet. Ennek meg kell nyilvánulnia abban, hogy egyenlő kötelezettségekkel szemben, egyenlő jogokat adjunk mindenkinek a kenyérkeresetben, a tanulásban, mindennemű jogok megszerzésében, az egyének érvényesülésében, abban, hogy ez országban több kenyér, töblb jog, több világosság legyen. (Rothenstein Mór: Miért nem mondta ezt meg a numerus-claususnál?) T. képviselőtársaim nagyrabecsült közbeszólására leszek bátor egy-két perc múlva válaszolni, megtisztelő érdeklődését köszönöm, addig pedig nagybecsű türelmét kérem. (Derültség; felkiáltások a jobboldalon: Ez a régi parlamenti stilus!) Rassay Károly nagyrabecsült t. képviselőtársam tavalyi költségvetési beszédében nagyon érdekes kijelentést tett. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy névbecsülésből is, de azért is, mert amit mondott, felette nagy értékű, sza-