Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-148
Az országgyűlés képviselőházának 148. ülése 1928 március 22-én, csütörtökön. 215 vait szószerint idézzem és azokra reflektáljak. Azt méltóztatott mondani (olvassa): »A magyar társadalom érdeklődése a politika és a közélet kérdései iránt megszűnt és ma már csak a kenyér gondja, a megélhetés érdekli és a magyar közélet elveszítette az érzéket az eszmékért folyó küzdelem iránt.« (Rassay Károly: Sajnos, ma még jobban alá kell irnom ezt!) Én nem irom alá t. képviselőtársam most idézett kijelentését. Ha visszagondolunk a magyar múltba, az utolsó évtizedek politikai történetére, azt látjuk, hogy sajnos, épéin az volt a baj, hogy mindig keretkérdések érdekelték a magyar közönséget; a magyar politika tengelyében nem gazdasági kérdések állottak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Emlékezzünk vissza a kardbojt-vitára, (Rassay Károly: A Kristóffy érára!) hány esztendőnek, hány évtizednek minden erejét, lelkesedését, érdeklődését, figyelmét vonták el ezek a kérdések, mialatt szomszédaink, Ausztria és a többi országok gazdagodtak és erősödtek. (Ugy van! n' jobboldalon.) — Jánossy Gábor: Ez a közösügyes politika volt!) Az én szerény véleményem szerint a kenyérkérdés nem tiszta materializmus, sőt ellenkezőleg az idealizmusnak az az alapja, hogy legyen kenyér. Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket: ez egy mélységes bölcsesség, mert ha több kenyér van, akkor több békesség van, több szeretet van, több türelem van, több lendület, több idealizmus, sőt több hazaszeretet van. (Rassay Károly: Panem et cireenses, ez a régi elv.) Mint régi védő-ügyvéd, tudom, hogy a szegénység az oka a társadalom minden bajának, az anyagi szegénység, a szellemi szegénység és az erkölcsi szegénység. Ha ezen a szegénységen tudunk segíteni, akár az egyiken, akár a másikon, akár a harmadikon, akkor békességben leszünk és szebb, jobb, nemesebb jövendőnek teremtjük meg alapját és biztosítékait. (Bárdos Ferenc: önképzőköri szavalat!) Ami az önképzőkört illeti, nem szégyenlek tanulni ma sem és a felnőttek oktatását nem tartom az emberi méltósággal ellenkező valaminek, sőt örömmel és elismeréssel állapítom meg, hogy a szociáldemokrata párt igen sikeresen eszközli a felnőttek oktatását. Bárcsak a polgári társadalom is követné őt ezen a téren, ezzel csak a közjónak, a haladásnak és a kultúrának tenne szolgálatot. Egyszer egy nagy akváriumot láttam Hamburgban és megfigyeltem, hogy a nagy vízmedencében száz és száz állatka úszkál, vidáman játszadozik jobbra-balra nagy békességben és barátságban. Valahol egy szerkezeti hiba folytán egyszerre a viz fogyni kezdett a medencéből. Megfigyeltem, hogy percről-percre az előbb még békés tengeri "állatkák idegesebbek és idegesebbek, haragosak lettek, végre marták, harapták és falták egymást, mindaddig, amig ismét vizet bocsátottak a medencébe. (Peidl Gyula: Biztos, hogy ez Hamburgban történt 1 ?) Mennél több viz jött a medencébe, annál nagy lett a békesség. Méltóztassék nekem elhinni, a nagy emberi eszmények hirdetői, akik a kávéházi asztalnál ezer esztendőt ugy megjósolnak, mintha próféták volnának, ezek a kávéházi belpolitikai és külpolitikai Condrák, akik egy pikoló fekete mellett eldöntik az egész világ sorsát, akik a bölcsek bölcsei, talán szintén rá fognak jönni, hogy akármennyit beszélünk, a kenyérkérdés az alapja mindennek, és hogy odafordult a világ okossága és józansága, hogy végre a metafizikus kérdések helyett elsősorban törődünk a mával, a jelennel és a mindennapi kenyérrel. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Rothenstien Mór: Hogyan törődnek? — Jánossy Gábor: Majd meghallja! — Zaj. — Elnök csenget. — Rothenstein Mór: E beszéd után mindenkinek lesz már kenyere.) Nincsen könnyebb és népszerűbb dolog, mint folyton a létező bajokról szólni, nincs háládatosabb dolog, mint az eleven sebekben markolni es az égő fájdalmakat még az izgatás vitrioljával izgatni. (Ugy van! a jobboldalon.) A kétségbeesés politikáját nagyon könnyű felidézni, amikor azt a tanácsot adjuk, hogyha fázol, gyújtsd magadra a házat, ha száraz a vetésed, bocsás rá zsilipeket és árvizet, ha félsz a haláltól, légy öngyilkos. Azonban a józanságnak politikája hálátlan és népszerűtlen. Szerencse még hogy azok viszik előre a világot, akik megismerik a valóságos életet és ehhez szabják magatartásukat, tanácsukat és viselkedésüket. Ma, amikor a magyar nemzet ezer sebből vérzik, amikor elszakították területünk kétharmadát s több milliónyi testvérünket, amikor elmondhatjuk, hogy reerudescunt vulnera incütae gentis Hungáriáé, amikor minden fáj és minden szomorúság, amikor ide hallatszik elszakított testvéreink minden siráma és jajveszékelése, kell, hogy megértsük, hogy itt a józanságnak, az egyetemes magyar eszmében való találkozásnak, a bölcs higgadtságnak kell uralkodnia, amikor nem azt keressük, ami elválaszt minket, hanem azt, amiben találkozunk. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a közéven.) Külön osztály igényekkel szemben találjuk meg az egyetemesség szempontjait, mert az igazi kultúra abban áll, hogy amikor jogokról van szó, kevesebbel is elégedjünk me^, mint amennyi megillet minket, ha pedig kötelességről van szó, akkor teljesítsünk többet, mint amennyi reánk esik. (Tavs a jobboldalon. — Rassay Károly: A radikális párt röpiratai nem ezt az elvet hirdették a Kristóffy éra idejében!) Nem kell elfogultnak lennem azzal a kormánnyal szemben, amelyet támogatok, amikor megállapitom, hogy — összehasonlítván azokat a viszonyokat, amelyek között Bethlen István kormányra jutott és kormányozni kezdett, azzal a helyzettel, amelyben az ország ma van — Bethlen István ministerelnök urat a nemzet hálája, elismerése és bizalma illeti meg. {Ugy van a jobboldalon. — Peidl Gyula: ízlés dolga! — Jánossy Gábor: Nekünk ez az ízlésünk kérem! — Peidl Gyula: Ebben kételkedem! — Malasits Géza: Válasszanak titkosan, majd meglátjuk! — Jánossy Gábpr: Majd választunk, tessék bevárni! — Malasits Géza: Száz év múlva!) Ezt az egységet az egységespártban szeretnék megbontani. Hiszen nemrégiben történt, hogy amikor Kállay Tibor ismeretes újévi beszédét mondotta, óriási nagy felzúdulás és ugratási manőver indult meg. Azt hitték, hogy itt négyesfigurák fognak lezajlani, helycserék, »urak át!« stb. közismert régi, bár sajnos, máirégen nem táncolt figurák, holott kiderüld hogy Bethlen István beszéde és különösen most debreceni beszéde szerint Kállay Tibor ugyanazt hirdette, ami az egységespártnak programmja. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Az pedig, hogy ő követelte, hogy a választók előtt tett ígéreteket tartsuk be, csak azöre.q- Andrássy Gyulára emlékezet, aki azt mondotta: ígérni nehéz, megtartani könnyű! — az egyéni és politikai tisztességnek az a parancsa, hogy választások után is igyekezzünk betartani azt. amit a választók előtt Ígértünk. (Ugy van! Ugy van! a közéven,) Erre az egységre szükség ' van, az életkérdés és egyetlen feltétele annak, 29*
