Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-148

Az országgyűlés képviselőházának 148. ülése 1928'március 22-én } csütörtökön. 213 lónak túrós a háta — ez a folytonos versengés, amely a két ministerium közt ebben a kérdés­nem volt, szülte ezeket a szomorú eredimnéye­ket, amelyeket ma itt látunk. Mig a mezőgaz­diasági érdekeltség nagyon természetesen azt kívánta és követelte, hogy a földmivelésügyi ministeriumnak adassék át a mezőgazdasági szakoktatás, addig a pedagógusok és az ország másik része jobbnak találta, hogy a kultusz­mmister kezében hagyassák. Találkozott is egy. kultuszminister 1912-ben, a mi igen t, pártelnökünk és vezérünk, gróf Zichy János, aki hajlandónak mutatkozott arra, hogy átadja az egész mezőgazdasági szakoktatást a földmiveléisügyi <minisíiejnek. (Jánossy Gábor: Át is adta!»} Át is adta és ami­kor a földmivelésügyi ministerium már elké­szítette a javaslatokat és át akarta venni az egészet, akkor gróf Zichy János lemondott és utódja, Jankovich visszavonta az átadást és azóta ez a kérdés megint tisztázatlan. Nem akarok abba a vitába beleavatkozni, hogy vájjon melyik helyesebb, melyik jogo­sabb, hogy a földmivelésügyi ministeriumé vagy pedig, hogy a kultuszministerium kezé­ben legyen a gazdasági szakoktatás. Én csak arra kérem a két igen t. minister urat, hogy végre egyezzenek már meg és^ dolgozzanak közös egyetértéssel. (Rassay Károly: Vagy csináljanak uj ministeriumot erre a célra. — Derültség. — Jánossy Gábor: Csak az hiány­zik!) Tekintve, hogy a mezőgazdasági szakok­tatás kérdését olyan fontosnak tartom, abba is szívesen belemennek, hogy külön ministeriu­mot, egy szakministeriumot állitsanak fel, semhogy továbbra is egy hatásköri versengés­nek áldozata legyen a mezőgazdasági szakok­tatás. {Derültség a jobboldalon. — Rassay Ká­roly: Uj minister, uj államtitkár, uj autó és uj palota.) Azt mondhatjuk: ezek mind igen szép dol­gok, ezekre mind szükség van, de honnan vesz­szük a költségekéit Erre csak azt felelem: ahonnan a többit. Est modus in rebus. (Jánossy Gábor: Sunt certi denique fines; mindennek van határa.) Én nem a finesekről beszélek, én arról az olajoskorsóról beszélek, mely soha ki nem ürül. (Jánossy Gábor: Hol van az?) Itt van ebben a kincses hazában. Először is azt a 102 milliót, amelyet Berki Gyula t. barátom fog megtakarítani a költségvetésben, áldoznám erre. De sokkal reálisabb alapra is tudnék rá­mutatni. A földmivesiskolák és a többi mező­gazdasági szakiskolák mellett ma, a gyakorló mintatelepek — ne méltóztassanak kételkedni szavaimban — száz holdtól kétezer holdig ter­jednek. Igaz, hogy csak egyetlen egy kétezer­holdas volt, az algyói, de a többieknek is meg van a maguk 2—300 holdas birtokai. Ezekre nincsen szükség, mert hiszen mi nem 200—300 holdas gazdáknak gyermekeit akarjuk tani­tani mezőgazdaságra — ezek ugyanis képesek földjeiket mivelni — én annak a nyomorult kis földmivesnek fiát akarom megtanítani, hogy az tudjon gazdálkodni. (Helyeslés.) Tehát ezeknek a mintatelepeknek részbeni értékesí­tésével már számtalan, száz és száz önálló gaz­dasági szakiskolát lehetne felállitani, annál is inkább, miután ezeket a földmivesiskolákat előbb-utóbb úgyis meg kell szüntetni, mert hiszen 20—20 tanulójuk van. De amint nem sza­bad egy fát kivágni, amelyet elültettünk, ugy ezeket az iskolákat sem szabad megszüntetni, hanem át kell alakitani gazdasági, mezőgazda­sági népiskolákká, falusi iskolákká. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A Windischgraetz­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. X. féle erdőre fordított összeget nagyon jól le­hetne felhasználni.) Igen jó eszmét adott nekem Ernszt Sándor igen t. barátom, nagy beszédében, amikor azt mondta, hogy elvégre most már eljutottunk odáig, hogy eljött az ideje annak, hogy az állam sztrukturáját megjavítsuk, megerősítsük. Ami­kor ezt a kérdést felvetette, amelyet azonban én már 1923. évi beszédemben is felvetettem, arra gondolt, hogy azokat a vagyonváltsági földeket, azt a 450.000 holdat, amelyről tegnap Reischl Richárd igen t. barátom is alludált, használjuk fel az állam sztrukturájának meg­erősítésére oly képen, hogy miután a földrefor­mot még nem találjuk elégségesnek, még az nem befejezett dolog, — pedig egyelőre jobb lesz, ha azt nyugvóponton hagyjuk — ennek a 45.000 holdnak vagy legalább egy részének ér­tékesítéséből ismét száz és száz önálló gazda­sági szakiskolát lehetne felállitani, mert a föld­mives iskoláknak felállítási költsége ma 1—iVa milliárd, míg ellenben a gazdasági önálló szak­iskolák felállítása alig kerül százezer pengőbe. (Gr. Hunyady Ferenc: Vándortanítókkal sok­kal olcsóbban lehetne.) Ez mind szurrogátum, mind Frank-kávé. A téli iskolák, stb. jól hasz­nálnak itt is, ott is, de itt a fődolog az alapot kell megteremteni. A fődolog bevinni a faluba a mezőgazdasági oktatást, a nép széles réte­geibe belevinni a gazdasági tudást, azt az ellen­állhatatlan vágyat, amely akkor kezdődik ab­ban a fiúban, amikor már látja, hogy tud vala­mit. Hogy visszatérjek beszédem fonalára, azt a négyszázezer holdat erre is fordítanám, mert hiszen ha van egyáltalában erős pillér, amely az állam sztrukturáját erősebbé : teszi, azt hiszem. a mezőgazdaságnak ujjáteremtése olyan fontos pillér, hogy erre az állami sztruk­turát csakugyan erősen és impozánsan rá lehet építeni és ennek hatalmas emeltyűje lenne az egész mezőgazdasági szakoktatás. Hogy milyen fontos ez a kérdés, az abból is kitűnik, hogy az igen t. ministerelnök ur nagy, monumentális debreceni beszédében erre a kérdésre is kitért és nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy az ő hite és felfogása szerint ez az ország csakis mezőgazdaságának boldogulása árán tarthatja fenn magát, épen azért minden akadályt el kell hárítanunk a mezőgazdaság versenyképességének útjából. Miután pedig az én legszentebb hitem és megsryőződésem szerint ennek egyik legfőbb akadálya épen a mi mezőgazdasági szakoktatá­sunknak hiányossága, fogyatékossága, ennél­fogva a következő határozati javaslatot vagyok bátor a Ház elé terjeszteni. (Halljuk! Halljuki — Olvassa): »Határozati javaslat. Utásitsa az Országgyűlés a közoktatási és földmivelési kor­mányt, hogy a mezőgazdasági szakoktatás egy­séges szervezésére és fejlesztésére, valamint a gazdasági tanítóképzés reformjára vonatkozó­lag, különös tekintettel a tömegoktatás szem­pontjaira, még a jövő 1929/30-iki költségvetést megelőzőleg terjesszenek be törvényjavaslatot, (Helyeslés.) a közoktatásügyi kormányt pedig utasítsa, hogy a falusi elemi népiskoláknak ön­álló — szaktanítói •— gazdasági népiskolákká 'eendő átalakítása céljából a szükséges intéz­kedéseket tegye meg, az e célra szükséges ösz­szeget vagy legalább annak egy részét vegye fel az 1929/30-iki költségvetésbe«. (Élénk he­lyeslés.) Kérem határozati javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom