Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

As országgyűlés képviselőházának 14 dár, Mecaner Gyula ós Horváth Béla esetében. Az 1908-as évben Zakó Milán, 1910-ben Boititika Béla, azután Nelhrebeezky György, Herteilendy Ferenc, 1911-ben Székely György, Kolozsváry József esetében. Ezek nyugdíjait mind a tör­vénynek ezen, vagy hasonló rendelkezései alap­ján adták meg a ministertanács előterjeszté­sére, legfelsőbb helyen, kegyelemből. Ebből semmi körülmények között nem tudom azt a következtetést levonni, hogy ez csak pajtásko­dás alapján ment, hisz elvégre az, aki az állam érdekében szolgálatot teljesít, akár megszakí­tással, akár megszakítás nélkül, méltó és érde­mes arra, hogy megszakításai elengedtessenek és ugy számíttassanak szolgálatban töltött évei, mintha azokat egyfolytában töltötte volna el. (Madarassy Gábor: Eltekintve attól, hogy ez egy évtizedes uzus!) Azt hiszem, ez a szellem hatotta át a tör­vényhozást akkor, amikor ezt a törvényt meg­alkotta. Ezen a szellemen túlment a Nemzet­gyűlés akkor, amikor a választói törvényt meghozta és a ma bent ülő képviselőtársaim közül azoknak, akik megválasztásuk előtt tiszt­viselők voltak, akár törvényhatóságiak, akár pedig államiak, akár pedig, mint katonák szol­gáltak, törvényhozói minőségben töltött idejük is ugyanúgy számíttatik, mintha azt tényleges szolgálatban töltötték volna. Ebben az ország­gyűlésben már rigorózusabban, az első Nemzet­gyűlésben pedig még tágabb értelemben volt az erre vonatkozó rendelkezés megszövegezve. Ezekben kívántam a t. Házat tájékoztatni ebben a kérdésben és azt hiszem, hogy nemcsak a t. Házat, hanem az egész közvéleményt is tel­jesen megnyugtathatom abban, hogy itt nem barátkozás alapján, hanem méltányosság és régi gyakorlat alapján a törvénynek rendelke­zései vétettek alkalmazásba, aminthogy ezek a jövőben is alakalmaztatni fognak. Ezeket kívántam a t. Háznak tudomására hozni. (Helyeslés a jobboldalon,) Elnök: Györki Imre képviselőtársunk egy kérelmet terjesztett á Ház elé. Kérdezem, mél­tóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját elhalaszthassa, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az en­gedélyt a halasztáshoz megadják, szíveskedje­nek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az engedélyt nem adta meg, ennek következté­ben kérem a képviselő urat, hogy interpellá­cióját előadni szíveskedjék, különben az inter­pellációtól elállottnak tekintem. (Zaj a jobb­oldalon.) Györki Imre: T. Képviseolőház! Végtelenül hálás vagyok... Elnök: Mielőtt a képviselő ur felszólalna, előbb fel fog olvastatni az interpelláció szövege. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpel­láció szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz. Hajlandó-e a kormány Rakovszky Iván volt belügyminister nyugdíjág nak a beszámítható szolgálati idő alapján járó 3840 pengőről 9984 pengőre való felemelésére vonatkozó határozatát hatályon kivül helyezni, tekintettel arra, hogy a törvény alapján be nem számítható, de kegyelemből hozzászámított idő alapján 6144 pengő évi nyugdíjtöbblet megálla­pitását a méltányosság nem indokolja, miután sok tényleges állami alkalmazottnak a harci javadalmazása nem üti meg a havi száz pen­gőt; tekintettel végül arra, hogy Rakovszky Iván volt belügyminister ezidőszerint ország­gyűlési képviselő, aki képviselői javadalmazá­sát is élvezi és a kormánnyal szemben, nyug­díjügyében hozott kedvező határozat folytán '. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 201 függő helyzetbe került? Budapest, 1928 március 20. Györki Imre képviselő s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Végtelenül örülök, hogy az igen t. belügyminister ur abba a kellemes helyzetbe hozott, hogy nem ő vála­szolt nekem, hanem én fogok válaszolni neki. Az igém t. belügyminister ur válaszában, amelyben Rakovszky Ivánnak kivételesen fel­emelt nyugdíját igyekezett megvédeni, maga is elismerte, hogy az a kivételes, nyugdíj, amelyet Rakovszky Iván részére megállapított a kor­mány, az tulaj donikép en kegydíj. Maga (ÍZ i l tény, hogy itt ebben, az esetben kegydíjról be­szélünk, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltások: A többlet!) természetesen csak a többletről van szó — ... (Zaj) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: ... nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem jogról, hanem egy kegynek alkalmazá­sáról van szó. Ha az lenne a a törvénynek ren­delkezése, hogy bárkinek ebben az országban joga van ehhez a rendelkezéshez, amelyre a t. belügyminister ur hivatkozott, s ez birói utcai kikövetelhető, akkor nekem semmiféle észre­vételem nem volna a kormányzatnak ezen té­nye ellen, (Scitovszky Béla belügyminister: Akkor nem volna kegyelem!) De minthogy ez birói utón nem követelhető ki, hanem tisztán a kormány elhatározásától, kegyelmi tényétől függ, (Scitovszky Béla belügyminister: Az államfőtől!) illetőleg az államfőtől, (Scitovszky Béla belügyminister: Az nagy különbség!) hogy beszámítanak-e bizonyos közigazgatási, vagy katonai szolgálati időik, ennélfogva igenis meg kell állapitanom, (Scitovszky Béla belügymi­nister: Nem erről van szó, hanem a megszaki­tási idő elengedésétől!) hogy itt kegyelmi jog gyakorlásáról van szó és meg kell állapitanom, hogy a beszámítás, illetőleg annak a szolgálati időnek összeolvasztása igenis, egy kegynek, pajtáskodásnak következménye volt. (Élénk el­lenmondás a jobboldalon és a közéven. — Sztra­nyavszky Sándor: Államfői jog!) Én magam is akceptálom, hogy olyan férfiak részére, akik erre méltóak és érdemesek, ez a beszámítás megtörténjék a szogálati idő tekintetében és ez a nyugdíj megállapításánál figyelembe vétes­sék. Ha ez az eset állana fenn, aíkkor talán semmi kifogásom és észrevételem nem lenne ez ellen^ mint ahogy semmi kifogásom és észrevé­telem nincs az ellen, hogy Rubimek Gyula, volt földművelésügyi minister ur özvegye részére is kivételes nyugdíjat, illetve kegydíjat állapítot­tak meg. Egy özvegyről lévén szó, persze ezt nem teszem vita és kritika tárgyává. Ellenben mikor azt látom, hogy itt van egy életerős fia­talember, mint amilyen a volt belügyminister, (Rothenstein Mór: És képviselő!) akinek elég nagy magánvagyona van, amelyből magát és hozzátartozóit társadalmi állásának megfele­lően elláthatja, akinek foglalkozása van, aki életerős és munkaképes, aki amellett képviselői illetményeket is élvez, aki a közgazdasági élet­ben tevékenykedik és onnan is jövedelmet sze­rez, s aki közéleti szereplésével sem szolgált rá és nem méltó arra. hogy különös bánásmódban részesittessék — akikor kifogásolom ezt az el­intézési módot és a kegy alkalmazását és nekem is az az álláspontom, ami Friedrich István és Nagy Emil t. képviselőtársaimnak, hogy itt pajtáskodásról van szó. (Élénk ellenmondások jobbfelől. — Zaj.) Különösen elitélem ennek a kivételes nyug­díjnak megállapítását azért, mert Rakovszky

Next

/
Oldalképek
Tartalom