Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

202 Az országgyűlés képviselőházának Iván volt belügyminister egyébként is 3840 pengő nyugdíjat kap, amelyet kegyelemből emeltek fel 9984 pengőre. Akkor, amikor az állam alkalmazottai tekintélyes részének, igy a kezelőknek, XI. fizetési osztályban levőknek és az altiszteknek 100—140 pengő havi fizetést ad, akiknek abból meg kell élniök, mert sem­miféle mellékjövedelmük, külön keresetük és magánvagyonuk nincs, nem látom méltányos­nak, hogy ebben az esetben magasabb nyugdí­jat állapítsanak meg. (Peyer Kár)oly: Különb­séget tesz nyugdíjas és nyugdíjas között!) He­lyesen mutatott rá Peyer t. képviselőtársam arra, hogy amikor mi ezekről a padokról ismé­telten szóvátettük azt a tarthatatlan helyze­tet, hogy ebben az országban nyolcféle nyug­díjas kategória van, aszerint, hogy az illetők a szanálás előtt, a szanálás után, a fizetés­rendezés előtt, a fizetésrendezés után nyugdí­jaztattak, vagy hogy 15 éven aluli vagy 15 éven felüli szolgálati idővel rendelkeznek-e, a kor­mányzat még az öreg nyugdíjas tisztviselők nyugdíjának felemelése elől is mereven elzár­kózik. Ilyen körülmények között megint csak azt kell mondanom, hogy Rakovszky Iván ed­digi munkájával nem szolgált rá és nem méltó arra, hogy ilyen különös kegyben részesittes­sék. (Élénk ellenmondások a jobboldalon.) T. Ház! Azt is el kell mondanom, hogy amikor a valorizációs javaslatot tárgyaltuk, rámutattunk arra, hogy az özvegyek és árvák hadikölcsöneit ez a kormányzat nem engedi valorizálni, és rámutattunk arra, hogy a hadi­özvegyek és árvák, a háború áldozatainak sze­rencsétlen hozzátartozói milyen nyomorúságos, egy-két pengőt kitevő járadékot kapnak. Ez­zel szemben most egy dúsgazdag magyar bir­tokost, egy olyan férfit, aki életerejének teljé­ben van és aki, mondom, az eddigi működésével nem szolgált rá s nem méltó és nem érdemes arra, h^y ilyen kegyben részesittessék, ilyen előnyben részesítenek : igy igenis konstatálnom kell, hogy ez a kivételes nyugdíjmegállapitás ebben az esetben csak a pajtáskodás következ­ménye. (Madarassy Gábor: Hol dúsgazdag? Hiszen elveszik a csehek a földjeit!) Ezért én végtelenül sajnálom, de az igen t. belügyminister ur válaszát nem vehetem tudo­másul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb felől.) Elnök: A belügyminister ur kivan szólani. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Csak egészen röviden szólok. (Halljuk! Hall­juk! jobbfelől.) Amennyiben a képviselő ur az én felvilá­gosításomat válasznak vette, hogy mégis al­kalmat adjak arra, hogy ne vegye tudomásul az én válaszomat, azért röviden válaszolni fogok. Most pedig válaszolok a képviselő ur okfej­tésére. A képviselő ur nem objektív alapon áll, a képviselő ur szubjektiv alapon áll. (ügy van! jobbfelől.) Köztünk csak ez a lényeges különb­ség, (ügy van! jobbfelől.) Én nem állok szub­jektív alapon, hanem objektiv alapon állok ebben a kérdésben, és ha egy államfői tényke­désről van szó, határozottan vissza kell utasi­tanom, hogy azt a képviselő ur pajtáskodás­nak nyilvánítsa. {Helyeslés jobbfelől. — Zaj a szélsőbalodalon. — Peyer Károly: Az a „kor­máiny ténykedése, és a kormány felelős az államfő ténykedéséért!) Eelelős érte, de azért a ténykedés maga államfői ténykedés. (Rothen­stein Mór: Nem kell az államfőt belevonni a vitába! — Derültség, éljenzés és taps jobbfe­lől.) Én nem vontam bele; csak vissza kellett utasítanom ezt az inszinuációt. Abban teljesen 7. ülése 1928 március 21-én, szerdán. igaza van a képviselő urnák, de én kénytelen voltam ezt felhozni, mert a beállítás olyan volt, hogy a kegyelem pajtáskodás eredménye. Itt a kegyelmi tényt az államfő gyakorolja, ki van tehát zárva a pajtáskodási lehetőség. (Peyer Károly: A kormány felelős azért a ténykedésért!) Azért a felelősséget vállalom, és ez volt az első szavam és miután, objektív alapon állok, a képviselő ur szubjektiv felfo­gására nem tudok válaszolni, mert szubjektiv felfogásra objektiv felvilágosítással válaszolni nem lehet. Kérem a t. Házat, méltóztassék azt, amit előbb előadtam, mint az interpellációra lénye­gére adott választ figyelembe venni, és kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (He­lyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Györki Imre: T. Ház! Téved az igen t. bel­ügyminister ur akkor, amikor azt mondja ró­lam, hogy engem nem objektív, hanem szub­jektív szempontok vezetnek; (Felkiáltások jobb­felől: Igaz van!) Igazán távol áll tőlem, mintha ebbe a kér­désbe szubjektiv szempontokat igyekeznék be­levinni, hiszen magam az objektivitásnak igen messze terjedő határáig mentem el, midőn azt mondtam, hogy olyan esetben, mint amilyen Rubinek Gyula özvegyéneik esete is, (Sci­tovszky Béla belügyminister: Az más! Az kegydíj !)^ amikor a kegyet gyakorolták, ezt teljes egészében honorálom és célszerűnek tar­tom. Sőt tovább megyek, igen t. belügyminister ur a tárgyilagosságomban. Tudomásom van arról, — a legfőbb állami számvevőszék jelen­téséből kitűnik — hogy Zadravecz püspök ré­szére is kivételes nyugdíjat, illetőleg kegydíjat állapítottak meg*. Ezt sem teszem kritika tár­gyává, ezt is megnyugvással tudomásul ve­szem. Nem vehetem azonban tudomásul a Rakovszkyt Iván nyugdíját. Azért nem, mert az a törvény, amelyre a t. belügyminister ur hivatkozott és amely a belügyminister ur sze­rint lehetőséget ad ennek a kegydíjnak megáll­lapitására, kimondja, hogy ez a kegy akkor gyakorolható, amennyiben arra valaki méltó és érdemes. Ezzel szemben állítom, hogy Ra­kovszky Iván erre sem nem méltó, sem nem érdemes. Egyébként azt, hogy az igen t. kormány­zat mennyire másként viselkedik akkor, ha nem pajtásról, nem sógorról és komáról van szó, a legjobban bizonyítja az igen t. külügy­minister urnák a múlt héten történt állásfog­lalása, amikor Lovászy Márton Özvegyének nyugdíjmegállapitásáról volt szó. (Scitovszky Béla belügyminister: Az kegydíj!) Akkor más volt a kormány álláspontja, megtalálta a tör­vényes alapot és a rideg paragrafusokra uta­lással megtagadta egy özvegytől a nyugdíj élvezetét, holott merem állítani, hogy Lovászy Márton ennek az országnak kultúrája érdeké­ben, ennek az országnak érdekében sokkal töb­bet, hatványozottan többet tett, mint amennyit Rakovszky Iván tett ebben az országban, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Bécsben, a Magyar Jö­vőben!) Amikor tehát az egyik oldalon itt áll egy életerős fiatalember, aki képviselő, akinek ma­gánvagyona van, akinek a közgazdasági tény­kedéseiből is vannak jövedelmei, a másik olda­lon pedig ott van egy mindenétől megfosztott, szerencsétlen özvegy, Lovászy Márton özvegye, akinek birtokát ugyancsak elveszik a jugoszlá­vok, akinél azonban ridegen a paragrafusra

Next

/
Oldalképek
Tartalom