Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Äz országgyűlés képviselőházának 14 jön a hír a panaszokról és ha künn járunk, személyesen panaszoljak el, hogy súlyosan bántalmiazmak leventéket, pofoznak. De 'nemcsak enyhe testi fegyelmezésről van szó, hanem 5—10 pofont is kiosztanak a levente-oktatók. Ez, nem tartozik a testneveléshez és a minister urnák kellett volina nyilatkoznia, hogy az ilyesmit nem tűri, a törvény alapján áll, és a testnevelési törvényt nem akarja egyébre felhasználni, csak arra, hogy testnevelés történjék. Ez á kijelentés nem történt meg, épen ezért ezt szóvá kellett tennem és kijelentem magam is, akármennyire nem tetszik a minister urnák, vagy a Ház többségének, hogyha a jövőben ilyen panaszokkal találkozunk, azokat igenis ide fogjuk hozni, azokra rá fogunk mutatni és követelni fogjuk, hogy a leventeoktatásból minden olyat, ami nem odavaló, küszöböljünk ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a vallás- és közoktatásügyi minister urnák. Következnék Kabók Lajos képviselőtársunk másodlik interpellációja, ugy vagyok azon^ baai értesülve, hogy a képviselő ur kérelmet kivan előterjeszteni. Kabók Lajos: T. Ház! Tekintettel arra, hogy interpellációmra értesülésem szerint a népjóléti minister ur érdemlegesen akar nyilatkozni, és ő nincs jelen, tisztelettel kérem, hogy ezt az interpellációmat a legközelebbi interpellâmes napra halaszthasam. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Az elhalasztási kérelemhez a Ház hozzájárult Következik Farkas István képviselő ur interpellációja. A képviselő ur nincs itt, tehát az interpellációt töröljük. Következnék Györki Imre képviselőtársunk interpellációja, szintén ugy vagyok értesülve, hogy a képviseő ur is kérelmet kivan előterjeszteni. Györki Imre: T. Ház! Tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napra halaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: A minister ur kiván^ szólni. Scitovszky Béla belügyminister: Olyan kérdésről van szó, amelyre a felvilágosítást köteleségemnek tartom megadni, még akkor is, ha a képviselő ur interpellációjától eláll. (Helyeslés.) Lehetetlennek tartom ugyanis, hogy egy olyan kérdés, amely * nyilvánvalólag tisztán áll a törvény szerint, lappangva ugy terjedjen el a közvéleményben, amely nem más gyanúsításnál. (Krisztián Imre: Szokásszerinti gyanúsítás!) Rakovszky Iván képviselőtársunknak, volt belügyministernek nyugdíjaztatási kérdése nem a képviselő ur ügye, hanem az én ügyem, mert én tettem meg erre az előterjesztést és a törvény szerint ebben a kérdésben felelős én vagyok. Ezt a felelősséget viselem és azt akarom, hogy ebben az ügyben a közvélemény tisztán lásson. (Helyeslés.) Az ügy ugy indult el, hogy az egyik napilap a zárszámadásokból kikapta a dolgot és ugy állította be, — mint látszik, nem értett a kérdéshez — mintha itt talán olyan kedvezmény adatott volna, amely törvényt sért. Ebből a lapból kiindulva azután rádupláztak és ráhibáztak még ketten képviselőtársaim közül. Az egyik Friedrich István volt, a másik Nagy Emil képviselőtársam, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Már máskor is!) akiktől legalább annyit elvártam volna, hogy legalább is nézzék meg a fennálló rendeleteket és törvényeket és akkor tegyenek olyan súlyos természetű nyilatkozatot, mely alkalmas arra, hogy félre'. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 199 vezesse a közvéleményt ebben az ügyben és ugy tüntesse fel azt, mint Nagy Emil képviselőtársunk, aki szerint ami itt történt, nem más, mint pajtáskodás eredménye. (Madarassy Gábor: Holott csak a törvényes rendelkezés betartása és régi joggyakorlat eredménye! — Várnai Dániel: Rosszul idézte a lapot!) Én nem járok óvodába, a képviselő urak sem. el fogom olvasni a képviselő urnák. (Zaj.) Amit olvasnak, azt megértik, és ha nem értenék meg, meg fogom magyarázni. (Zaj.) Ha objektívek, akkor igazat fogok adni, ha pedig nem, akkor nagyon sajnálom. (Várnai Dániel: Remélem, hogy a legfőbb száinszék objektivitását nem vonja kétségbe!) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminister: A számszék ugyanazt a nomenklatúrát használja, ugyanezeket a kifejezéseket. Aki nem érti a törvény intencióit, az nem fogja megérteni a kifejezéseket. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Magyarul van irvaf) Magyarul van írva, de nincs magyarul megértve. (Derültség a jobboldalon. — Madarassy Gábor: Tendenciózusan van beállítva!) A tényállás a következő. A volt belügyminister urnák nyugdíjazásakor volt 4 évi 6 havi és 13 napi beszámítható szolgálati ideje ministeri szolgálat alapján. Volt azonkívül 11 évi, 1 hónapi és 6 napi részint törvényhatóságnál, részint katonaságnál eltöltött szolgálatideje. Ministeri minőségben eltöltött szolgálati ideje és a két másik címen eltöltött szolgálata között 30 napot meghaladó megszakítás volt. A törvény normális viszonyok között előírja azt, hogyha 30 napnál nem hosszabb megszakítás van, az nem jön figyelembe. A törvény 15. §-a először is megállapítja ezt az állami szolgálatra nézve, a 16. § kimondja a viszonosságot a törvényhatósági szolgálatra és a 17. § kimondja a katonai szolgálatra vonatkozóan. A nyugdíjtörvénynek az 1912 : LXV. te. 21. §-ának értelmében azonban kegyelmi utón ez a 30 napnál nagyobb megszakítás elengedhető. Ezt nyomatékkal mondom, mert általában az az uzus, hogy mindenkinek elengedik. Csak kivételes az az eset, — ha az illetővel szemben valamely címen hozatik fel — hogy erre nem látják méltónak, s nem történik meg ez a kegyelmi tény. (Madarassy Gábor: Évtizedes szokás!) Ez tehát évtizedes szokás, mindig igy volt és a törvény alapján igy lesz a jövőben is. De eltekintve ezektől a rendelkezésektől, ha a jelenlegi állapotot nézzük azt látjuk, hogy ma képviselő lehet a tisztviselő is (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és a képviselőség ideje beszámittatik nyugdíjaztatása esetén a választási törvény értelmében. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Igazán nem látom, hol van itt a törvénytelenség, az igazságtalanság, a méltányosság és a pajtáskodás, amikor épen a nemzetgyűlés bölcs belátása volt az. amely a tisztviselőknek megadta ezt a privilégiumot; ha tehát a régi tisztviselőkkel szemben ebben a szellemben járunk el sokkal kisebb mértékben, akkor ez kifogás tárgyává tehető? Hát ismerik a t. képviselő urak ennek a törvénynek az intencióját? Isimerik a választási törvényt? Nekem, pedig azt kell mondanom, hogy a képviselő uraknak fogalmuk sem volt erről, amikor ezt a kijelentésüket megtették itt. A volt igazságügyi minister urnák, aki ministertanácsokon részivé tt, kellett, hogy ilyen ügyekben maga is döntsön, s én

1 is abban a meggyőződésben vagyok, hogy amint mi sem tettük ezt vele szemben, ő sem pajtáskodás alapján tette ezt. A leg-