Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-147
196 Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. kesfehérvári kerületi főkapitányságnál van tárgyalás alat. Megvárják, mig jogerőre emelkedik. Ugyancsak ez alkalommal a pécsi hatáság vizsgálatot indított a bőrmunkások pécsi helyicsoportja ellen, azon a címen, hogy idegen állampolgárokat vesznek fel tagjaik sorába, amire a helyicsoport vezetősége, hivatkozva a belügy minister urnák erre vonatkozó rendeletére kimutatta, hogy teljes joggal veszik fel ezeket a munkásokat, minthogy ez viszonyosságon alapszik és csak olyan korlátozás van, hogy külföldi munkásokat nem lehet bizalmi tisztségbe helyezni, illetve vezetőségi tagnak nem lehet megválasztani. A pécsi rendőrkapitányságnak 1248. szám alatt meghozott véghatározata, amely a sablonos kiutasitási blanketta, indokolásában a következőket mondja (olvassa): »Indokolás. Nyomozat során ténykén^ volt megállapítható, hogy nevezett önhibája következtében munkátlanná vált, munkaadója elbocsátani volt kénytelen, tartós, létfentartását biztosító foglalkozást nem üz, ilyent az eljárás során kimutatni nem tudott, vagyontalan és megállapított magatartása folytán itt tartózkodása az állam érdekeire aggályosnak volt minősítendő, miért is a rendelkező rész értelmében kellett határozni«. Ilyen határozatokat hoznak olyan munkások ellen, akik 25—30 éve laknák az országban, akik annakidején jöttek ide be, amikor ez az ipar fejlődésének kezdetén volt. Hiszen az a Hammerli-féle pécsi keztyügyár világhirü készítmény ékkel látja el az ország lakosságát. Nagyon természetes, hogy Magyarországon annakidején szakképzett munkások ezen a téren nem voltak, tehát ezek a munkások jöttek be, akik itt hasznos tagjai voltak a társadalomnak, szorgalmasan dolgoztak, soha ellenük semmiféle hatósági eljárás nem volt folyamatban. Most, amidőn a gyár — nem tudom, mi okból, — a bérüket tíz százalékkal redukálni kívánta, érthető, hogy ez ellen a redukció ellen védekeztek. S most ez esetben a hatóság lép akcióba, detektív keresi fel a munkásokat a lakásukon és arra akarja őket kapacitálni, hogy menjenek vissza a vállalathoz 60 fillérért dolgozni. Amikor pedig ők erre nem hajlandók, akkor ugyanez a, hatóság, amely a munkaadónak ilyen.. szolgálatot kivan tenni, a munkást azon a címen utasítja ki az ország területéről, hogy az állani rendjére közveszélyes, aggályos és a többi. Én arra kérem a belügyminist er urat, — hiszen Mai ásíts képviselőtársam előbb elmondott interpellációjában egy hlasonló természetű ügyet tárt fel, amelyben azonban ennyire súlyos visszaélés, mert ezt visszaélésnek kell minősítenem, nem fordult elő — hogy intézkedjék ebben a kérdésben. Mi jogon avatkozik bele egy hatósági közeg abba, hogy a munkás mennyiért akar dolgozni 1 ? Abba nem avatkozik bele senki, hogy à kereskedő, vagy a termelő mennyiért a/karja eladni az áruját. Az már azután végre is igazán a legelemibb emberi jog, hogy valaki annyi bérért megy dolgozni, amennyi bért a maga részéről elegendőnleik tart, vagv amennyit megélhetésére szükségesnek tart. Mi jogon avatkozik bele ebbe a hatóság, mi jogon keresik fel ezeket a munkásokat és kapacitálják őket arra, hogy 1 pengő bér helyett 60 fillérért dolgozzanak 1 ? Micsoda indokok késztetik a hatóságot arra, hogy ezeket a végzéseket hozzák, amelyeknek helytállóságát semmivel sem lehet alátámasztani. Arra kérem a belügyminister urat, méltóztassék ebben az ügyben a vizsgálatot elrendelni; arra kérem; méltóztassék a fellebbezés során ezeket a véleményem szerint teljesen indokolatlan és törvénytelen kiutasító határozatokat hatályon kívül helyezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügy minister ur kivan szólani. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, csak egészen röviden és in merítő kívánok a képviselő ur interpellációjára válaszolni. Tulajdonképen nem sztrájkról van szó, hanem arról, hogy a Hammerlí-féle kesztyűgyár munkásai január 9-én egy 10 százalékos béremelést követeltek, amelyet a gyár nem adott volt meg. Erre a munkások kijelentették, hogyha nem kapják meg a béremelést, felmondanak és munkájukat abbahagyják. így is történt. A 10 százalékos bérjavitást nem adták meg részükre, az összes munkások felmondottak, munkakönyvüket megkapták és megszűnt minden összeköttetésük a gyárral. Tehát nem sztrájk volt, nem sztrájkoltak, hanem egyszerűen maguktól léptek ki. Teljesen ki van tehát zárva, hogy a rendőrség ebből az okból avatkozott volna bele a dologba és kapacitálta volna őket, hogy fogadják el a felajánlott bért. Erre vonatkozólag a rendőrség és a detektívek semmiféle irányban sem gyakoroltak preszsziót és nem is kívántak gyakorolni. Egyáltalában a kérdésnek evvel a részével abszolúte nem foglalkoztak. Foglalkoztak ellenben a kérdésnek idegenrendészeti részével, mert kiderült, hogy több idegen állampolgár munkás is van közöttük. (Peyer Károly: Három!) Három van, tehát nem ugy áll a helyzet, ahogy a képviselő urak beállították. Tudniillik az volt a látszat, mintha rengeteg ilyen munkás lenne közöttük. (Peyer Károly: Nem! Én magam mondtam, hogy három idegen állampolgár van ott!) Igen, most, amikor indokolta az interpellációt. Egészen máskép szól azonban a képviselő ur interpellációja, amely a nyilvánosság elé kerül. Ez a kettő ugyanis többnyire nem szokta egymást fedni. (Derültség jobb felől.) Mármost három ilyen munkásról volt szó, akik tényleg hosszabb idő óta tartózkodtak Magyarországon. Megállapították róluk, hogy munkanélkül magukat eltartani nem tudják s a háromra vonatkozóig hozta meg a rendőrség — igen helyesen — fennálló rendelkezéseink értelmében a maga határozatát. Három ilyen külföldi munkást utasított ki. Az egyik belenyugodott, el is hagyta Pécset. A másik fellebbezett. Ez a fellebbezés most van másodfokú elbírálás alatt. Minthogy a harmadikat időközben visszavették a munkába, ezzel szemben hatálytalaníttatott a kiutasitás. (Peyer Károly: Hallatlan! Hogy lehet ettől függővé tenni a Magyarországon való tartózkodást 1 ?!) Ez benne van az idegenrendészeti rendeletben. Az ^első feltétel, hogyha már idegen munkás idejön és munkavállalási engedélyt kap, akkor legalább munkát vállaljon, mert azért jött ide. (Peyer Károly: De 36 évvel ezelőtt jött ide!) Ha azonban az illető kilép a munkából és a maga fentartását biztosítani nem tudja, akkor az államra háramlik a fentartási kötelezettség. Ezt pedig egy állam sem vállalja, teháit minden állam kiutasítja az idegen munkást. (Peyer Károly: Jól néznénk ki, ha Parisban is ezt a gyakorlatot követnék!) Ajánlom a képviselő unnak, szíveskedjék a párisi adatokat összegyűjteni (Peyer Károly: Ott nem követik ezt a gyakorlatot!) és nézzen utána a képviselő ur, hogy hány munkást utasítottak ki onnan az utóbbi időben; ha jól emlékszem, 13.000-et. (Peyer Károly: De akkor kivétel nélkül, azt is, aki dolgozik, azt is, aki nem dolgozik. Az Y&.
