Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 14 dekezés volt az inflációs időben!) Ez is védekezés, mert munkanélküli idegeneket nem tarthatunk az országban. Van az országban épen elég munkanélküli, elsősorban ezekről kell gondoskodni. Igen helyes ennek a rendelkezésnek a célja ebben a tekintetben. Az idegenek másodsorban jönnek tekintetbe, elsősorban a honi munkásokat kell védenünk. A képviselő ur felhozza, hogy a szakszervezet ellen is megindittatott egy bizonyos vizsgálat. Ez meg is történt. És pedig abban az irányban, hogy a rendőrség felhívta a polgármester ur figyelmét, hogy az ottani szakszervezetben idegen munkások is résztvesznek és kérte, hogy ennek törvényességét vizsgálja meg. ÍPeyer Károly: A rendőrség nem ismeri a rendeletet!) A vizsgálat során megállapittatott, hogy a szakszervezetnek 1927-ben helybenhagyott alapszabályaiban benne van, hogy a szakszervezetnek csak magyar állampolgár lehet a tagja. Van azonban egy belügyministeri rendelet,, amely más, hasonló vonatkozású ilyen rendelettel nincsen teljes paritásban és épen ezért ebből az ügyből folyó lag gondolkodás tárgyává fogom tenni, hogy nem kellene ebben a tekintetben bizonyos szigorítást alkalmaznunk. A kulturális intézményekbe, sportintézményekibe idegen állampolgárt csak belügyministeri engedéllyel lehet felvenni, a szakszervezeteknél ellenben egy kautéla van a felvételt illetőleg, az, hogy az idegen állampolgárok csak a jóléti intézményekben részesülhetnek, semmiféle vezetőállást nem vállalhatnak és csak olyan ország állampolgárai vehetők fel, amelyekkel a viszonosság ebben a tekintetben fennáll. Ezekben a rendelkezésekben tehát bizonyos dis zp árit ás van, amely iránt majd magam fogóik érdeklődni. Minden körülmények között tekintettel kell azonban lenni a viszomyosságra, mert viszont annak sem tehetjük ki a magunk munkásait, akik külföldön vannak, hogy hasonló jóléti intézményekben azon az alapon, hogy nálunk ez a viszonosság nincs meg, legyenek részesíthetők. (Peyer Károly: Ez helyes!) Az előbb interpellált képviselőtársamnak az interpelláció 4. pontjára vonatkozólag válaszomat megadtam. Mi nem avatkozunk bele a sztrájkokba, mi csak rendészeti szempontokból avatkozunk bele. Nekünk sem tiltó, sem parancsoló rendelkezésünk e tekintetben nincs. Ha ilyen sztrájkban a békéltetés szüksége fennforog, hogy abban résztvesznek-e a hatóságok, azt a maguk belátása szerint Ítéljék meg, de mindig csak akkor avatkoznak be, ha a beavatkozás eredményessége a lehetőség szerint biztosítva van és csak akkor, ha ezt az egyik vagy másik oldalon, de különösen, ha mindkét oldalon szívesen látják. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az, interpelláló képviselő urnák joga van felszólalni. Peyer Károly: Nem tudom ebben a kérdésben a minister ur felfogását osztani, mert itt nem arról van szó, hogy olyan munkásokat kell az országból kiutasítani, akik az ország terhére volnának, vagy akiket a köznek kell eltartani. Ne játszunk a szavakkal, hiszen a magyar állani még azokat a munkásokat sem tartja eL akik magyar állampolgárok az esetben, ha nyomorba jutnak, még kevésbé háramlik tehát rá ilyen kötelezettség akkor, amikor külföldi állampolgárokról van szó. Itt arról van szó, hogy speciális munkások voltak azon a helyen és abban a városban, akik előreláthatólag munkaalkalmat nem igeij fognak találni, '. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 197 mert speciális gyár ott csak egy van, tehát egy ilyen] munkás munkaalkalomkeresése hosszabb időt vesz igénybe, kénytelen levelezésbe bocsátkozni különböző cégekkel, hogy melyiknek van szüksége ilyen munkásokra és azután igyekszik ezeknél a cégeknél elhelyezkedni. Itt nem arról van szó, hogy közveszélyes, vagy — mint, ahogy ezt a pécsi rendőrség megállapította —i az állaim érdekeire aggályos emberekről van szó. Miért aggályos az állam érdekeire az, hogy 2—3 idegen kesztyűkészítő munkás itt marad az országban'? Túlságosan tendencia nyilvánul meg ebben a kérdésben. Én ugy látom, hogy ezeket a munkásokat csak azért utasították ki, mert az előzőleg levont 10% béremeléseket visszakövetelték. Kérdem a belügyminister urat, mi történt volna, ha ezek a munkások tovább dolgoztak volnál Különben erre méltóztatott megfelelni azzial, hogy annak a munkásnak kiutasitási határozatát, akit viszszavettek a munkába, visszavonták. Hogyan tudja a hatóság, hogy a kiutasitási eljárás folyamán a másik munkás esetleg nem kap-e Budapesten vagy egy másik cégnél, ahol hasonló cikkeket készítenek, munkát, úgyhogy képes lesz továbbra is eltartani magát és családját ebből a keresetből? Hogy a külföldi munkásokat nem kell beereszteni az országba, ebben a tekintetben a minister ur aligha fog engem kielégíteni tudni, mert én sokkal régebben követeltem már nagyon nydmatékosan ennek a rendelkezésnek szigorú végrehajtását és nagyon ajánlom a minister ur figyelmeibe, méltóztassék megnézni, hogy a textilgyárakba meg más .üzemekbe hány idegen 'munkást hoznak be és hány idegen munkás veszi el még ma is a munkaalkalmat a magyar munkások elől. És ha már itt tartunk, akkor kérdem én: mi szükség van arra, hogy még ma is tömegével hozzanak be a külföldről kész árucikkeket, autótól kezdve végig és evvel is elveszik a munkaalkalmakati Én azonban nem osztom ezt a felfogást olyan munkásokra^ nézve, akik évtizedek óta itt vannak, akik érzésben és gondolkozásban magyarok és akik gyermekeiket magyar iskois tudunk, mint magyarul, akik elfelejtették azt, istudnak, mint magyarul, akik elfelejtették azt, hogy valaha külföldről származtak ide be s akiknél csak a törvényben való járatlanságuknak vagy egyéb körülményeknek tudható be, hogy nem kérték eddig honosításukat, vagy nem volt elegendő pénzük, hogy a honosítási eljárás költségeit megfizessék. Miért kell ezeket a munkásokat most ezért büntetni — ezt nem értem — és miért egy ilyen konkrét esetből kifolyólag? Ami a viszonosságot illeti, én nagy nyomatékkal hivom fel a minister ur figyelmét arra, hogy ne méltóztassék az itt meglevő rendelkezéseket hatályon kivül helyezni, azon egyszerű oknál fogva, mert sokkal több magyar munkás dolgozik külföldön, mint amennyi Külföldi munkás dolgozik ma Magyarországon és nem volna kívánatos, ha a külföldi állapok esetleg ugyanilyen rendelkezéseket léptetnének a mi ott dolgozó magyar munkásainkkal szemben, akik azután ennek a rendelkezésnek következtében ott elesnének sok-sok egyéb kedvezménytől, amelyeket az ezen egyesületekhez való tartozás folytán élveznek. Nem tudom, van-e erre vonatkozó nemzetközi egyezmény; ugy tudom, van. Ha^ azonban nem is volna ilyen nemzetközi egyezmény, akkor a békeszerződés »Munka« fejezetének szakaszai rendelkeznek e tekintetben, úgyhogy véleményem szerint nem is lehet ilyen rendelkezést kiadni, amely a 26*