Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

'Az országgyűlés képviselőházának 147. összegnek megfelelő amortizációs részét hagytuk meg az illető város költségvetésében. Ezek voltak azok az okok, amelyek bennünket ebben az irányban vezettek. Én csak képét akartaim adna annak, hogy a képviselő urnák az a beáiLLitása:, hogy Győr város nem tett eleget szociális és humanisztikus céljainak oly öszszeggei, amely az ő anyagi viszonyainak megfelelt volna, nem egészen helytálló. Én azt hiszem, ha 21 milliárdot áldozott erre a célra* talán anyagi erejéni túlmenőleg honorálta ezt a fontos célt, de a maga részéről mindent megtett, a jelenben is megtesz és a jövőben is meg fog tenni, természetesen azok között a határok között, amelyeket felemliteni bátor voltam. Kérem "méltóztassék válaszomat tudomásul vemni. (Élénk helyeslés .jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan nyilatkozni. Malasits Géza: T. Képviselőház! Nem vonom kétségbe azt, hogy a minister ur ebben az esetben gondossággal járt el, csak azt mondom, hogy a gondosság kissé túlzott volt. Egy olyan városban, amelyben két veszedelmes barakk van, amely városban a Dunaparton két gabonaraktárból átalakitott lakóház van, amelyekben esupa egyszobás lakás van, egymástól deszkafallal elválasztve, kissé nagyobb teret kell engedni a szociális építkezésnek. Azt egyszóval mondtam, hogy Győr város nem épitett. Elismertem azt is, hogy hiteles adataim szerint épitett 98 egyszobás lakást. Erre azért volt szükség, mert a Káptalan-dombon a káptalani házakban emberek laktak, akiket ki kellett költöztetni onnan, hogy a káptalan tagjainak hajlékot lehessen adni. Minthogy pedig a káptalan képtelen volt építeni, mondván, hogy neki nincsen pénze, ennélfogva a város épitett. Tehát a káptalannal .szemben tett eleget szociális kötelezettségének. Ezenkívül 60 kétszobás, 21 háromszobás, 3 négyszobás lakást épitett a város. Ezekben nagyon kevés győri polgár kapott lakást, összesen tehát ennyit építettek, amikor Győrben 63 család lakik ma istállóban, hodályban. Mint maga a város hivatalos értesítőjében elismeri, 1927 június hónapi megállapítás szerint 62 olyan család volt akikistállókban, fáskamrákban, kerti lugasban és hasonló helyiségekben laktak. A város közönsége által a háború alatt épitett szükséglakások között 203 olyan lakás van, amelynek a közrendészeti, tüzrendészeti és közerkölcsiségi szempontból való mielőbbi kiürítése feltétlenül szükséges. Ezeknek a pótlására vett fel a város 2,200.000 pengőt a költségvetésébe. Ebből a 2,200.000 pengőből méltóztatott 1,200.000 pengőt törölni és ez a törlés az. amely meglehetősen indulatba és meglehetősen rossz hangulatba hozta a város polgárságát. Amikor tehát elismerem azt, hogy a minister ur köteles gondossággal ügyel a törvényhatóságok háztartására és vigyáz arra, hogy ne költekezzenek luxuscélokra, vagy olyan célokra, amelyek momentán nem szükségesek, mégis azt kell mondanom, hogy ebben az esetben a szigor kissé túlságos volt. Itt nem szinházépitésről, nem kultúrpalotának nevezett tánchelyiségről volt szó. Itt nem olyan kiadásról van szó, amelyre szükség van ugyan, de amely elodázható öt-hat esztendőre, hanem tűzveszélyes házakban, közerkölcsiséget és közrendet veszélyeztető házakban lakó emberek elhelyezéséről van szó. Én ennek a szükkeblüségnek indokolt voltát egyáltalán nem tudom belátni. A város nem szegény, a várostól nem terrorral préselték ki ezt a dolgot, hanem a 19 év óta együttülése 1928 március 21-én, szerdán. 189 ülő törvényhatóság maga látta, hogy a közegészségügy és a közerkölcsiség érdekében cselekszik, amikor épitkezni akar. Miután tehát ilyen színben látom a dolgot és túlzottnak találom a gondosságot, nem vehetem tudomásul a minister ur válaszát. Elnök: Következik • a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-ef a belügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, sziveskedjenek felállani! (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul vette! Következik Györki Imre képviselőtársunk interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! Szabó Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció az igazságügyminister úrhoz. Hajlandó-e a minister ur a letartóztatási intézetekben lévő foglyok számára a hozzátartozóik által behozott élelmiszercsomagok eltiltására kiadott rendeletet hatályon kívül helyezni és újból megengedni, hogy a foglyok hozzátartozói hetenként egyszer élelmiszercsomagot vihessenek bet Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Györki Imre: T. Képviselőház! Amikor a Képviselőház a büntetőnovellát tárgyalta, és amikor a magyar közéletet egy uj intézménnyel, a dologház intézményével gazdagította az igazságügyi kormányzat, akkor tartott felszólalásomban rámutattam arra, hogy letartóztatási intézeteink mennyire hátrányos helyzetben vannak és mennyire nem felelnek meg a modern követelményeknek. Akkori felszólalásomban rámutattam arra, hogy az a különbség, amely az egyes letartóztatási intézetek közt, a fegyház, a börtön és a fogház között megvan, az utolsó évek gyakorlatában tulaj donképen teljesen eltűnt és nem tesznek eleget a letartóztatás! intézetek azoknak a követelményeknek, amelyeket a kiadott rendeletek, vagy az érvényben lévő törvényes •intézkedések kötelezően előírnak. A háború után, illetőleg már a háború tartalma alatt, amikor az élelmezés a letartóztatási intézetekben valósággal tarthatatlanná vált, meghonosodott cIZ ti szokás, hogy a különféle letartóztatási intézetekben: a fogházban, a fegyházban és börtönökben, a letartóztatási intézet vezetősége megengedte, hogy a hozzátartozók legalább hetenként egyszer a letartóztatottaknak vagy elítélteknek bizonyos csomagokat adhassanak be; e csomagokban olyan élelmiszercikkek voltak, amelyek a romlás veszélyének nincsenek kitéve és az elitélt egészségére hátrányt nem jelentenek. Ezt az intézkedést, amelyet humanitárius intézkedésnek kel tekinteni, — mert mindeddig nem tértek vissza a békebeli állapotra az élelmezés kérdésében — mindeddig célszerűnek és helyesnek kellett találni. Ez magának a letartóztatási intézetnek is megkönnyítette az élelmezést és kevesebb követelménnyel állottak elő az egyes letartóztatottak, mint előállottak volna akkor, ha ridegen és sztrikte azoknak a szabályoknak megtartását kellett volna forszírozni, amelyek kötelezően elő vannak írva Ez év márciusától keadődőleg azonban az ig-azságügyminister ur megváltoztatta az eddig bevált gyakorlatot és olyan rendelkezést léptetett életbe, amely szerint március 1-től kezdődőiéi az elitélteknek csomagot beadni nem lehet, a vizsgálati foglyoknak pedig csak abban az esetben, ha bizonyos meghatározott vállalkozó utján történik a csomagoknak vagy äz 25*