Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

1Ô0 Àz országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1028 március 21-én, szerdán. élelemnek beadása, vagy pedig, ha a fogház­irodában a hozzátartozók pénzt helyeznek le­tétbe és ebből a pénzösszegből történik a külön élelmezés. Méltóztassék e kérdés megítélésénél figye­lembe venni azt a körülményt, hogy a kivéte­les hatalomról szóló 1912. évi LXIIL teikk egyes bűncselekményekre vonatkozólag tulaj ­donképen olyan büntetési tételeket állapit meg, amelyeket egyébként büntetőtörvény­könyvünk nem ismer. Különösen utalok eb­ben a kérdésben, amikor ezt megemlitem, az államellenes bűncselekményekre, az úgyneve­zett politikai bűncselekményekre, amelyekre érvényben lévő büntetőtörvénykönyvünk a kivételes hatalomról szóló rendelkezéstől elte­kintve, a fogházat, egy csomó bűncselek­ményre pedig államfogházbüntetést szab ki. Az államfogházra elitélteknél nem vitás az, hogy a törvény lehetővé tette a szabad és külső élelmezést, tehát e tekintetben semmi­féle aggály nincs. Minthogy azonban a kivéte­les törvény még ma is, a háború befejezése utáni tizedik esztendőben is fennáll, ennek lehetősége is megszűnt és most már azok is, akik egyébként büntetőtörvénykönyvünk alap­ján külső élelmezésben lennének részesithe­tők, a kivételes törvény rendelkezésére való hivatkozással ettől elesnek. Itt vannak továbbá más bűncselekmények, amelyekre > büntetőtörvénykönyvünk ugyan­csak fogházbüntetést ir elő, de amelyeket a kivételes törvény rendelkezése alapján börtön­büntetéssel büntetnek. Azért súlyos ez a hely­zet, mert a büntetőtörvénykönyv 41. §-a — amint az igazságügyminister ur nagyon jól tudja — lehetővé teszi, hogy a biróság meg­engedhesse, hogy egyes elitéltek saját költsé­gükön élelmezzék magukat. Az a gyakorlat azonban, amely az utóbbi tiz évben kifejlődött, nevezetesen, hogy lehetővé vált, hogy a hozzá­tartozók az elitélteknek hetenként legalább egyszer csomagot küldhessenek be, a büntető­törvénykönyvünk 41. §-ában foglalt ezt a ren­delkezést, amely a lehetőséget megadta arra, hogy birói Ítéletben kérjék a saját élelme­zést, valósággal nullifikálta; nullifikálta azért, mert a védőügyvédek, de maguk az elitéltek sem gondoltak arra, hogy ilyen igazságügy­ministeri rendelkezés fog napvilágot látni s ezért birói Ítéletben sohasem kérték annak kimondását, hogy élelmezésükről maguk gon­doskodhassanak. Ezek a szempontok tehát: egyrészt a kivé­teles hatalomnak életbenléte, amely — amint mondottam — államfogház helyett fogházat, illetőleg börtönbüntetést ir elő sok bűncselek­ményre, másrészt pedig az a körülmény, hogy a kivételes hatalomnak más rendelkezése ér­telmében az izgatásra, és egyéb politikai bűn­cselekményekre t és a sajtó-bűncselekményekre is börtönbüntetést szabnak ki, arra kényszerí­tenek engem, hogy ezt a kérdést szóvátegyem és az igazságügyminister úrtól kérjem, hogy azt a rendelkezést, amelyet március 1-ével ér­vénybe léptetett és amely az eddigi rendnek megbolygat ásat célozza, méltóztassék vissza­vonni. Amikor börtönviszonyainkat és letartózta­tási intézeteink ügyét szóvátettem, akkor rámu­tattam arra„ hogy isokkal messzebbmenő intézr kedésieket vár ma az ország és vár a szociálpo­litika és a szociális helyzet az igazságügyminis­ter úrtól, mint amilyent most március 1-ével megtett. Aki a külföldi börtönviszonyokat is­meri, aki a börtönügy tanulmányozásával csak egy kicsit is foglalkozott, az jól tudja azt, hogy a börtönügyi intézkedések is modern irányban fejlődnek; az nagyon jól tudja hogy mozi, rádió és egyéb áll a foglyok rendelkezésére s minden módon igyekeznek ezeket a szerencsétleneket, a társadalomnak — majdnem azt kell monda­nom — kitaszít ottait a rendes életvágásiba visz­szavinni és a rendes útra visszaterelni, amikor a fogházból kikerülnek. Ahelyett, hogy az igaz­ságügyminister ur életbeléptette volna azt az intézkedést, amely a fogházból kikerülők ré­szére állásközvetítő intézetet állítana feL amelynek célja és rendeltetése az lenne, hogy ezeket a szerencsétleneket elhelyezze munka­helyeken, ha a fogházból kikerülnek és ne le­gyenek arra kényszerítve, hogy megint veszé­lyeztessék a társadalom rendjét ujabb bűncse­lekmény elkövetésével, mondom, ehelyett az igazságügyminister ur a társadalomnak ezeket a szerencsétlenjeit most kiadott és szerintem teljesen elhibázott intézkedésével meg rosszabb, még hátrányosabb helyzetbe hozzia, miért is én ennek megváltoztatását kérem. Ha az igen t. igazságügyminister ur abban a helyzetben lesz, hogy a kivételes törvény uralmát megszünteti és a 'büntetőtörvényköny­vet visszaállítja eredeti rendeltetésére, ha ér­vényét visszaállítja azokra, a bűncselekmé­nyekre, amelyekre államfogházat és fogház­büntetést ir elő büntetőtörvénykönyvünk, ak­kor ezek az anomáliák önmaguktól meg fognak szűnni s akkor a törvény lehetősége mellett meg lesz a mód arra, hogy ezek a szerencsétle­nek sajátmagukat élelmezzék, s akkor azalatt a hosszú szabadságvesztés büntetés alatt, ame­lyekre egyeseket elitélnek, valamiképen segit­ségükre lehet menni és az éhenhalástól ezeket a, szerencsétleneket meg lehet menteni. Kérem az igazságügyminister urat, méltóz­tassék elhibázott rendelkezését visszavonni. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Györki Imre képviselő ur interpellációjára válaszomat a következőkben van szerencsém megadni. A fegyházra és bíöirtönre elítéltekre vonat­kozólag a büntetőtörvénykönyv akként rendel­kezik, hogy ezek a számukra megállapitott élelmezés szerint élelmezendők. 1880-ban orvosi szakértők közbenjöttével megállapitott étrend és étlap állíttatott össze annak a célnak érde­kében, hogy a letartóztatási intézetekben, a fegyháziakban éis börtönökben letartóztatottak a maguk munkaerejét fentarthassák és szaba­dulva, olyan erőben legyenek, hogy a, külső életben a maguk számára munkát tudjanak szerezni. Ez a rend nem is változott egészen a há­ború befejeztéig. Akkor következtek azok az élelmezési nehézségek, amelyek, mint vis-major, arra kényszeritették az igazságügyi kormányt, hogy ezen a rendelkezésen változtatva megen­gedje azt, hogy az egyes letartóztatottaknak — a fegyházasoknak és börtönre elitélteknek is — hozzátartozói bizonyos meghatározott ételne müeket, amelyekre a,z igen t. interpelláló kép­viselő nr azt mondja,, hogy kevésbé romléko­nyak — adjanak be. Hangsúly ózom r azt, hogy ez a rendelkezés vis-major következtében állott be, azonban valójában eltérés volt a törvény rendelkezésétől. A kérdés ugy áll. hogy a büntetőtörvény­könyv 41. §-a alapjául a fogházra elitéltek kér­hetik, hogy a biróság saját élelmezésükben hagyjia meg őket, az államfogházra elitéltek ré­szére pedig a törvény biztosítja, hogy saját magukat élelmezzék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom