Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-147
188 Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. ról, hogy kevés olyan város van Magyarországon,, ahol a lakásviszonyok olyan krudelisak lennének, mint Győrben, kevés olyan város van Magyarországon, ahol dolgozó polgárok, munkások és kishivatalnokok olyan életveszélyes körülmények között laknának, mint épen a győri Dunaszeren, ebben a két gabonaraktárban, amelynek belső berendezése fából épült és amelyben a legkisebb vigyázatlanság következtében a legborzalmasabb katasztrófa történhetik. Ha ki méltóztatik egyik közegét Győrbe küldeni, hogy az illető tekintse meg a FÍuviabarakkot és a dunaszeri barakkokat, valamint a düledező háziakban lalkók nyomortanyáit, akkor meg vagyok győződve róla, hogy bármilyen erős szive legyen is annak a rendőr embernek, elfogódottan fogja látni, hogy dolgozó emberek Magyarországon milyen borzasztó viszonyok között laknak A város vezetősége is érzi, hogy ezen változtatni kell.. Itt meg kivánom jegyezni, hogy a város vezetősége már 19 éve van együtt. Még az a mumia-testület is érzi tehát, hogy ©tekintetben cselekedni kell és megerőlteti magát s 2,200.000 pengőt állit a költségvetésbe lakások epitésére. Akkor nem veheti a minister ur rossz néven, ha ón is, polgártársaim is, megütközéssel vettünk tudomást arról, hogy a minister ur ezt az 1,200.000 pengőt törölni rendelte. Méltóztassék osak^ elképzelni azoknak az iparosoknak a helyzetét, akik ma, március közepe táján,, teljesen munka nélkül vannak. Méltóztassék elképzelni azt, hogy 43 iparág, vagy 30 iparág — hogy ne legyek túlzó — várta, leste azt az alkalmat, hogy ezt a 200 lakást felépitik, hogy igy ők munkához jutnak. Tessék elképzelni, hogy ma milyen rettenetes viszonyok vannak vidéken, ahol semmi épitkezés nincs, ahol az állam sem épit. A Magyar Államvasút kapott egy ingyen telket, hogy építsen rá tisztviselőházat. Két évvel ezelőtt kapta s azóta sémtmit sem csinált. A postapalotát nem építik tovább. Semmiféle állami, megyei épitkezés nincs. A káptalan nem tud építeni, azt mondván, hogy neki nincsen pénze, minden elúszott hadikölcsöníben, úgyhogy azok az iparosok a legkétségbeesettebben néznek a jövő elé és bizony nagyon kínosan érinti őket a miinister urnák az a rendelete, amellyel a költségvetésből 1,200.000 pengőt akar törölni. Itt kuriózumként emlitem fel, hogy már odajutottak a dolgok, hogy a polgárság egyrésze összefüggést lát a főispán szereplése és e között a törölt összeg között, azt mondván, hogy minthogy a főispán egyszemélyben egy bank igazgatóságának elnöke, amely bankban a város helyezi el pénzét, ennélfogva nem érdeke annak 'a 'banknak, hogy épitkezzenek, hogy uj lakások épüljenek és a főispán akadályozta meg ezt az építkezést. Én nem vagyok hajlandó ezt elhinni, bár a főispán ur antiszociális érzelmeit eléggé bőven ismerem. Ezt azonban mégsem merem hinni. Mindenesetre polgártársaim és a magam megnyugtatásaira kérném a minister urat, méltóztatnék nyilatkozni abban a tekintetben, hogy mi tette szükségessé ennek az 1,200.000 pengőnek a győri költségvetésből való törlését. Elnök: A belügyminister ur kivan szólni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! A képviselő ur interpellációjára a következő felvilágosítást és a következő választ vagyok bátor megadni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Bizonyos ellenmondás van a képviselő ur interpellációja és az imént elmondott megokolás között. A képviselő ur interpellációjában ugyanis azt mondja, hogy Győr város nem tett eleget szociális kötelezettségének, (Malasits Géza: Nem!) még távolról sem tett eleget annak azáltal, hogy lakásokat épitett volna. Ellenben maga sorolta fel azt, hogy már menynyit épitett. Az az összeg, amelyet a város a Speyer-kölcsönből lakásépitésre fordított, ke>reken 21 milliárd korona, vagyis 1,680.000 pengő. Hát képviselő ur, ez nem lekicsinylendő összeg egy nem vagyonos városnál, ezzel óriásit lenditett Győr a lakásszükségen és nagyot lenditett a szociális helyzeten. Tanúbizonyságot tett ezzel arról, hogy mennyire szivén viseli épen a lakásviszonyok súlyánál fogva a szegényebb néposztályok sorsát. A képviselő ur által felhozott adatok, hogy mennyit építettek talán nem egészen helyesek. Lehet, hogy a képviselő ur a már megépitett házakat mondja. Az én információm szerint 3 négyszobás lakás, 21 háromszobás, 42 kétszobás és 105 egyszobás lakás épült Győrött. Öszszesen hat kétemeletes és 12 egy emeletes ház. A törvényhatósági város idei költségvetésébe nem 1,200.000 pengőt, mint ilyent akart felvenni, hanem egy 3,400.000 pengős függő kölcsönt óhajtott felvenni és ebből a kölcsönből kétmilliót akart megint kislakásépitésekre fordítani. Ezt mi a pénzügy minister úrral egyetértőleg sokallottuk és a lakásépitésre, egyáltalában ilyen függő kölcsönre egymilliót gondoltunk csak engedélyezni, amennyiben a további idők folyamán a városnak, amennyiben anyagi viszonyai megengedik, més mindig módjában lesz ezt a szociális: szükségletet kielégíteni, módjában lesz, ezt a célt szolgálhatni. Mert ne méltóztassék szem elől téveszteni, hogy egy városnak nemcsak ez a kötelezettsége, hanem még sok más igényt is ki kell elégítenie és ebben egy bizonyos arányosságot kell betartania. Elvégre egy város kasszája sem feneketlen, hogy abban a végtelenségig lehessen vájkálni és turkálni. Minekünk, a felügyeleti hatóságnak épen az a feladatunk, hogy egy kissé megszorítsuk ezeket a bősége» költekezéseket, amelyek bármilyen nemes célra is fordíttatnak, mégis első sorban az anyagi erőt kell konzerválnunk, mert ha ezt nem konzerváljuk, akkor elkö vétkezhetik olyan idő, ^mikor egyáltalában képtelen lesz a város bármilyen célra is áldozrü és legkevésbbé lesz módjában anyagi erejét épen ezeknek a fontos szociális és humanisztikus céloknak szolgálatába állítani. Bennünket nem az antiszociális érzés vezet ezeknek a kérdéseknek az elbírálásánál, sőt ellenkezőleg, —•i amint méltóztatik itt is látni — nem töröltük az egész összeget, hanem egy összeget honoráltunk erre a célra, De a városok vagyoni erejét is figyelemibe „kell vénünk, mert arról legyen a képviselő ur meggyőződve, hogy mi — sajnos — jobban tudjuk, hogy a városok ebben a tekintetben nem nézik mindig azokat a határokat és korlátokat, amelyeket nézniök kell adófizetők szempontjából is, a városok, anyagi ereje szempontjából is. (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) Itt bizonyos mértéket kell tartanunk, és ha nehéz szívvel is, de magasabb cél szolgálatába állítva a mi törekvésünket, igyekszünk lehetőleg mindenhova juttatni annyit, amennyit az adott viszonyok és körülmények között a város anyagi helyzete megenged. Csak ez vezetett bennünket ennek a felülbirálatánál is. Tanúságot tettünk arról, hogy honorálni tudunk ilyen célt és épen azért, ha nem is a .í e l; jes összeget, de annak a felét erre a célra jóvá is hagytuk volt. Szóval nem egymilliót, hanem a kölcsön-
