Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Í84 Âz országgyűlés képviselőházának 147. ütése 1928 március 21-én, szerdán. közönséges dolgot és azzal enyhíteni, hogy oda akartak menni tüntetni. Amidőn az épület felé értünk, a kaput bezárták és hitelesen megállapítást nyert, hogy az épületből senki nem jött ki, bár én teljesein megérteném és teljesen jogosnak tartanám, ha, kijöttek volna az épületből azok a munkások, akiknek munkahelyét akarták tönkretenni, akiknek kenyerét akarták kivenni a szájúikból, akiknek pénzéből — és nem az ön pénzéből — építették föl azt az épületet, hogy megvédjék azt. »Az én háziaon, az én váram« — és aki az én házamba erőszakkal beteszi a lábát, az legyen elkészülve arra, hogy másképen fogják fogadni, minit vendégszerető kézzel. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — FarkasfalviFarkas Géza: 1919-ben kellett volna ezt!hirdetni! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly: Aki azt mondja, tüntetni mentek oda, annak tessék elmenni a rendőrség bűnügyi osztályába és megnézni azt a nagy csomag követ, amelyet a rendőrség lefoglalt és elvitt, amelyet az épületbe bedobáltak. Ebből meggyőződhet a t. képviselő ur is, hogy nem ártatlan tüntetésre készült a dolog. Végtelenül sajnálom, hogy ezeket a fiukat ott a környékbeli munkásság — látva ezt a csoportosulást — bántalmazta. Sajnálom őket, mert ezek tulajdonképen áldozatok. (Farkas István: Ugy van!) Sajnálom őket azért, mert azokra a háttérben meghúzódó rábeszélőkre kellett volna ráhúzni a Jonny helyett egy párat, akik tulajdonképen irányitották ezeket a dolgokat. (Derültség.) Ezek az egyének a háttérben

1 meglapulnak, csendben, suttyomban, maguk helyett kiküldik ezeket a hevülékeny fiatalembereket és elhitetik velük azt, hogy nemzeti ügyet védenek, amikor odamennek kövekkel felszerelve a lámpákat és magánházak ablakait betörni. (Mozgás.) Ne igyekezzék a képviselő ur szépitgetni a dolgot és vegye tudomásul azt, igenis, minden rendelkezésünkre álló eszközzel, amennyiben a hatóság ezt nem tenné meg, meg fogjuk védeni a magunk által alkotott intézményeket. (Helyeslés] és taps a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi javaslatot senki sem támadta meg és így elfogadottnak jelentem ki. Bejelentem a t. Háznak, hogy a folyó hó 13-án hozott határozat értelmében holnap délután 6 órakor Kossalka János képviselő ur összeférhetetlenségi ügyében megtörténik az összeférhetetlenségi ítélőbizottság 12 rendes és 3 póttagjának kisoreolása. Most pedig áttérünk az interpelláció krai Az elsői interpelláló Malasits Gréziai képviselő ur. Kérem az, interpelláció szövegének felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminister urnák arról, hogy a győri rendőrség a Győri Textilmüvek felhívására beleavatkoiziott a győri textilmunkások sztrájkjába a sztrájkoló munkásokat brutalizálta és a munkásnőket a rendőrlegénység szidalmazta és pofozta? Van-e tudomása tolvábbá a belügyminister urnák arról, hogy Török rendőrfőtanácsos parancsa szerint a sztrájkoló munkásnők saját szakszervezetükben sem tartózkodhatnak? Hajlandó-e a minister ur sürgősen utasítani a győiri rendőrséget, hogy munkaviszályokba bele ne avatkozzon, hatósági pártatlanságát őrizze meg és hivatalos hatalmával visszaélve sztrájkoló munkásnőket ne brutalizáljon és ne félemlítsen meg és ne álljon a munkáltatók pártjára? Hajlandó-e a belügyminister ur a győri rendőrség és annak vezetője, Török főtanácsos ellen vizsgálatot indítani és szigorú megtorlásba részesíteni? Hajlandó-e továbbá a belügyminister ur hasonló brutalitások és hivatalos hatalommal való visszaéléseik megelőzése végett az alája tartozó rendőri hatóságikat kioktatni arra, hogy munkabérviszályokban pártatlanságukat tartsák meg, és munkabérviszályokba bele ne avatkozzanak, mert azok elintézése és kiegyenlítése nem az ő feladatuk és csak a rend fentartására szorítkozzanak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! Minthogy interpellációm elég terjedelmes, csak néhány szóval bátorkodom megindokolni. (Halljuk! a baloldalon.) A Győri Textilmüvekhez nem egészen egy év előtt, vagy talán még kevesebb ideje is uj igazgató jött, aki működéslét azzal kezdte meg, hogy kiadta a rendelkezést, hogy a gyárban dolgozó leányokat, asszonyokat megmotozzák. Ez a motozás olyan brutális formában történt, hogy meglehetős felháborodást keltett a munkásnők között. Február 24-én és 25-én azután ez a felháborodás nagyobb arányokat öltött, egyrészt azért, mert ezeket a kimutatásokat, motozásokat eszközölték, másrészt azért, mert az uj igazgató elkezdte az <a nélkül is silány béreket redukálni és bevezetett egy olyan akkordrendszert, amely mellett a mulinó és hasonló gyengébb áruknál dolgozó munkásnők alig keresték volna meg a létminimumot. Kirobbantotta a munkásnő elkeseredését az a körülmény, hogy az igazgató tudtukra adta, hogy leszállítja a munkabéreket és ugyanakkor bejelentette, hogy túlórázást rendel el. A munkásnők anélkül is elkeseredettek voltak, mert kevés volt a fizetésük és elmentek egyik nőtársukhoz, történetesen a bizalmi nőhöz és megkérdezték tőle, hogy mit csináljanak. A leány természetesen azt mondotta nekik, hogy menjenek az igazgatóhoz és kérdezzék meg, hogy fizet-e a túlórázásért külön bért. Erre a leányok odamentek és megkérdezték az igazgatótól. Az illetőt rögtön elbocsátották. A többi munkásnő ezzel szolidaritást vállalt és kivonult a munkateremből. Eddig a dolog rendben volna. Ameddig kapitalizmus van, ahol kapitalisztikus termelés van, ilyen esetek mindig adódnak. Ha a munkáltatónak az az álláspontja, hogy .tulmagasi munkabért fizet, le akarja redukálni. Ha a munkáltató azt veszi észre, hogy esetleg hiányzik valami a gyárból, motozást rendel el. Az, hogy a munkásnők ezt tűrik-e vagy nem tűrik, ameddig a törvény keretén belül vannak, ez ellen senkinek kifogása nem lehet — bár én azt vallom, ha volna kellő iparfelügyelet, akkor annak volna kötelessége megelőzni az ilyen dolgokban a munka viszálynak annyira való elmérgesedését, mint az ebben az esetben történt. Hogy mennyire igazuk volt a munkásnőknek és mennyire nem jogosulatlanul tört ki ez a bérviszály, mutatja az a körülmény, hogy azóta már meg is egyeztek, a munkásnők mintegy 20%-os munkabér javítást kaptak és a bizalmi nő ügye is el van intézve. Ha csak ennyi történt volna, akkor igazán nem lett volna ok arra, hogy interpelláljak. Ami azonban interpellációmban a belügyminister ur intézkedését igényli, az az a körülmény, hogy — amikor a bérviszály nagyobb