Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

országgyűlés képviselőházának Ü\ munkaimegtagadássá fajult, illetőleg amikor a leányok látták, hogy a túlóráért munkabért nem iáidnak s amikor a bizalmi nő elbocsátása miatt beszüntették al munkát és levonultak az udvarra — akkor telefonice kérte a gyárigazgató ság a rendőrséget, a rendőrség eljött és ott szemtanuk állitása szerint a lehető legbrutálisabban és leggiméletlenebbül rontott ezeknek a leányoknak neki. A terv az volt, hogy kiszorítsák őket a gyárból. Az kétségtelen, — abblam, az hiszem, mindannyian egyetértünk — hogy egy bérviszály nem alkalmas arra, hogy ott szabotálási esetek történjenek. Ha a gyáros meg akarja! akadályozni ezt és ugy veszi észre, vagy ugy gondolja, hogy ezt meg kell akadályozni, iáikkor ez ellen kifogást nem lehet emelni. Az én szerény véleményem szerint azonban — és ebben a véleményemben sokan osztoznak — a rendőrséig nem arra való, hogy egy ilyen bérviszályba beleavatkozzék és az: erősebb párt játra álljon. Nem arra való, hogy >at munkásleányokat brutális eszközökkel kikergesse abból a gyárból, hanem tisztán csak arra szoritkozhatik, hogy megakadályozzon minden erőszakos fellépést. Abban a gyárban munkásnők dolgoznak túlnyomóan. Itt a leányoknak egyetlenegy szándékuk volt. nyugodtan elmenni a gyárból, kivonulni a gyárból. A rendőrség odajött és szemtanuk állitása szerint a lehető legbrutálisabban viselkedett. Az egyik munkás odaszólt egy nagyon durván^viselkedő rendőrnek: »Hagyja már azokat a lányokat, kimennek azok maguk is.« Erre nekirontottak ennek a munkásnak és ott mindjárt csúnya módon öszeverték. Én kérdem a t. Házat és kérdem a t. minister urat, arra való-e a rendőrség, hogy ilyen bérviszályokba beleavatkozzék? A rendőrségnek hivatása a jövendőbeli anyákat és a meglevő anyákat, amikor bérviszályuk tárnád a munkáltatóval, egyoldalúan a munkáltató álláspontjára helyezkedve, terrorizálni? Mert ez történt. A leányok elvonultak. Másnap néhányan megbeszélést akartaik tartani szabályszerű bejelentés mellett, nem ugy, mint a solti mozielőadás lefolyt, tűzveszélyes helyen, bejelentés nélkül. A legdurvábban elutasították őket, hogy semmiféle gyülekezésre itt^ szükség nincs, menjenek dolgozni. Ez a rideg tényállás. Győr város munkássága — mindenki tudja — higgadt, nyugodt elemekből áll. Bérviszály volt már ott egynéhány, és bizonyaira lesz a jövőben is, mig kapitalista termelés, lesz. Ez óhatatlan. Azonban soha még ott atrocitás, soha még ott olyan kihágás, ami a rendőrség* beavatkozását tette volna szükségessé, nem történt. Ha a férfiak meg tudják őrizni higgadtságukat, ha a férfiaknál nem volt szükség, sem a háború alatt, sem a háború előtt rendőrségi beavatkozásra, annál kevésbbé van szükség védtelen leányokkal szemben, akik semmi egyebet nem akarnak, mint azt, hogy 55 órai nehéz munka után ne menjenek 6—8, vagy 10 pengővel haza, mert ebből megélni nem lehet. Mondom tehát, én felhívom a minister ur figyelmét ezekre a dolgokra és kérem a ministér urat arra, hogy ebben az esetben sürgősen és exemplárisan intézkedjék, mert még egyszer mondom: nem az a rendőrség feladata, hogy az erősebb pártjára álljon, hanem az a rendőrség feladata, • hogy. pártatlanul a közrendet óvja meg, az a rendőrség azért menjen oda. hogy megóvja a gyárat az esetleges géppusztitástól. Egyébként ez nem is következett volna be, mert a lányoknak ez nem volt szándékukban, megvárhatták volná nyugodtan, mig a leányok kivonulnak a gyárból, semmi okuk sem volt nekiesni a lányoknak és bántalmazni őket. Erre a '. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 1Ô8 rendőrség nem való és az iyen eljárást a legesélyesebben meg kell torolni. Elnök: A belügy minis ter ur kivan szólni! Scitovszky Béla belügy minister: T. Képviselőház! A képviselő ur interpellációjára a választ ist következőkben adom meg. Naigyjában a képviselő urnák előadása a sztrájk kitörését illetőleg megegyezik adataimmal, azonban a nüanszokban egy kis eltérés van. Hogy a megelőző időkben mi történt, a motozást illetőleg!, abbain nem vagyok tájékozva, csak annyit tudok, hogy a gyár igazgatója tényleg túlórázást kivánt — nemi követelt, hanem kivánt — és ugy tudom, hogy laz öt teremből talán hárman hozzá is járultak ehhez, és egy teremben, ahol épen a bizalminő volt, valami Farkas Rózsi nevezetű munkásnő, ez felbiztatta a munkáisnőket, hogy addig ne álljanak munkába és ne vállalj ák a túlórázást, amig meg nem tudják, hogy a gyár tulajdonképen menynyit fizet nekik ezekért a túlórákért. Erre — itt megint eltérés van — anélkül, hogy az igazgató válaszát megvárták volna, egyszerűen elálltaik a munkától és az igazgató felszólitására seni voltak hajlandók munkába állani. Ekkor történt azután azi, hogy az igazgató karhatalmat kért és a karhatalom felszólította a munkásnőket, hogy vagy álljanak munkába, vagy pedig hagyják el a gyáir helyiségét. (Farkas István: Éhhez ai karhatalomnak nincs köze!) A női munkásokban a hajlandóság meg is lett volna erre, azonban volt ott egy munkás, aki a rendőrség eljárása ellen kikelt, természetesen nem a legszielidebb hangion, sőt a legdurvább módon s az illető rendőrnek neki is ment, melilbeütötte, úgyhogy egy másik rendőr kénytelen volt kardot rántani és ennek la rendőrnek védelméTe menni. (Györki Imre: Mese az Írógépről!) A karhatalom azonban igénybe nem vétetett. Ennek az incidensnek elintézése után a munkásnők teljesen nyugodtan és rövid idő alatt elhagyták a gyár helyiségét. Ez a tényállás erre vonatkozóan s a munkába-állás tényleg azért történt meg, mert az igazgató a bizalminőt elbocsátotta. 15-én a ruháját és mindenét, ami a gyárban volt, kiszolgáltatta és minden kérés ellenére megmaradt ama álláspontja mellett, hogy ezt a bizalminőt, Farkas Rózsit, nem veszik vissza a munkába, mivel az ő magatartása okozta a többiek renitenciáját is és tette lehetetlenné egyidőre az ügy b ék éltetését. Erre a bizalmiférfi kérte az ülés engedélyezését, mégpedig a vasmunkások otthonába, nem a szakszervezeti helyiségbe. A rendőrséig azonban, tekintettel arra, hogy a munkások meglehetős izgatott kedélyállapotban voltak, nem adta meg erre a gyűlésre az engedélyt. A titkár ezt nem közölte a munkásokkal; a munkások meg is jelentek abban a helyiségben, ahová a titkárság összehivta őket, s csak ott szereztek tudomást arról, hogy az ülés nem lesz megtartva. Ezt tudomásul is vej> ték és teljes nyugodtsággal eltávoztak az ülés helyéről. Maga a titkár is közbenjárt abban az irányban, hogy az igazgató Farkas Rózsi bizalminőt vegye vissza. Az igazgató neki is kereken kijelentette, hogy ezt semmi körülmények között sem fogja tenni, amire a titkár azt válaszolta neki, hogy: »ha az igazgató ur anarchiát akar, azt nagyon szívesen elősegítem«. (Zaj.) Ez a hang semmiesetre sem alkalmas arra, hogy az ügy gyors elintézését lehetővé tegye, annak ellenére, hogy az igazgatóban megvolt a készség az ügy békés elintézé-