Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-147
Àz országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 2Í-én) szerdán. 18a rendőrség teljes erélye 'megnyilvánul, internacionális megnyilvánulásokkal .szemben azonban meglehetősen puha kézzel lép fel. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Beszédeim végén csak egy mondatot szeretnék az illetékeseknek eszébe juttatni: Videant consules! Ezek a jelenségek nagyon hasonlítanak az 1918. évi jelenségekhez. (Elénk ellenmondások a széls.őbaloldalon.) Végtelenül hasonlítanak, és ha most nem is vigyázunk: és a nacionalista és internacionalista tömegek összeütközéseinél nem pártoljuík és védjük meg 100%-ig a nacionalizmust, akkor bekövetkezhetnek 1918 novemberének szomorú eseményei. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Egyébként az elnök ur napirendi javaslatát elfogadom. (Helyeslés jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldaion: Húzd rá Petrovácz! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. A belügyminister ur kivan szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tisztelt képviselő ur két esetet állit egymással parallelába, pedig a két eset egészen különböző. A szocoáldemokrata pártnak a Petőfi-térre történt múlt vasárnapi márciusi felvonulása alkalmával a rendőrség ott is megtett minden néven nevezendő intézkedést és azokkal szemben, akik ott nem a rendet, hanem inkább a rendetlenséget akarták szitani, a legszigorúbban járt volt el. A tömeg nagyjában nyugodtan és higgadtan viselkedett, voltak azonban, akik fel akarták a tömeget piszkálni és lázitani és ezek voltak azok, akik a forradalmat éltették és a Marseillaise-t énekelték volt. Ezekkel szemben a rendőrség teljes hatalommal lépett fel, mert attakirozta őket addig, amig szét nem oszlottak. A diákság tüntetésével kapcsolatosan pedig maga a képviselő ur elismerte, hogy az első rendőri felszólításra széjjeloszlottak volt, én tehát itt nem látom azt a diszparitást. hogy a rendőrség kétfélekép jáírt volna el az egyikkel szemben. Az egyik esetben, amikor sokkal nagyobb tömeggel állott szemben, természetesen sokkal nagyobb hatalommal lépett fel és gondolkodnia kellett afelett is, hogy esetleg nem fajulhat-e el ilyen nagy tömegnél ez az atrocitás sokkal veszedelmesebb térre is. A diákság ellenben kis csoport volt és nem is diákok, voltak mind, akik afoban a tüntetésben résztvettek. Nekünk a rendet kötelességünk fentartani, mert egy kis tömeg is pánikot okozhat egy telt szinházban. iNekünk arról' volt értesülésünk, hogy be akarnak törni a szinházba, mire azt az utasítást adtam, hogy ezt minden körülmények között meg kell akadályozni, nem a diákság nemzeties felbuzdulása miatt, hanem a bennlevő ezrek érdekében, mert ha ott pánik üt ki, élet is forog kockán. (Ügy van! Ugy van!) Ezért a felelősséget mi nem vállalhatjuk. Ezek azok a rendészeti szempontok, amelyek bennünket elsősorban vezetnek. A rendőrség nem politizálhat abban a tekintetben, hogy valaki hazafias-e, vagy nem hazafias; aki egyszer a rendet megzavarja, azzal szemben egyenlő hatalommal kell fellépnie (Helyeslés.), mert ha ebben különbséget teszünk, magunk vagyunk a rendbontók. (Ugy van! jobbfelől.) Méltóztassék nekem elhinni, nekünk teljes pártatlansággal kell az utca rendjét fentartani mindenkivel szemben. Ez az a szempont, amelyet én mindig szem előtt tartok és kérem a képviselő urakat, hogy ezt tartsák mindig szem előtt, mert ezzel szolgálnak a hazának, a közügynek és Budapest székesfőváros közrendjének. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A napirendhez szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánok azokkal az esetekkel foglalkozni, amelyeket Petrovácz képviselő ur itt szóvá tett, mert ugy vélem, annak elbirálása, hogy valamely színházban milyen darabot akarnak előadni, a rendőrség dolga és amennyiben a rendőrség az engedélyt annak eljátszására megadja, aki akarja, nézze meg és aki nem alkarja, ne nézze meg. Ez a legméltóbb elintézési mód és ugy vélem, nem lehet illetékes a diákság egy kis csoportja anniak elbírálására, hogy helyes-e ez a darab, vagy nem. Ami a felvonulást illeti, ebben a kérdésben valószinüleg mi sohasem fogjuk megérteni egymást. (Petrovácz Gyula: Az bizonyos!) Miért? Azért, mert más világnézetből nézzük az eseményeket. Mi a márciusi eseményeket hamisítatlanul ünnepeljük, azzal a különbséggel, hogy a képviselő ur és pártja a márciusi eseményeket meghamisítva szervírozza fel. (Zajos ellenmondások a jobboldalon és a középen. — F. Szabó Géza: Micsoda beszéd ez!) Ezek után legyen szabad áttérnem arra, amit a képviselő ur tulajdonképein sérelmezett, és ami felszólalásának magvát képezte, arra, hogy a tegnapi napon megjelent egy csoport a Népszava nyomdája és épülete előtt és ott tüntetett, s — ahogyan a lapokból értesültem — őket ott bántalmazták. Valósznünek tartom, hogyha fordítva lett volna a dolog, ha pl. sikerült volna ezeknek az egyéneknek újra véghezvinni azt a rombolást, amelyet ők már egyizben a Népszava nyomdájában véghezvittek, ha sikerült^ volna nékik Írógépeket ledobálni a II. emeletről, a szedőgépeket, a rotációsokat összetörni, akkor a képviselő^ ur valószinüleg nem állott volna fel itt ma szóvátenni a dolgot ós a képviselő úrhoz közelálló lap nem irta volna azt, hogy az illetőket rábeszélték, hogy menjenek a Népszava elé tüntetni. Különben is a magyar nyelv, amióta a frankhamisítás megtörtént, egy uj magyar fogalommal gazdagodott és ez a rábeszélés. Annakidején a vizsgálat alkalmával egy csomó ember azaal védekezett, hogy őket rábeszélték arra, hogy vegyenek részt a frankhamisítás munkájában. Kérdem, miért kellett Budapesten ezt az 50—60—100, vagy nem tudom hány embert rábeszélni arra, hogy menjenek el egy olyan helyre, ahol nekik semmi keresnivalójuk nem volt? Az, hogy a Népszava zenekritikusa, aki e mellett igen kiváló iró és zeneértő, véletlenül ennek a darabnak egyik fordítója, semmiesetre sem hozható vonatkozásba a lap irányával, mert nekem sohasem jutna eszembe egy színdarab minőségét például a szerint elbírálni, hogy annak a színdarabnak fordítója a Nemzeti Újságnak, vagy más lapnak munkatársa, hanem egészen más szempontból bírálnám azt el. Kérdem a képviselő urat, miért nem tes® arról említést, hogy a tömeg nemcsak od)a akart menni tüntetni, hanem végighaladt a Népszínház-utcán, ott gázlámpákat tört össze, (Gáspárdy Jenő: Egyet!) magánlakások ablakait törte be. (Petrovácz Gyula: Ezt valószinüleg az üvegesek csinálták!) pedig aligha lehet feltételezni, hogy ezeknél a magánlakásoknál is Jaimnitziky ellen akartak volna tüntetni. Tény, hogy elmentek rombolni és a képviselő ur itt mégis szépítgetni kivánja ezt az igen