Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 175 teli lehetőségek megnehezülése, 'és majdnem teljes lehetetlenülése folytán következett be. Statisztikai adatok igazolják, hogy amig békében a termésnek 20—25%-át adtuk el a külföldre, addig ma az exportkontingens alig teszi ki a termésnek 4%-át, sőt pontosabban véve, csak 3-2%-át. Ha mármost a képet számokban akarom lefesteni, akkor a következőket kapom: Az 1920. esztendőben még közel egymillió métermázsa, pontosan 961.000 métermázsa bort exportáltunk, 1923-ban már csak 172.000 métermázsát, 1924-ben 110.000 métermázsát, 1925.-ben pedig- 25.000 métermázsát. Ez az 1925-ös esztendő volt egyben a mélypont, amelyhez képest a tavalyi 62.000 métermázsás kivitel már emelkedést mutat. Ennek az emelkedésnek értékéből azonban nagyon sokat levon az a tény, hogy a kivitt mennyiségnek tekintélyes hányada nem bor, hanem must volt. Az adatok világosan bizonyítják, hogy a külföld véd várnaival meghendikepelt magyar bor elvesztette versenyképességét a határokon túl. Viszont a belföldi piac megcsappant felvevőképessége folytán a produktum el nem helyezhető a határokon belül. A termelési és a megművelési költségek óriásiak. Én adataimat a bácsalmási borvidék szőlősgazdáitól kaptam. Lehetséges, hogy más vidéken kedvezőbb a helyzet, az is lehetséges azonban, hogy kedvezőtlenebb. Ezek szerint az adatok szerint egy katasztrális hold szőlő megművelése, — amely a következő műveletekből áll, a szőlőtőkék kinyitása, kapálása, kötözése, permetezése, trágyázása, fürtpermetezése, zsilyozása, a harmatgyökór és vadhajtás eltávolítása, fattyazása, állandó tisztántartása és betakaritása, 190 kilogramm rézgálic, körülbelül ugyanannyi mész, 5—6 kilogramm uráníazöld, 5 kilogramm raffia, évi 5 kocsi trágya értéke, karózás évi 300 darabbal, szüretelési költségeknél 3—4 napszámos napszáma, védő és mivelő eszközök kopása és javítása: összesen 568 pengőbe kerül. Hátra van még az adó, (Jánossy Gábor: Meg az áldomás!) meg az áldomás. (Derültség.) Ha mármost ezzel szemben a várható terméseredményt nézzük, akkor a rendelkezésemre álló három esztendő statisztikája a következőképet mutatja: 1923-ban egy katasztrális hold átlagos termése volt 121 hektoliter, 1924-ben 3-5 hektoliter, 1925-ben 9 hektoliter. A bor ára ma maligán-fokonként 5 fillér, ami annyit jelent, hogy egy 10 fokos kommersz-bor literje 50 fillér. Mindezek dacára a gazdaság ezen ágára nehezednek a legsúlyosabb adóterhek. Tudjuk azt, hogy a szőlőbirtok jövedelmei átlagosan 25%i-kal magasabban van a kataszterbe felvéve minden más mezőgazdasági ingatlanénál. Ami annyit jelent, hogy magasabbak a földadók 25%'-kal, ugyanennyivel az összes járulékok, ugyanennyivel a vagyonadó s majdnem ugyanannyival a jövedelmi adó. Ezenfelül pedig — ami egyetlen más gazdasági ágban nincs meg — maga a termés is külön adónem alá, úgynevezett borfogyasztási adó alá esik. Ez a borfogyasztási adó Budapesten békében hektoliteren'ként 14 aranyikorona volt, ma ugyanitt 19 pengő, vagyis a borfogyasztási adónak pengő értékre történő átszámításánál nem a 14.500-as, hanem a 17 ezres szorzószám alkalmaztatott. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy egy katasztrális hold szőlőnek megművelési költsége az adókon kívül 568 pengő, emellett átlagos hozama optimisztikus számitással mintegy 10 hektoliter, akkor kétséget kizárólag megállapíthatjuk, hogy a mai kommerszboroknak 50—60 filléres ára mellett a gazdaságnak ez az ága nem prosperálhat. Csonka Magyarországon nem kevesebb, mint 382.000 katasztrális hold szőlő van, amely hivatva van arra, hogy rengeteg kisembernek adjon kenyeret és exisztenciát. Én a magam részéről a szőlőgazdákat fenyegető katasztrófát csak úgy látom elkerülhetőnek, ha legalább a borfogyasztási adót a méltányosság határáig lecsökkentjük. Ez a borfogyasztási adó nem állami adó, hanem a községeknek van átengedve, nem forog fenn tehát az a veszély, hogy ennek az adónak a csökkentésével az államháztartásnak nagyon nehezen és nagy áldozatok árán hely reállit ott egyensúlya felborul. Az idei költségvetés a szőlészetet és a borászatot 954.870 pengővel dotálja, szemben a tavalyi 667.900 pengővel. Bár az emelkedés körülbelül 50%-os, nehezemre esnék eltagadni éer eltitkolni azt a meggyőződésemet, hogy a szőlészet és a borászat az egész költségvetésben, de magának a földmivelési tárca költségvetésének keretén belül is mostoha elbánásban részesül. T. Képviselőház! Legyen szabad egy másik nagyfontosságú kérdéshez hozzászólanom, (Halljuk! Halljuk!) nevezetesen a községnek és falvaknak egészséges ivóvízzel való ellátásához. (Felkiáltások: Helyes! Ez fontos! — Jánossy Gábor: Ez a borfogyasztásnál is fontosabb! — Homonnay Tivadar: Artézi kutakat!) Ha a falusi gyermek fejlődő szervezetébe nap-nap mellett az ivóvizzel kerülnek be a fertőző és kórt okozó baktériumok, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy nagy a gyermekhalandóság, illetőleg magas a gyermekek elhalálozási arányszáma. Egészséges nemzedéket nem lehet nevelni ott, ahol a gyermek vagy megbetegszik a fertőzött ivóvíztől, vagy kénytelen viz helyett bort inni. Ha valamelyik községben az alkoholizmus feltűnő nagy számban szedi, az áldozatait, akkor egészen bizonyos, hogy abban a községben hiányzik az artézi kut. (Ugy van! Ugy van!) Ilyen vidéken azután délután megakad a tanítás az iskolákban, mert a gyermekek elalusznak a délben elfogyasztott bor hatása alatt. (Jánossy Gábor: Ez szinte hihetetlen! A Dunántúl ez nincs igy! — Felkiáltások bálfelől és a középen; így vám,! — Homonnay Tivadar: Kelebián is azt reggeliznek! — Jánossy Gábor: Én ezt megdöbbenéssel hallgatom!) Nekünk nem szabad tétlenül néznünk fajunk pusztulását, hanem azt a legnagyobb áldozatokkal is meg kell akadályoznunk. (Ugy van! Ugy van!) Sajnos, még ma is közel 400 községnek nincs egészséges ivóvize, és közöttük kerületem hét községéből négynek: Madaras, Tataháza, Kunbaja és Mátételke 10.000 főnyi lakossága, még pedig becsületes derék és szorgalmán lakossága, ott lenn a trianoni határszélen, epedve vágyakozik az után, amit minden budapesti polgár sajátmagára nézve természetesnek tart: hogy legyen egészséges ivóvize. (Ugy van! Ugy van! — Farkas István: Ugy van! Nagyon helyes, legalább ennyinek kellene lenni!) Az artézi kútfúrások előmozditása évtizedes mulasztások pótlása mellett hivatva van gátat vetni a fertőző betegségek terjedésének. (Ugy van! balfelöl.) örömmel regisztrálom, hogy a népjóléti ministerium költségvetésében erre a célra az idén 150.000 pengő az előirányzat, szemben a tavalyi 100.000 pengővel. Magában véve ez a 150.000 pengő nem érné el azt