Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

176 Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március' 21-én, szerdán. a határt, amelyet az ügy sürgőssége és fontossága indokolttá tesz. Ha azonban hozzászámítom ehhez az összeghez a állami beruházásoknál ugyancsak erre a célra előirányzott ujabb 150.000 pengőt, akkor ez a két tétel együttesen véve már olyan tekintélyes összeget reprezentál, amelyet erre a költségvetési esztendőre majdnem elegendőnek kell tartanom és kijelentenem. T. Képviselőház! Fontossággal bir az, hogy az eljövendő és következő generációk testileg épugy, mint szellemileg épek és egészségesek legyenek. Egy cséppel sem. kisebb azonban annak fontossága, hogy kulturális tekintetben is meg tudjanak felelni a kor igényeinek. Épen ezért az iskolákat és magát az iskolák számának szaporítását is szükségesnek tartom. Ha mi itt újra fel akarjuk építeni azt, amit ellenséges kezek leromboltak, ha vissza akarjuk szerezni Nagy-Magyarországot, akkor nekünk nemcsak egészséges és erős, hanem képzett, művelt és tanult emberekre is szükségünk van. (Helyeslés a .jobboldalon és a középen.) A magam részéről nem tudom sokallani a kultusztárca költségvetésének előirányzatát, (Jánossy Gábor: Ugy van! Én sem!) ha a többi reszorttárcák is megfelelő dotációban részesülnek. Végezetül még egyet. Nehéz lenme emellett a kérdés mellett szótlanul elmenni. A menekült tisztviselők, nyugdíjasok, özvegyek és árváik illetményeit az 1927: XXIV. tcikk szabályozza. Sajnos, azonban ezek a szerencsétlen menekült emberek nem tudnak hozzájutni ahoz, amit nekik a törvény kilátásba helyezett, és pedig azért, mert a törvény végrehajtási utasítása a mai napig sem jelent meg és nem látott napvilágot. Azt hiszem, szociális és humanitárius szempontok és indokolttá teszik, ha azt tartom, hogy ez a kérdés sürgős elintézésre vár. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem óhajtok a t. Ház türelmével visszaélni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Igen nagy érdeklődéssel. hallgatjuk!) Nem akarom a t. Ház munkaidejét megrabolni rövid felszólalásommal, csak kaleidoszkopikusan bátorkodtam rávilágítani egypár olyan kérdésre, amellyel szemben feltevésem szerint az ország közvéleménye nem lehet közömbös. (Ugy van! Helyeslés.) A költségvetést általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik % Szabó Zoltán, jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Malasits t. képviselőtársam sötét színekkel festette az ország súlyos gazdasági helyzetét. Ekkor a pénzügymin ister ur közbeszólt, hogy jó volna, ha politikával mindent el lehetne intézni. Teljes mértékben osztom a pénzügyminister ur ebbeli felfogását és szintén állitom, hogy mindent politikával elintézni nem lehet. A politika különben is azt célozza, hogy a meglevő javak, a meglevő társadalmi értékek miként osztassanak el. A politikának az a hivatása, hogy a termelést, a javak fokozását elősegítse. Az egyes társadalmi rétegek között megindul a küzdelem ezen gazdasági javakért. Ez a küzdelem jut azután kifejezésre a politikában. Ha politikával mindent el lehetne intézni, akkor meg vagyok győződve róla, ho/gy Norvégia már régen patrlamenti határozattá emelte volna azt, hogy Norvégiában tiszta búzát kell termelni. Mert hiszen, ha csak politika kell ehhez, akkor ennél mi sem könnyebb. Amíikor azonban megállapítjuk azt, hogy a társadalmi helyzet megjavításához nem tisztán és kizárólag politikára van szükség, meg kell állapitanom azt is, hogy a helyes politikának az a célja, hogy egyrészt a javakat szaporítsa, másrészt pedig a javakat igazságosan ossza el. Amikor a költségvetést tárgyaljuk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a költségvetés bírálatánál nem az a fontos és lényeges, hogy a bevétel összegei fedezzék a szükséges kiadásokat és nem eredmény az, ha a költségvetés, nagy feleslegeket mutat fel. A költségvetés tételei nagyon szépen kiegészíthetik egymást és ha a kiadások nem nagyobbak, mint a bevételek, a pénzügyminiszter talán azt is képzelheti, hogy rendezett államháztairtáis mellett élünk, sőt ha nagy feleslegeket mutat fel a költségvetés, azt a látszatot keltheti, mintha egy igen gazdag államban élnénk és itt a lakosságnak megvan mindene, amire szüksége van. Ha azonban azt nézzük, hogy a költségvetés adataival szemben milyen viszonyok között él az ország lakossága, akkor azt fogjuk találni, hogy az ország lakosságának helyzetét nem hi ven tükrözi vissza a költségvetés. (Farkas István: Ez igaz!) Az imént felemlítette Malasiits Géza t. képviselőtársam, hogy a váfmpolitika tekintetében a kormány milyen helytelen eljárást folytat. Legyen szabad itt mellesleg megmondanom azt, hogy amikor a belföldi termelést fokozni akarjuk, nemcsak az a lényeges és nemcsak az a fontos, hogy milyen vámtörvényünk van és milyen vámpolitikát folytatunk, hanem az is fontos, hogy az ország lakossága miként ítéli meg az ipar termelőképességét, miként itéli meg azt. hogy ez a belső ipar mennyit képes produkálni. Egy jellemző esetet említek fel. Még a háború előtt történt, hogy Kölber Alajos kocsigyárost egy gróf azzal hivatta magához, hogy javítsa meg a hintaját. Miközben Kölber vizsgálja a kocsit, azt monlja neki a gróf, hogy milyen jó volna, ha Magyarországon is tudnának ilyen szép és jó kocsikat csinálni. Sajnos azonban — mondta a gróf — a magyar iparosok még nem tudnak olyat produkálni, mint a külföldiek és igy ő is kénytelen volt a kocsit Párizsból hozatni. És erre mit tett Kölber? Levakarta a kocsi oldaláról a zománcot és kisült, hogy azt a kocsit Magyarországon a Kölber-gyár készítette, de nem tudta itt értékesíteni, nem tudta itt eladni, mert az a felfogás volt uralkodó, hogy a magyar kocsik nem jók, a magyar iparosok nem tudnak jót termelni. Kénytelen volt tehát a, kocsit kiszállittatni Parisba és Parisból hozták be azután a kocsit, mint külföldi gyártmányt. (Farkas István: A felső tízezrek igy pártolják a hazai ipart!) Amikor tehát a belső termelést fokozni akarjuk, nem elégséges, hogy helyes vámpolitikát folytassunk, hanem szükség van arra, hogy megértessük Magyarország fogyasztó tömegével, hogy a magyar ipar már van anynyira fejlett, hogy minden igényt ki tud elégíteni. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ha ez a felfogás uralkodóvá válik, akkor a belső termelés is igen nagy mértékben fokozódni fog. Néhány szóval reflektálni akarok Beck Lajos képviselőtársam mai felszólalására. Többek között megemlítette azt, hogy Amerikában a 'megkötött biztosításoknak háromnegyed részét munkások kötötték meg. Ennek azonban két oka van. Az egyik ok az, hogy Amerikában nincs kötelező műnk ásbizt ősit ás, a másik pedig, ami nagyon lényeges, az, hogy az amerikai