Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-147
172 Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 2i-én, szerdán. téren tett valamit. Kisipari kölcsönökhöz juttatta az embereket, de ez a kölcsön olyan körülményes, az iparosságra olyan súlyos terheket ró és annyira elviselhetetlen, hogy mondhatnám, hasznavehetetlen az iparosság számára. Az egész kölcsönügyet valahogyan racionalizálni kellene, könnyen hozzáférhetővé kellene tenni, menten minden bürokráciától. Lehetővé kellene tenni azt, hogy a kisiparosnak, ha egyénileg és tárgyilag garanciát tud nyújtani a kölcsönért, adjanak gyorsan kölcsönt és tegyék lehetővé, hegy vállalkozni tudjon. Ma, minister ur, meg kell mondanom, hogy az iparosságnak nem is annyira a szociáldemokrata munkásság az ellensége. Az iparosok már kezdik belátni, hogy azok a magasabb munkabérek, amelyek a munkások tőlük kérnek, s a munkaidő megröviditése egymagában egyáltalán nem érinti az ipar versenyképességét. Sokkal nagyobb ellensége — és eredeti ellensége — az iparosságnak a gyáripar, amely 30—60—90 napi hiteleket tud nyújtani és amely ma már odáig vitte a dolgot, hogy gyártmányait a városokon árusítja. Tessék csak elmenni egy vidéki nagy országos vásárra; ott fogják látni a Győri Vagongyár gyártmányait, kocsikerekeket, koesialkatrészeket, ott fogják találni a Wolfner-gyárat, a cipőivel, csizmáival, hamis név alatt, mert azokat az árukat, amelyeket egy iparos árusit, valójában Wolfnernél készitették. Tessék elképzelni annak a szegény iparosnak helyzetét. Wolfnerék maguk veszik a nyersbőrt, maguk dolgozzák fel, gyáraikban nagyszerűen be vannak rendezkedve gépekkel és egyéb felszereléssel. Ez a gyár lényegesen olcsóbban tud szállitani, mert olcsóbban tud Svájcban, Belgiumban, Franciaországban pénzhez jutni, mint az a kisiparos idehaza, ennek következtében nagyobb hiteleket tud nyújtani, úgyhogy a kisiparos vele egyáltalán nem tud versenyezni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Az bizonyos!) Ha tehát az iparos annyi támogatást sem kap, amennyit joggal elvárhat, hamar az állani reszkiroz pénzt arra, hogy ipari kölcsönt nyújtson az iparosságnak, akkor ez a kölcsön olyan legyen, hogy az iparos könnyen hozzáférhessen, könnyen tudja a kölcsönt megkapni. Egy másik nagyon súlyos baja az iparosoknak a forgalmiadó mai rendszere. Erről már legendákat beszéltek, úgyhogy feleslegesnek tartom erről sokat beszélni. Egy sereg adat van itt. amelyeket leszek bátor a pénzügyi tárcánál elmondani a forgalmiadóra vonatkozóan, városonként, rendezve, mert hiszen minden városból beszereztük az adatokat. •Ez azt bizonyítja, hogy az iparosok forgalmiadóját soká fentartani nem lehet, mert ha a kormány soká fentartja, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy az ipar teljesen elpusztul. Itt azután nem ismerek kiméletet. Az átalányokat olyan időkben állapitották meg, amikor még volt valamelyes konjunktúra, s ezeket az átalányokat most leszállitani nem akarják, annak ellenére, hogy az iparos kétségbeesetten magyarázza, hogy alig keres valamit. A forgalmiadó tekintetében olyan állapotok vannak, amelyek sürgős javításra szorulnak. Hogy a forgalmiadó-ellenőrök miként járnak el az iparosokkal szemben, arra nézve a következőket mondom el. Két famunkás alkalmazást kapott a Belvárosi Mozinál asztalosmunkák végzésére, egy pengős órabér mellett. Ezen az alapon körülbelül '38Ö0 pengő munkabért vettek fel összesen. Az ellenőr a nevezett részvénytársaságnál könyvvizsgálatot tartott és a két famunkásra a 3800 pengő kifizetett munikaibér után 78 pengő forgalmiadót vetett ki. A két munkás, hogy minden további kellemetlenségnek elejét vegye, kifizette^ a 78 pengő forgalmiadót. Pár hét mullva értesítést kapnak a pénzügyigazgatóságtól, hogy 300 petngő pénzbirsággal sújtották őket, mert a 78 pengő forgalmiadót nem önként, hanem csak felhívásra rótták le. A forgalmiadót fenn kívánják tartani az urak, mondván, hogy az államháztartás nem birja meg a forgalmiadó eltörlését, de a forgalmiadó nem arra való, hogy ilyen dolgokat csináljanak, exisztenciákat ilyen módon tegyenek tönkre. Honnan tudja ez a két munkás, aki nem árut szállított, nem árut hozott forgalomba, hanem dolgozott egy cégnek, hogy neki forgalmiadót kell fizetnie ? Aimint ennek tudatára jöttek, rögtön lefizették a 78 pengő forgalmiadót, de mégis megbüntetik őket 300 pengőre azért, mert nem önként szolgáltatták be a forgalmiadót, hanem kényszer utján. Beszéljünk arról, hogy például Hódmezővásárhelyen a koesigyártóknál akkor állapitották meg az átalányokat, amikor még jó volt a konjuktura, ma azonban nem akarják leszállítani 1 ? 1927 decemberében fordultak a pénzügyigazgatósághoz, de ez kijelentette, nem szállitja le a forgalmiadójuikat, úgyhogy a forgalmiadó tekintetében olyan állapotok vannak, amelyek hova-továbíb tarthatalanná teszik a kisiparosok életét. Egy további serkentője a kisipar fejlődésének a munlkásíbiztositó-pénztár a maga 12%-os késedéimi kamatjával, 58 filléres behajtási díjával, és előáll a, következő nagyon bájos dolog. Az, az iparos, akinél 58 fillér ma pénz, elmegy a <munkáshiztositó-pénztátfba mondjuk 3-án és a járulékot önként be alkarja fizetni, de azt mondják, nem lehet, mert már a múlt hónap utolsó napjain kiadtuk az értesítéseket, tehát tessék befizetni az 58 fillért is. és azt be is kell fizetni. Ha elleniben két héttel késik, 12%-os kamatot kell fizetnie. T. uraim! Ne beszéljünk itt uzsoráról. Beszéltek arról már többen, hogy a vidéki kamat túlságosan magas és hogy a Nemzeti Bank kötelessége közreműködni abban, hogy a kamatláb valamennyire leszálljon. Ugyanez, a folyamat ez, mint a mi a takarékosságnál van. Elsősorban az államnak vagy az államilag támogatott intézményeknek kellene példát adniok á takarékosságra. Amikor az egész ország fellázad a 12 százalékos kamaton, amikor uzsorának minősitik a kisgazdának adott hitel után a 12 százalékos kamatot, akkor a munkásbiztositó-pénztár a hátralékos járulékok kamata címén nyugodtan felszámit 12 százalékot, ezenkívül amikor az illetőt felszólítják, esetenként 58 fillért. (Jánossy Gábor: Milyen alapon? — Pintér László: A vidéken 78 fillért!) A vidéken 78 fillért, a városokban 58 fillért. Minden darab céduláért, amely a munkásbiztositóból kijön, a vidéken 78 fillért, a városokban 58 fillért kell fizetni. Nem tudom milyen alapon, a népjóléti minister ur kijelentése szerint törvényes alapon. (Pintér László: Sajnos, benne van. a törvényben!) A 12 százalékos kamat olyan horrendum, hogy azt nem lehet kibirni. Annakidején, amikor még Walko külügyministe-r ur ült a kereskedelemügyi ministeri székben, egy alkalommal rámutattunk azokra a hatalmas kamatokra, amelyeket a postatakarékpénztár szed, rögtön megszüntették ezeket a magas kamatokat. El kell ismernem, itt gyorsan intézkedett a kormány. Kérdem, miért nem. lehet a munkásbiztositónál is
