Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-147
Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 már.cius 21-én, szerdán. 163 nakidején a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében rendezett a Cobden Szövetség néhai Matlekovits Sándor elnöklete alatt s amelyeken Ferenczi ur kifejtette előttünk... (Gaal Gaston: 1922 novemberében!) Nagyon helyesen méltóztatik mondani. Ezeken a vitaestélyeken Ferenczi ur kifejtette előttünk, milyen nagyszerű és csodás hatása lesz az autonóm magyar vámtarifának. Elmondotta, hogy például Magyarországon nincs textilipar s ez az autonóm vámtarifa hatalmas textilipart fog teremteni, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ugy is van!) amelyben a munkás óiknak, főként azonban a munkásnőknek ezrei és ezrei fognak elhelyezkedést találni. Csodákat mesélt arról, hogy a vegyészeti ipar milyen mértékben fog fellendülni s hogy ennek a fellendülésnek a következménye lesz egyfelől az olcsó műtrágya, az olcsó rézgálic és egyebek, amikre a mezőgazdaságnak feltétlenül szüksége van, másfelől pedig azoknak a kozmetikai és háztartási vegyészeti cikkeknek olcsóbbodása, amelyeket az országban nem állítanak most elő, de amelyeket az autonóm vámtarifa következtében az iparfejlesztés hatásaként itt fognak majd előállítani. Nagyszerűen prosperáló ipar lesz itt — mondotta — jól fizetett munkásokkal, akik fogyasztásukkal a mezőgazdasági termelést fogják alátámasztani. Egyszóval én valahogy ugy éreztem magamban, hogyha ez az autonóm vámtarifa létesülni fog, akkor Magyarországon feltétlenül ha nem is Kánaán lesz, de olyan ipari fejlődés fog bekövetkezni, amilyenről addig nem is álmodtunk. Az autonóm vámtarifát életbeléptették; hatásait az urak mindannyian tudják. Épen tegnap hallottuk kormánypárti oldalról Krüger igen t. képviselőtársunktól egy nagyszerű sirámot arról, hogy ennek az iparfejlesztésnek milyen hatása van. Én a munkásosztályt képviselem, ennek vagyok egyik szerény tagja s nem nagy gazdasági szempontokból, hanem tisztán osztálytársaim szempontjából nézve a dolgot, meg kell. hogy állapítsam, hogy mindazok a változások, amelyek az autonóm vámtarifa bevezetéséhez fűződtek, nem váltak be, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Mert már nem is érvényesül! — Gaal Gaston: Üvegházi ipar!) Kétségtelen, hogy kifejlesztettünk egy textilipart, lehetővé tettük ennek, hogy tiz év alatt leírja gyárait. Meg is mondották: azért állapítják meg olyan magasan a vámtételeket ... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: De azok már le vannak faragva! Már nem érvényesülnek! Hiszen a cseh szerződés Óta összeomlott az autonóm vámtarifa!) Az bizonyos, hogy annak idején, amikor ezt hirdették, az volt a felfogás, hogy azért állapítottak meg ilyen magas vámtételeket, hogy egyfelől legyen valami a kormány kezében a magas vámtételek alakjában a mezőgazdaság megvédésére, de másfelől az a rejtett gondolat is volt, — amely nem is volt annyira rejtett, mert hiszen Ferenczi ur nyíltan kimondotta — hogy teremtenek textilipart, amelyet abba a helyzetbe fognak hozni, hogy tiz év alatt leirhatja a gyárakat s mire az autonóm vámtarifa magastételeit le kell faragni, addigra már leirt gyárak, tehát megfelelő tőkeerős gyárak fognak szembeszállni a külföldről beözönlő áruval. Nézzük most mi a helyzet a gyakorlatban. Az, hogy egyetlenegy iparágban sem fizetnek olyan nyomorúságos béreket, mint a textiliparban. A nőket olyan szemérmetlenül zsákmányolják ki, mint amilyen szemérmetlenül talán csak az angol korai kapitalizmus idején KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. zsákmányolták ki őket. Csak a múlt héten alakult három textilkartell, amelyeknek az a céljuk, hogy egyfelől leszorítsák az amúgy is alacsony munkabéreket, másfelől pedig gondoskodjanak arról, hogy az áru a cseh gyárosokkal való megegyezés alapján itt meglehetősen drága legyen. Tehát sem a textiliparhoz, sem pedig a vegyészeti iparhoz fűzött remények nem váltak be. Mert a vegyészeti iparban mit láttunk 1 ? Azt, hogy a cseh konszern nagyszerűen elhelyezkedett itt Magyarországon, pompás vámvédelmet élvez, de én még nem láttam egyetlenegy embert sem, nem beszéltem egyetlenegy gazdával sem, aki dicsérte volna a műtrágya kartellt és azt mondta volna, hogy olcsón szállítja neki a műtrágyát. Pedig a műtrágya rendkívül fontos cikk és nagyon nagy állami és gazdasági érdek fűződnék ahhoz, ha ez a cikk olcsóbb lenne. Ugyanea áll a haldoklófélben lévő és rendkívül sok munkást foglalkoztató szőlőgazdaságra. Azoknál a cikkeknek amelyekre a szőlőgazdaságnak szüksége van, rézgálienál és egyéb ilyen cikkeknél mit látunk? Egyfelől a gazdatársadalom állandóan panaszkodik, hogy ezek a cikkek exorbitáins drágák, az index számiai sokkal magasabbak, mint azok az árak. amelyeket ők kapnak az áruért, majdnem elviselhetetlen számukra; másfelől azt látjuk, hogy a munkások, akik ezekben a gyárakban dolgoznak, hihetetlen alacsony bérért kénytelenek dolgozni, úgyhogy a fogyasztóképességük állandóan csökken. Ebből a vámvédelemből semmi haszna a mező gazdaságinak nincsen. Ha már nem olcsó az áru, ha már drágán kell azt megfizetni, legalább ennek ellenértékeképen támadna egy fogyasztóképes munkásság, amely a mezőgazdasági cikkeket nagyobb mértékben tudja fogyasztani. Ez valamiképen ellensúlyozná a dolgot. De ez sem vált be. Egyfelől nagyon drágák a cikkek, másfelől az a helyzet, hogy azok a munkások, akik ezekben az uj iparágakban nyertek alkalmazást, olyan alacsony bérek mellett dolgoznak, hogy abból megélni alig lehet, amint azt később bátor leszek kifejteni. A gazdasági kedvetlenség kétségtelenül megvan és ezen nem segit az autonóm vámtarifa, sem. Az bizonyos, hogy ha g*azdasági elkedvetlenedésről beszél a kereszténypárt, akkor őszintém meg kell mondanom, hogy szelíd rábeszéléssel, kenetes szavakkal ezt a kérdést nem lehet megoldani. Olyan liberális és szociális szellemtől át; hatott gazdasági politika kellene ide, amilyent ez a kormány nem mutatott és amilyent ettől a kormánytól még nem tapasztaltunk. Én tehát nem igen hiszek azokban a dolgokban, amelyeket Homonnay t. képviselőtársam itt mint arkánumokat elmondott. Inkább azt hiszem, hogy ez a, nyomorúságos helyzet, amelyben vagyunk, előbb-utóbb mégis csak kényszeríteni fogja, vagy a kormányt arra, hogy más politikát csináljoint, vagy a népet arra, hogy más kormányt helyezzen ide, amely megfelelő gazdasági politikát tud csinálni. (Bárdos Ferenc: Nyilt szavazás mellett!) A nyílt szavazás is olyan dolog, ami csak addig tart, ámig a nép akarja. Amikor majd a nép belátja, hogy nem jó neki. megfogja változtatni. Rátérve magára a költségvetésre, legutóbb egyik tárgyalási napon közbeszólás formájában a pénzügyminister ur felénk, ellenzék felé célozva azt mondotta, hogy a pénzügyi tudományokból mi rossz osztályzatot kapnánk tőle. Nem tudom, hogy milyen osztályzatot kapnánk. Én magámat mindenesetre a rossz tanulók közé sorozom és azt mondom, hogy bizonyára 22