Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 147, ülése 1928 március 21-én, szerdán. egyetlen megoldási lehetőségét. A vállalkozási haszonban való részesedést ma már mindenki elismeri, annak szükségességét méltányolja, s a gyakorlati életben keresztül is viszi. Hiszen, ha el méltóztatnak gondolni, hogy Amerikában az érvényes életbiztosítási kötvények 2

/3-a a munkások kezében van és hogy a munkások életbiztosítása ahhoz képest, mint amilyen 1912-ben volt, ötszöröséire emelkedett 1927-ig, akkor már némi képét fogjuk nyerni annak, hogy milyen rohamossággal hatol be ez a gondolat a munkások körébe. De jelentősebb a munkások részvétele Amerikában az ipari, a vasúti és bankrészvényekben való részesedése tárgyában. Böckelnek, egy szocialista irónak kimutatása szerint több billió dollárra rug az az összeg, amelyet egy szép napon az amerikai munkásság, ha sztrájkba, vagy forradalomba akarna menni, mozgósíthatna a maga érdekében, mert ilyen nagy értékeik vannak ipari, vasúti, biztositási és bankrészvényekben elhelyezve. A Swift and Co. üzemében 21.000 alkalmazott, ^s-a az összes alkalmazottaknak, részvényese a vállalatnak és részvényérdekeltségük 21 millió dollár. Az Intern Telefon és Telegraf-Co.-nak, — amelyről épen ma olvasom, hogy a Mackay-féle érdekeltséget magába akarja olvasztani, — 94.000 alkalmazottja a részvényes A Du Pont de Nemours társaságnak 20 millió dollár értékű részesedési jegye van a munkások kezében. A legnagyobb 'amerikai autóvállalkozásiiak, a General Motors Corporation-nak minden 12-ik alkalmazottja, azaz 6000 munkása a részvényes és 270.000 részvény vairn a birtokukban. Azi Intem. Hawester Compagnie, amely azokat a hires^ és nagy arató és mezőgazdasági gépeket gyártja, munkásainak 70%-a a részvényes, a Standard Oil-nál 1911-ben

1 6000 részvényéé volt, 1923-ban 300.000 a részvényes, ami mutatja, hogy a kisemberek mennyire elszaporodtak. A legnagyobb húsfeldolgozó, konzerváló gyárban, az Amour and Compagnie-ban 60.000 alkalmazottból 40.000-nek van részvénye. Ugyanígy óriásilag növekedett a kisrészvényesek osztaléka, ami azt mutatja, hogy a kisemberek, tehát a munkások igen sok részvénnyel bírnak. Például az 5000 dolláros jövedelemmel biroknál az osztalék-jövedelme 1916-an 38 millió dollár, 1927-ben 190 millió dollár. Érdekes az amerikai munkásság vagyonosodásának egy másik szimpto'mája az., hogy most már nemcsak életbiztosításiba most már nemcsak ipari és más saját vállalataikba fektetik tőkéiket, hanem idegen országoknak és szinte exotikusnak mondható országoknak kölcsöneit is aláírják. Amerikában tudvalévően ezeket a kölcsönöket mindig a kisebb bankházak plasszirozzák és 23 bankház válasza mutatta ki nem régem, hogy az ausztriai felfektetett kölcsönnél 8212 ügyfelük között kiskölcsönből s az osztrák és a svájci kölcsönnél 1000 dolláros, vagy kisebb jegyzésekből állt a két kölcsön fele. A munkások az utóbbi években munkásbankokat, Labours Bank-eket alapitottak. Az első 1920-ban alakult; 1927-ben már több, mint 100 volt és összes betétjük meghaladja a 150 millió dollárt. Angliában ezzel szemben szerényebb a fejlődés, aminek különböző okai vannak. Egyfelől az angol politikai pártok sohasem zárkóztak el ridegen a szociális kivánalmak teljesítése elől, hiszen épen a konzervativek voltak azok, akik a liberálisokat évtizedeken keresztül egy liberálisam szociális politikának és egy munkást megértő politikának hirdetésével akarták a nyeregből kiütni. A Trade Uniónak jótékony, kiegyenlítő és évtizedeken keresztül politikába nem avatkozó magatartása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Angliában az ellentét a munkásság és a tőkés társadalom között hosszu-hosszu ideig nem éleződött ki, jóllehet ez az ország volt a legnagyobb tőkés és a; legnagyobb iparos-ország.. Mégis azt látjuk, hogy a legutóbbi időkben hatalmas lendületet vett ott is a munkásoknak a tőkéstársadalomba békés eszközökkel való bevonulása. 1925-ben 252 gyároscég adott már haszonrészesedést munkásainak. Tekintélyes az ekképen megtakarított tőke, mert azt látjuk, hogy 1926-ban már 376 millió font sterling munkásberuházásról adtak ki Savings certificateket. A postatakarékpénztári kisbetét 1916-ban még csak 169 millió font sterling volt, 1925-ben 285 millió és az Economist legújabb kimutatása szerint a munkások nagy megtakarított tőkékre tesznek szert és óriási részvényvásárlásokat eszközölnek, úgyhogy az 1927-iki kimutatás szerint a Brunner Mond's és Cunard Co. és egyéb cégeknél a holdingoknak egyharmada 100 font alatti, tehát kisebb részletekből áll. Úgyhogy végeredményben Angliában ma a munkások és alkalmazottak részvényérdekeltsége 700 millió fontra tehető. Egyik szocialista képviselőtársam az előbb közbeszólott, hogy Magyarországon ezeknek a konzekvenciáknak levonása vajmi nehéz. Valóban, ha azt akarnánk, hogy egyszerre egy óriási ugrással ugyanott legyünk, ahol Amerika van, ha azt akarnánk, hogy a mi szerényen fejlődő ipari életünkben ugyanazokat a lépéseket tegye meg a tőke és az egész kormányzati irányzat, amelyeket az amerikaiak tesznek, akkor hirtelen egyszerre a sötétbe ugranánk. Nem is erről van szó, hanem az elvnek keresztülviteléről van szó, egyrészt annak az eszmének átértéséről és népszeriisitéséről, hogy megértse a tőkés társadalom és megértse a kormányzat, hogy a munkások nem csupán a kínálat és kereslet törvényei szerint kialakuló rideg munkabér jár, (Rothenstein Mór: Még azt sem adják meg!) hanem olyan részesedés is, amely erősítse, biztassa, bátorítsa őt (Peidl Gyula: Nálurik mesterségesen lekötik az alacsony munkabéreket!) és a munkának minél teljesebbé és eredményesebbé tételére ösztönözze. Ha ezt kivánjuk csak első lépésnek, akkor ennek az első lépésnek megtétele már uj perspektívákat nyit meg szociális és gazdasági politikánk terén. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Agazdasági élet változásával, a körülöttünk lévő országok gazdaságpolitikájának változásával, avval az autarchikus törekvéssel szemben, amelyet Németország, Ausztria és Csehország részéről tapasztalunk, meg kell értenünk, hogy egészen mezőgazdasági és ipari politikánkat — amint beszédem folyamán ki akartam mutatni — teljesen uj alapokra kell fektetnünk. Csak egy példára hivatkozom: Amerika megérti ezt a folyamatot és ezért egész mezőgazdasági szervezését áttelepíti a modern higiéniához és a modem munkaalkalmakhoz alkalmazkodó lakosság életéhez mérten. Ha nézzük a statisztikát, amelyet itt már nem akarok idézni, a gabonatermelés óriási csökkentését és a kerti, gyümölcs, főzeléktermelésnek, a vaj- és tejtermelésnek óriási emelkedését tapasztaljuk. Miből következik ez? Két dologból. Következik logice egyfelől abból, hogy a nő is lassan a kereső pályára lép és ennélfogva nincs ideje ebédeket és vacsorákat főzni. Következik másodsorban abból, hogy az orvosi tudomány azt hirdeti, hogy az egészségnek biztositéka nem a kenyérmagvaknak fo-