Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-147

Az országgyűlés képviselőházának 147. ülése 1928 március 21-én, szerdán. 155 gyasztásában, hanem a vitaminban, gyümölcsnek és tejtermékeknek fogyasztásában van. Ha ez a két nagy és nálunk alig ismert, a termelést és fogyasztást revolucionáló átépítése a gazdasági életnek Amerikában végbemegy, ennek következményei beláthatatlanok és ezeknek következményei elől mi sem zárkózhatunk el. Ha azt látjuk, hogy lisztünkre és gabonánkra szerződési készséget nem tapasztalunk a körülöttünk fekvő országokban, akkor nekünk igenis bátor kézzel és bátor szivvel gazdasági politikánk és gazdasági életünk átszervezésére kell törekednünk. Ez a gazdasági átszervezés nem állhat másból, mint annak megértéséből, hogy a mindenkori viszonyokhoz alkalmazkodva, a lehetőségek politikáját kell követni és addig, míg ezt nem tesszük, amig nem alkalmazkodunk a lehetőségek politikájához, de hiu ábrándokat és a múltban felállított elveket hajszolunk, addig ebben az országban a termelésnek és az exportnak az a fokozása, amelyet hirdetünk, de amelynek útja egy enge lésére semmit nem teszünk, nem fog bekövetkezni. Addig pedig én nem viseltethetem azzal a bizalommal a kormány iránt, amely a költségvetés megszavazásához szükséges. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Homonnay Tivadar. Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t. képviselőtársamnak tanulmányszerü előadásából a fokozatos haladásnak szükségessége csendült ki. Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy egy óriási ugrással nem lehet az amerikai állapotokat egyszerre megteremteni. A haladást beszédéből az egész vonalon kiéreztük, azonban valahogyan beszédének logikájával szembenállónak látom azt a konzekvenciát, amelyet levon, hogy a költségvetést nem fogadja el. Igen t. Ház! A múlttal szemben az előttünk fekvő költségvetésben én is haladást látok. Haladást látok az egyes tárcáknak előirányzatában is, amely előirányzat a múlttal szemben emelkedő. Szerettem volna ugyan, hogyha ez az emelkedés, ez a nagyobb előirányzat egyes, különösen gazdasági jellegű tárcáknál még fokozottabb lett volna. Különösen hangsúlyozom ezt a kereskedelemügyi és földmivelósügyi tárcánál, amelyekkel később fogok foglalkozni, i Azt, amit az előttem szólott t. képviselőtársaim mondott, hogy nem lehetséges itt Magyarországon egyszerre megteremteni az amerikai állapotokat, én is aláírom. Én is kivárnom ezt a fokozatos haladást. A költségvetésből ez ki is világlik és épen azért fogadom el az előttünk fekvő költségvetést az általános vita alkalmával a részletes tárgyalás alapjául. De nemcsak azért fogadom el, hanem azért is, mert nagyon jól tudom, hogy amikéint egy egészségtelen társadalmi állapotból nem lehet egyszerre átugrani egy egészséges társadalmi állapotba, igy van ez a gazdasági életben is. A múlt és a ma nehéz gazdasági helyzetét fokozatosan javítani kell és csakis fokozatos javítással tudunk egészségesebb gazdasági helyzetet teremteni. Az általános vita alkalmával én főképen a gazdasági tárcák közül a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi tárcákkal óhajtok foglalkozni és pedig azért, mert ugy érzem, hogy az utóbbi nyolc esztendőn keresztül az a súlypont, amely a pénzügyi tárcán volt, átterelődött a gazdasági tárcáik közül főképen a kereskedeKÉPVISELŐHÁZI NÁPtó. X. lemügyi és földművelésügyi táürcáikrau (Ugy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Én ugy látom és ugy érzem, hogy ez a két tárca különösképen hivatott arra, hogy megteremtse azt a lehetőséget, hogy a költségvetés többi tárcáinak összes előirányzata még a mainál is sokkal fokozottabb mértékben fedezhető legyen. Pártunk vezérszónoka, Ernszt Sándor t. képviselőtársam rámutatott arra, hogy milyen teljesítmény volt a kormány részéről pénzünk stabilizálása és hogy milyen fontos és nagy horderejű volt az államháztartás pénzügyi egyensúlyának biztosítása. Én egy lépéssel tovább kívánok menni ebben a kérdésben. Amikor elismerem, hogy a kormány ezen a téren eredményes munkát végzett, meg kell egyszersmind állapítanom azt is, hogy ez a munka csak félmunka és talán még annál is kevesebb, hogyha rövid időn belül nem következik ezután a magángazdaságok rendbehozatala, a magángazdaságok helyzetének stabilizálása. Két főtényezőtől függ ez leginkább: egyik a többtermelés, másik pedig az értékesítés problémája. Unosuntalan halljuk a Házon kivül s olvashatjuk cikkekben, szaklapokban, sőt magában a Házban is hallhatjuk, annak megállapítását, hogy a^ többtermelés kérdésében nem történnek olyan lépések, és előrehaladások, mint amilyenekre szükség volna. Egyik-másik t. képviselőtársam rámutatott itt már arra, hogy például — a gazdasági tárcák közül csak a földmivelési tárcára utalok — a sokkal kedvezőtlenebb geográfiai viszonyok között élő Németország és a többi nyugati államok egyike-másika soklkal többet tejrmel katasztrális holdanként, mint az agrár Magyarország. Állandóan halljuk ezeket a kérdéseket felvetni és nem látjuk, hogy rámutatnának arra, mik azok az eszközök, amelyekkel a többtermelést előre lehetne vinni. Mindenki a belterjes gazdálkodás hiányában látja ennek okát. Én azt mondom, hogy nemcsak a belterjes gazdálkodás hiánya ennek az oka; — ez is oka, — de nem egyedül ez az ok, hanem állítom, és beszédem folyamán bizonyitani is fogom, hogy a termelés lényeges emelkedésének elmaradása a mai gazdasági rendszer mellett a gazdálkodási kedv elmaradásának hiányában keresendő. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) A gazdatársadalom, különösen pedig a kisgazdatársadalom munkájának eredményét, termését nem tudja olyan mértékben értékesíteni, mint ahogyan azt munkája után megérdemelné. (Gr. Hunyady Ferenc: Ugy van!) Ennek pedig oka főképen az az évtizedeken keresztül követett helytelen közlekedési politika, amellyel beszédem folyamán részletesen kívánok foglalkozni s amely közlekedési politikának a megváltoztatására fogom felhívni a t. kormány figyelmét és kérem tőle, hogy a falvak és tanyák népét egymáshoz s egyúttal a városokhoz közelebb igyekezzünk hozmi. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mert amíg a gazdatársadalom csak annyit termel, hogy az ő produktuma csak tanyájának vagy községének a kielégítésére elég, nem pedig a városok kielégítésére is termel, addig ebben az országban többtermelésről komolyan beszélni egyáltalában nem lehet. T. Képviselőház! Én a többtermelés kérdésének megoldását főképen abban a közlekedési politikában látom, amelyet eddig évtizedeken át a kormány, illetőleg az államvasutak vezetősége nem követett s amely közlekedési politikára hivom fel az államvasutak uj veztőségének figyelmét, és kérem a kereskedelemügyi kormányzatot, hogy erre az útra lépjen és szakítson a régi, szerintem a többtermelést ke21