Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

134 Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. általában nem lehet beszélni, hogy ilyen kamatozású kölcsönnel tudjon operálni. Ezen a téren a többtermelés, a mezőgazdaSági hitel és a termelésértékesités terén pillanatnyilag segíthet a kormány, azonban radikális megoldást az ilyen irányú segítés hozni nem tud. Én ezeknek a problémáknak megoldását nem tudom másképen elképzelni, minthogy ez szövetkezeti alapon történik. A szövetkezetekről, a szövetkezésről lehet a különféle gondolkozású embernek különféle felfogása, azonban egy bizonyos, a nagytőke, a nagyipar is próbál szövetkezni a maga gazdasági érdekeinek megvédésére; a kisembernek pedig a gazdasági liberalizmus kezdete óta ez volt az egyetlen erőssége, hogy szövetkezéssel, egyesüléssel, tömörüléssel próbált a maga gazdasági helyzetén segiteni. Nagyon kérem a tisztelt kormányt, hogy a szövetkezeti eszmét, mely nemcsak a gazdasági tömörülés, hanem a falusi népnek társadalmi, politikai iskolája is, és amely szövetkezeti tömörülés ennek az országnak jó egynéhány tekintélyes gazdát adott, akik szerepeltek és szerepelnek ma az ország irányításaiban, hogy ezt a szövetkezeti eszmét kellőképen honorálja, tegye életképessé, nem ugy, hogy állami pénzekkel prolongálják ezeknek életét, hanem ngy, hogy egy bizonyos segítéssel életképessé tegyék és utána ezek önmaguk tudjanak önmagukon segiteni. Igen t. Ház! A» gazdasági nehézség mellett én falun ma egy más bajt veszek észre, az embereknek elikedvetlenedését, nem annyira talán a gazdasági súlyos helyzet miatt kedvetlenek az emberek, hanem azért, mivel az emberek szabad mozgásukban vannak igen sok tekintetben gátolva. Túlosint beszéltek már itt ebbpn a házban az adózaklat ásókról, amelyeknek bizonyára van alapúik, azonban még nem hallottam, hogy arról beszéltek volna, — és ez érdekes — hogy a magyar embert bántja ma az, hogy a. rendkívüli hatalomnak, különösen a szanálási rendelkezésnek egyes, intézkedései még ma is érvényben vannak. Én azt tapasztaltam, hogy azok a magyar községek, magyar községi elöljáróságok, képviselőtestületek a legkonzervativaibb gondolkozású emberek, akiket el lehet képzelni, rossz néven veszik, hogy az a történelmi .ioeimn gyökerező hatalmuk, hogy maguk állapítják mpg minden befolyástól mentesen költségvetésüket, ennek következtében maguk állapították meg az utalványozást is a költségvetés keretein belül, ez a joguk ma meg van nyirbálva. Én azt tapasztalni, — nem is egy községben — hogy az a lelkesedés, amely meg volt az emberekben a közügyekért, épen ebbő'l kifo^ólag ellanyhult. Nagyon szükségesnek tartanám azt, hoíry a szanálási rendeletnek a községi költségvetés készítését és utalványozási jogát szabályozó rendelkezéseit helyezzék hatályon kivül, hiszen sohasem kell attól féhii, hogy az, a falusi ember túladósságot csinál a falujában, attól sem kell félni, hogy valami építkezésbe kap olyankor, amikor arra fedezete nincs, ellenben igen sok keserűséget — amint az a polgártárs elmondhatja a maga dolgát a községházán — le lehet csapolni azzal, hogy annak a!z embernek bizonyos önkormányzati jogot biztositank. Igen nagy panasza már évek óta a falu nak — és erről is igen sok szó esett már — az úgynevezett közmunkaszolgáltatások kötelezettsége. Ez a kisexisztenciákra olyan súlyos terhet ró, hoígy annak a kisembernek sokszor annyi a közmunkaadója, mint amennyi az öszszes többi adója. Ha meggondoljuk, hogy a közmunkaadó kéthairmaid részét beszolgáltatják a vármegyének, a faluban csak egyharmad rész marad meg, ebből talán meg lehet érteni, hogy olyan községi, kezelésben lévő utakat lehet találni Zalában, egyáltalán a Dunántúlon, ahol nemcsak hogy autón nem lehet járni, hanem még lovakkal sem lehet a kocsit húzatni, úgyhogy Ökrökkel kell elérni olyan utat, ahol emberi módon lehet közlekedni. (Gubicza Ferenc: Ősztől tavaszig repülőgépen lehet közlekedni! Láttam, tudom!) A kormányban megvolt a jóakarat abban a tekintetben, hogy a községek háztartási ne! hézségein próbáljon segiteni. Átengedett a ; községeknek egyes adónemeket, igy a kereseti adót. fogyasztási aidót és egyik-másik helyen forgalmi jutalékot. Ennek következtében egyik-másik község, különösen az. amelyik forgalmi jutalékot kapott, egészen jó helyzetbe került. Nem kell irigyelni tőlük — hiszen a városokhoz viszonyítva hátramaradott helyek voltak — azokat a kocsiutakat és gyalogjáró utakat, amelyeket ebben a'z anyagi jobblétben tudtak késziteni. Fel kell azonban hivnom a figyelmet arra, hogy ez az egyenlőtlenség az egyes községek közt nem épen nemes versenyt idézett elő. A helyzet tudniillik az lett, hogy egyik-másik község, különösen ezzel a forgalmi jutalékkal, de némelyik az igen jelentékeny kereseti adóval olyan jövedelmi forrásokhoz, jutott, hogy ezeknek a községeknek a pénzügyei teljesen rendbe jöttek, ellenben az a másik falu, — és az ilyen van többségben — amely forgalmiadó-jutalékot egyáltalán nem kap és ahol kevés a kereseti és fogyasztási adó, nem tudja kiadásait ebből a maximált 50%-ból fedezni. Erről is beszéltek már és a pénzügyi kormányzat bevonásával is szó volt arról, ' hogy ezeket az adónemeket, amelyet az imént említettem, használná fel az állam és valamely más adónemet bocsátana a községek rendelkezésére — a házadéról volt szó. ami igazságosabbnak is látszik — vagy oedig valamely más utón próbálná a községeket, egyenként elbírálva, jobb gazdasági exisztenciához juttatni. Krüger t. képviselőtársam megemlítette itt beszédében, hogy mivel az adókivetés és az adóév nem együtt kezdődik, ezért az adók befizetésénél zavarok vannak. Megemlitette, hogy február 15-én esedékes az első adórészlet, a termés pedig talán csak augusztusban értékesíthető, úgyhogy február 15-én a mezőgazdasággal foglalkozó embernek adófizetésre pénze nincsen. Késedelmi kamatot fizettetnek az adózókkal, amelynek nagyságáról már itt szintén nagyon sok szó esett. A késedelmi kamaton kivül azonban az idén e téren uj szokás behozatalát is tapasztaltam, azt, hogv február 15-dike után 8 napon belül írásban felszólítják az adófizetőket, hogyha bizonyos záros határidőn belül adójukat nem fizetik meg. akkor foglalnak és végrehajtják az embereket az,adóért. Ebben sérelmesnek látóim magát azt a tényt, hogy akkor kérnek az emberektől adót, amikor adóra pénzük nincs. Sérelmesnek tartom azt is. hogy adófoglalással és végrehajtással a községi jegyzőket bízzák meg. Ma a pénzügyi kormányzatnak olyan apparátus áll rendelkezésére és a behajtási illeték is olyan tekintélyes, hogy ugy gondolom, az adóvégrehajtást ki kellene venni a jegyzők ha.tásköréből és a pénzügyi közegek hatáskörébe kellene átutalni. Az adóvégrehajtásnak ugyanis van kellemetlen oldala. A, jegyző már úgyis meglehetősen olyan foglalkozást üz, amely a falun kellemetlen, sok embernek nem tetsző; tehát a jegyző tekintélye érdekében, azért, hogy közbecsülésben részesüljön a falu-