Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

Az országgyűlés képviselőházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. 127 akkor űzethetne, míg most megállapítják és kivetik adóját olyan időpontban, amikor ez a kivetés az ő szempontjából túlságosan illuzórius dolog, mert fizetni, akár ha dupláját vetik is ki, akkor sem képes. Ellenben azt a korán kivetett adót előirják ós előirják terhére a súlyos késedelmi kamatot. A késedelmi kamatok kérdésénél is meg kell állnom egy percre, t. Képviselőház. A késedelmi kamatnak tulajdonképen büntető szankciós jellege van annál, aki saját hibájából mulaszt, vagy nem tud fizetni. Az a gazda azonban nem saját hibájából nem fizet, hanem azért, mert januárban nincs mit aratnia és egész júniusig nincs mit aratnia. (Ugy van! jobb felől.) Majd ha aratott, csépelt és el is adhatott akkor lesz miből fizetnie. Késedelmi kamattal sújtani azt a gazdát, aki januárban nem lévén mije, nem tud fizetni, a legnagyobb igazságtalanság. (Igaz! Ugy van!) Tovább megyek a késedelmi kamatoknál. Az általános tendencia a magyar gazdasági életben, amely sajnos, egyelőre még inkább csak programmokban nyilvánul meg, a kamatok leszorítása. A bÍróságok ezen a téren már igen üdvös tevékenységet fejtenek ki és 5%-ná,

1 magasabb kamatot nem igen Ítélnek meg. (Jánossy Gábor: Mégsem birják az uzsorát letörni!) Nem a bíróságoknál van az uzsora gyógyításának módja. De tovább megyek. Az Ofb., ez a sokszor méltatlanul támadott Földbirtokrendező Bíróság, legújabban a beküldött haszonbéri szerződéseket, amelyekben 5%-nál magasabb kamat van kikötve, azzal a változtatással és záradékkal hagyta jóvá, hogy 5%-nál magasabb kamat pedig nem fizethető. Az egész igazságszolgáltatásban visszatérünk a régi 5%-os kamat rendszerére. Hol vagyunk azonban a ^kamatok kérdésében az államnál, amikor az állam havi 1%-os, vagyis évi 12%-os késedelmi kamattal sújtja azt a gazdát is. aki nem tud, mert nem tudhat a maga fizetési kötelezettségének kellő időben eleget tenni. (Gaal Gaston: Es szépen be is kebelezik a biróságok a késedelmi kamatot!) Mert az állami okirat, az végrehajtható közokirat, ennek alapján kénytelenek bekebelezni, megítélni azonban nem ítélik meg. Továibb megyek. Van reá nem tudom milyen hatósági rendszabály, hogy közpénzeket 7%-nál magasabb kamatra elhelyezni nem szabad; közpénzeket amelyek az illető közhatóságoknak rendelkezésére állanak. Ezzel nem szabad 12%-os kamathasznot elérni. Az államnak azonban szabad 12%-os kamatot számítani nem a meglévő, hanem, a meg nem lévő, behajtandó, végrehajtás utján behajtandó köztartozások után. Az egyik legsürgősebb intézkedésnek tartjuk erről az oldalról igenis ennek a késedelmi kamatrendszernek feltétlen éls sürgős megváltoztatását, nemcsak 6%-ra, hanem még lejebb is. Egyes esetekben a pénzügyigazgatóságokat, amelyeknek nagyrésze igenis jóindulattal kezeli a dolgot — erről tanúságot teszek, hogy a pénzügyigazgatóságok a szabályokon belül jóindulatulag kezelik a gazdák dolgát — fel kellene jogosítani arra, hogy egyes gazdáknak — ezt el tudják kellő módon bírálni, mert meg vannak reá a megfelelő közegeik, véleményt kaphatnak reá — sokkal mérsékeltebb kamat mellett adjanak fizetési halasztást egészem addig, amig a terméshez hozzájutnak. Méltóztassanak elhinni, hogy költségvetésünk ezzel semmiben sem billenne fel, mert a késedelmi kamatokra nem számithatunk semmit, hiszen a költségvetésinek, ha reiális, azon az alapon kell felépítve lennie, hogy mindenki eleget tesz a maga tartozásának. Ez a bizonyos késedelmi kamat csak bizonyos jövedelmi feleslegeket eredményez, amelyekből befektetéseket lehet eszközölni. Én azonban azt hiszem, hogy sokkal jobb befektetés az, ha a kisembert, a termelő gazdát megkíméljük és nemcsák leszállítjuk a késedelmi kamatot, hanem azonfelül ennek a mondjuk 6%-ra leszállított késedelmi kamatnak is kisebb százalékával sújtjuk azt a gazdát, aki mondjuk aratásig nem fizeti be köztartozását. Abban az esetben pedig, ha a költségvetési évvel Összhangzásba hozzuk az adóévet, amit megfontolandónak tartok, abban az esetben a gazdát abba a helyzetbe hozzuk, hogy akár egész évi adóját kifizetheti egyszerre, ha tudja, hogy mennyi az adója és akkor bizonyos, egészen mérsékelt vissaatéritési kedvezményt is kaphat. (Szilágyi Lajos: Mindig az jár jól, aki nem fizet!) A másik súlyos kérdés a jövedelem- és vagyonadó kérdése. (Halljuk! a jobboldalon.) Erről már sok súlyos és sok megszívlelésre méltó felszólalást hallottunk. Eggyel azonban számolnunk kell. Bármennyire súlyos is a jövedelemadó, a vagyonadó és különösen a forgalmiadó, mindezek az adók akkor hozattak be, amikor az állam pénzügyi helyzete ezt mintegy kényszerítően megkövetelte. Emlékszünk rá, a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló törvény 1909-ben hozatott meg, életbeléptetése pedig csak később, 1916-ban, a hálboru alatt következett be. A jövedelem-^ és vagyonadót tehát úgyszólván a háború kényszeritette rá az államra . A forgalmiadót pedig a békekötés kényszeritette rá az államra. Nem térhetünk el attól, hogy forgalmiadót, jövedelemadót és vagyonadót szedjünk az adózótól, de ezeknél az adónemeknél vigyázni kell legelőször is arra, hogy a kivetés sokkal egyszerűbb legyen, mint ma. (Jánossy Gábor: És kíméletes, emberséges!) Én ügyvéd vagyok, aki képviselek nagybirtokokat, (Jánossy Gábor: Nem baj!) de jönnek hozzám panaszra kisemberek is. Mondhatom, annak a kisembernek jövedelem és vagyonadó bevallását elkészíteni ugyanolyan munkába kerül, mint annak a nagybirtokosnak jövedelem- és vagyonadó bevallását elkésziteni. A községi elöljáróságok a kisemberéknek segítségére vannak, javaslatokat is tesznek, de a pénzügyigazgatóságok ezeket a javaslatokat a legtöbb esetben nem fogadják el. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Meg sem nézik!) Megjön a kivetés, és pedig megjön a kivetés indokolás nélkül. (Zaj a jobboldalon.) Amikor én megkapom az én nagybirtokos ügyfeleim kivetését, azt meg tudom fellebbezni, mert belelátok abba a műhelybe, ahol az készül, tudom, hogy körülbelül mit fogadott el, mit nem. (Jánossy Gábor: Pedig jó szem kell ahhoz!) De az a szegény Kis János vagy Nagy Péter, amikor megkapja a kivetést egy sor indokolás nélkül, — vagy legfeljebb az van ott, hogy bevallása nem fogadtatott el, becslés alapján van az adó kivetve — honnan tudja, hogy mi a becslés alapja, mikor a pénzügyigazgatásági határozat feleslegesnek tartja, hogy Kis Jánost vagy Nagy Pétert az indokolásban felvilágosítsa arról, hogy miéirt becsüli az ő birtokát vagy jövedelmét ennyire meg ennyire, holott ő anynyira meg annyira becsülte? (Ugy van! a jobboldalon.) Az a szegény ember megkapja az irást és kétségbeesve elteszi, ahelyett, hogy ügyvédhez menne, mert az sem él ingyen, azt is meg kell