Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

Az országgyűlés Jcépviselöházának 146. ülése 1928 március 20-án, kedden. 125 azt mutatja az, az egyedüli tény, hogy mig Bu­dapesten általánosságban a törvénytelen házas­ságon kivül született gyermekek száma 20-4 százalékát teszi ki az összes született gyerme­kek számának, — tehát minden ötödik gyermek Budapesten házasságon kivül született — ad­dig Budán ez az arány mindössze 14%, (Já­nossy Gábor: Ott tisztább a levegő!) s aki is­meri a budai és a pesti erkölcsök közötti kü­lönbséget, az tisztában van azzal, hogy mi le­het a házasságon kivül született gyermekek számában mutatkozó, ennek a nagy arányta­lanságnak az oka. De a családi élet meglazulására utal, amit ugyancsak Láng János t. képviselőtársunk tett szóvá, a házassági válópereik nagy száma is. Én a házassági válópereket más szempontból kivánom számadatokkal megvilágítani, neve­zetesen abból a szempontból, hogy a megkötött házasságok és a felbontott házasságok száma hogyan viszonylik egymáshoz, mert csak igy lehet kapni igazi képet arról, hogy mit jelent a felbontott házasságok száma. 1914-ben Nagy­Magyarországon 153.797 házasságot kötöttek, amelyből itéletileg felbontottak 6714-et, vagyis a felbontott házasságok a megkötött házassá­goknak 4*5%-át tették ki. Ezzel szemben 1921-ben megköttetett 93.310, felbontatott 6144 házasság. 1922-ben megköttetett 87.871, felbon­tatott 7366 házasság. 1923-ban megköttetett 78.706, felbontatott 6868 házasság. 1924-ben meg­köttetett 75.007, felbontatott 6056 házasság és 1925-ben megköttetett 74.382, felbontatott 5688 házasság, vagyis csökken ugyan abszolút szá­mokban a megkötött házasságok száma s csök­ken lassúbb mértékben a felbontott házasságok száma is, de viszonyitva 1914-hez a megkötött házasságoknak most már 7-5%-át teszik ki a felbontott házasságok. Ez olyan szám, amely azt mutatja, hogy ma Magyarországon minden tizenharmadik házasság felbomlik. Ha ezt ösz­szehasonlitjuk az Északamerikai Egyesült­Államok viszonyaival, azt látjuk, hogy ott már minden nyolcadik házasság felbomlik és nem messze vagyunk ezen az utón a római állapo­toktól, amely korból feljegyzés van egy asz­szonyról, aki 22 férjnek volt törvényes felesége egymásután. (Jánossy Gábor: - Kardos me­nyecske lehetett, hogy 27 embert kiibirt! — De­rültség.) Csak 22-t. (Jánossy Gábor: Az is va­lami!) Ezt a szomorú tünetet 50%-ban rá lehet vezetni — amint t. képviselőtársam mondotta nekem — a morális állapotokra, de a házas­sági viszonyoknak ez a meglazulása és azon­kivül a gyermekáldásban való visszamaradás, másodsorban, a másik 50%-ban feltétlenül ráve­zethető a gazdasági állapotokra. (Ugy van! Ugy van!) A gazdiasági állapotokról igazán szomorú krónikákat lehetne feljegyezni. Hogy a ma­gyar középosztály — hogy ezzel kezdjem — mennyire leromlott, erről köteteket lehetne irni. Hol vannak azok az állapotok, amikor valamikor a régi magyar értelmiségben egy­általában nem volt ritkaság a 8—9—10 gyerme­kes család? Az én családomban is fel van jegyezve az az egyszerű tanitó-ősünk, akinek kilenc gyer­meke volt és aki mind a kilenc gyermekét tisz­tességgel fel tudta nevelni az ő egyszerű tani­tói fizetéséből, amikor még nem volt kor pótlék, nem volt családi pótlék, de az a bizonyos törzs­fizetés olyan mértékben volt megállapítva, hogy abból szerényen meg lehetett élni, ami­kor még megvoltak azok a régi t ösztöndíjak, amelyek most már elvesztették régi értéküket és amelyeknek valorizációjáról mostmár sür­gősen gondoskodnunk kell, amelyekből szegény családok tehetséges gyermekeit fel lehetett ne­velni. Akkor nem volt olyan súlyos^ gond az, ami ma a családban igen súlyos probléma, hogy vájjon két-három cipőt vegyenek-e, vagy pedig kitegyék magukat annak a veszélynek, hogy minden ősszel, minden tavasszal 8—10 pár ci­pőt kelljen venni, amire ma egyszerűen nem telik. (Igaz! Ugy van!) A gyermeknevelés is egészen más gondot okozott valamikor. Én nagy tisztelője vagyok a kultúra haladásának, de a mi egyszerű, olcsó régi tankönyveink sokkal jobban előmozdítot­ták a családi életet, mint a mai drága könyvek, (Ugy van! Ugy van! ,jobbfelől.) hiszen ma egy gyermek beiratása belekerül a tankönyvek drá­gasága miatt annyiba, amiből valamikor 7—8 esztendeig egészen nyugodtan végigjárhatta az iskolát és a tankönyvet használhatta még a harmadik, negyedik gyermek is. (Gubicza András: És most minden évben uj tankönyvek kellenek, mig régen öt-tiz évig is jók voltak.) A családi életnek ez a megnehezedése nem pusztán az állami tisztviselőknél tapasztalható. Mindig az állami tisztviselőket, a köztisztvise­lőket szokták felhozni, hogy milyen nehéz hely­zetben vannak a szanálás folytán, de ott van­nak a magánalkalmazottak családjai, a mun­káscsaládok és velük szemben ott vannak a te­hetős, tőkeerős munkaadók, vállalatok, amelyek átmentették vagyonukat, nem ugy, mint a ma­gyar állam, amelytől — mint ahogy délelőtt rá­mutattam — 37 milliárd dollár vagyont vettek el, és megmaradt neki 3 millió dollár, hanem azok a tőkeerős és tehetős vállalatok, ahol az igaz­gatók ráérnek a maguk vállalata mellett név­leg még 8—10 vállalatot is igazgatni. (Felkiál­tások: Ez az!) Ezek nagyon eltanulták az ál­lamtól a szanálást, a leépítést, a tisztviselők fizetésének és a munkások bérének lehető csök­kentését. Ezek is eltanulták azt a bizonyos köz­tisztviselői számvevői körökben kitenyésztett fogalmat, amit ugy hivnak, hogy »túlélvez­mény«. (Derültség. — Jánossy Gábor: Oly szép kifejezés!) Gyönyörű szép, de hivatalos kifeje­zés. (Jánossy Gábor: Azért szép!) Már a magán­vállalatoknál is sakkal jobb célra fordítható tevékenységgel és zsenialitással utaznak egye­sek arna, hogy az alkalmazottnál minél több túl­él vezményt fedezzenek fel, aminek elvonását aztán alkalmazottaik megélhetésének lehető csökkentésére használják fel, abban a téves meggyőződésben lévén, hogy amennyit az al­kalmazottak fizetéséből megtakarítanak, azt saját maguknak, vagy vállalatuknak takarít­ják meg. Óriási tévedés. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mindezeknél a vállalatoknál, amelyek túl­él ve zmény ékre utaznak, be lehet bizonyítani, hogy ezek a vállalatok buknak meg sorra, ezek a vállalatok végzik a maguk üzleti évét rende­sen deficittel, mert hiányzik a morális alap. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mert első a morális alap. Annak, aki dolgozik, tessék meg­adni a megélhetést, tessék megadni a családi boldogságot. (Helyeslés.) De amikor a családfő felett mindig az a veszedelem lebeg, hogy túl­élvezmény címén mit fognak tőle elvonni, ak­kor tessék a gyermekáldásnak örülni, ' tessék síró gyermeknek örülni, hiszen az is túlélvez­mónyszámba talál majd menni a hatalmas tőke előtt. (Ugy van! Ugy van! — Jánossy Gábor: Igaza van!) T. Képviselőház! Ezt a tisztviselőknél ész­lelt szomorú helyzetet tapasztaljuk gazdasági­lag a nemzet gerincénél, a földbirtokos, a kis­birtokos, a kisgazdaosztálynál is. (Gaal Gas­17*

Next

/
Oldalképek
Tartalom