Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.
Ülésnapok - 1927-146
Az országgyűlés képviselőházának 1 az áldozatkészség terén, de kiválónak kell lennie, mert ha sokan lesznek, akik a kívánalmaknak alatta maradnak, akkor ki fog veszni az egyetemes magyar nép szivéből az irántuk való hajlandóságnak, szeretetnek és bizalomnak kapcsolata és ki fog veszni a magyar közéletből egy olyan faktor, amely a közélet tisztaságát és a nemzeti tradiciókat hordozta született tulajdonságaiban. Áttérve felszólalásomnak következő tárgyára, ki akarom jelenteni, hogy erről a tárgyról sine ire et studio teljesen elvontan fogok beszélni. Semmi konkrét esetre nem célzok, szavaimat senkire nem vonatkoztatom. De törvényhozói és ellenőrzői kötelességemnek tartom, hogy a Ház és az ország nyilvánossága előtt szóbahozzak olyan állítólagos viszonyokat, amelyek ha tényleg fennállanak, a nemzet életképességét ásnák alá. Bethlen István gróf ministerelnök, aki a ministerelnöki székben ritka önmegtagadással dolgozik, a formailag megkötött, de a valóságban diktatórikus hatalommal az önzetlenség igaz példáját adja. ö, aki valamikor nemcsak erdélyi, hanem Királyhágón inneni szempontból is gazdag ember, nagy földbirtok ura volt, ma szerényen és szűkösen él. Neki nincsenek palotái, villái, földbirtokai és egyéb ingatlanai, és őt a minden rágalomra kész közvéleménynek egyetlen faktora sem meri megvádolni. (Ugy van! Ugy van!) Azért emelem meg én különösen mélyen kalapomat, valahányszor a magyar ministerelnök urral találkozom, mert ő magas hivatalát olyan személyes puritánsággal tölti be, (Ugy van! Ugy van!) hogy őt a közvélemény semmilyen faktora megvádolni nem meri. (Ugy van! Ugy van! — Éljenzés.) De épen ezért csodálkozom és szomorúsággal látom, hogy mintegy passzive tűri, hogy a közvélemény széles rétegei, — az utcákon, a kávéházakban, a villamoson és a sajtóban hallja az ember — mindig hangosabban emeljék fel vádló szavukat és vádoljanak egyeseket, vádoljanak intézményeket, vádoljanak magas hivatalokat, vádolják nagy magyar közintézmények pénzkezelését és állitsák azt, hogy sokan vannak, akik a nyomorúság filléreiből maguknak igazolatlan hasznot tudnak szerezni. Én, aki mint egyszerű képviselő, a hivatalok rejtelmeitől, és mint a gazdasági életben is csak altruisztikus munkát folytató tényező, a gazdasági élet boszorkánykonyhájától egyformán távol állok, nem tudok mást, mint amit a sajtóban vagy a magánéletben kósza pletykaként hallok. De olyan erősek ezek a pletykák, olyan általánosak és olyan ismételtek, hogy ezek alaptalanságában joggal lehetne kételkedni. És még egyre hivom fel a t. Ház minden egyes tagjának figyelmét. Nem tud-e saját magánéletéből, bármennyire elvonatkozva él Í8 a gazdasági élettől, legalább egy olyan^ esetet, egy olyan példát, atmely a boldog békében, a mi öreg királyunknak, I. Ferenc Józsefnek uralkodása alatt elképzelhetetlen lett volna? Én nem hiszem, hogy ezt mint a személyes tapasztalatok minimumát bárki is az urak közül kétségbe vonná, ha csak egészen rózsaszínű idealista, egészen csak a könyveknek élő ember nem volna az illető. Én kérem a magyar kormánynak minden egyes tagját, és elsősorban a ministerelnök - urat, akihez az igaz bizalom szálai füznekt szívleljék meg a régi magyar közmondás igazságát, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Ha zörög, szélnek is kell lennie. ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. X. ?. ülése 1928 március 20-án, kedden. 115 Nem a mi képviselői kötelességünk, — mert nincs képviselői hatáskörünkön belül — hogy utána járjunk az ilyen pletykáknak és rágalmaknak még akkor sem, ha következetesen és rendszeresen hangzanak is el. Azért vannak nekünk felelős tényezőink, azért vannak ministereink, akik minden hatalomnak és minden felelősségnek birtokában vannak, hogy a visszaélések, ha vannak visszaélések, feidezzék fel és torolják meg. Ha pedig nincsenek visszaélések, akk,or a rágalom minden gyanúsítását erélyes következetességgel utasítsák vissza. (Helyeslés.) Tudom, hogy ez nehéz feladat, mert a ministerek maguk is csak emberek és korlátolt a munkaképességük, mindenhova ők sem tudnak belátni. Es tudom, hogyha ez könnyű feladat volna, akkor minden visszaélés és minden bűn már régen meg volna akadályozva. De kötelességük a ministereknek a leféltékenyebb gonddal, a legnagyobb utánajárással keresni, hol akadhatnak rá egyes kóros esetekre, amelyek az egész magyar közélet tisztaságát megmérgezni látszanak. És ha rátaláltak egy-egy ilyen kóros esetre, akkor büntetni kell a magyar törvény egész szigorával és a nagy nyilvánosság fóruma előtt. Mert én ugy emlékszem, hogy régen nemcsak becsületből becsületes, hanem félelemből becsületes emberek is voltak, és ugy érzem, mintha ez. az utóbbi fajta ritkulni kezdene a mi hazánk területén. Maga a közéleti szellem beteg hazánkban, én ugy érzem. Elfelejtettték a régi nobile officium fogalmát, az önzetlenséget és az áldozatkészséget. (Ugy van! a balközépen.) Közpályákon ma sokan nem a szolgálatot keresik, hanem az érvényesülést, az érvényesülést talán gí^dasági téren is. És ne feledjük el, t. Ház, a jó példának innen kell kiindulnia a magyar nép választott képviselőinek köréből, ha Önzetlen és puritán munkára akarjuk nevelni az uj nemzedéket. (Ugy van! Ugy van! — Jánossy Gábor: Tökéletesen igaza van!) Én kérem a ministerelnök urat, aki a konszolidációs munka hosszú és nehéz esztendeire tekinthet vissza méltó büszkeséggel, hogy figyelmét most már elsősorban annak szentelje, hogy a magyar közélet vezető személyeit és hivatalait a rágalom ne érhesse. (Tavs a balközépen.) Most a magyar nemzet erkölcsi restitucióján kell dolgoznunk teljes erővel, (Helyeslés.) mert erkölcsi integritás, közéleti tisztesség és ragyogó önzetlenség nélkül erre a nemzetre nem vár élet és nem vár megújhodás. (Ugy van! Ugy van! — Jánossy Gábor: Tökéletesen igaza van! Mind aláirjuk! — Berki Gyula: Egy magyar gróftól tiszteletreméltó beszéd ez! Érdemes meghallgatni! — Felkiáltások jobbfelől: Hallgatjuk. — Jánossy Gábor: A legnagyobb megértéssel hallgatjuk is! — Meskó Zoltán — Berki Gyula felé: A kormányfőtanácsos ur beszél!) Ezután a kultusztárca költségvetéséről óhajtanék beszélni. (Berki Gyula: Ugy látszik, Meskó képviselő urat kirendelte az elnöki tanács! — Meskó Zoltán: Engem nem lehet kirendelni! Én négy évig ettem az ellenzék keserű kenyerét 1 Velem szemben védte a kormányt négy éven át! — Elnök csenget) Mondom, a kultusztárca költségvetéséről óhajtanék beszélni és kifogásolni szeretném a kultusztárcának aránytalan dotációját. Hiszen a kultusztárca egymaga nagyobb budgettel dol> gozik, mint a tulajdonképeni két gazdasági tárca, a földmivelésügyi és a kereskedelemügyi, és a nép nyomorát enyhíteni kivánó népjóléti tárca. (Jánossy Gábor: Nem a kultusz16