Képviselőházi napló, 1927. X. kötet • 1928. március 14. - 1928. március 30.

Ülésnapok - 1927-146

104 Az országgyűlés képviselőházának . Jön az idegen... (Felkiáltások: Ez nem tartozik a higéniához!) Tartasson a belügyminister ur razziákat és büntesse meg a vendéglősöket, esetleg vegye el az iparjogukat. Körmendi Ékes veszprémi főispán ur mondta el a balatoni értekezleten, hogy faluhelyen nincsen kiöntő, csak egyszerű lavór és abba köpködnek bele, azt is alig tisztogatják. Tessék ezeket a vendéglősöket^ megrendszabályozni, hogy a publikum higéniát találjon. A Balaton mentén nincsen vízvezeték. Én elmondottam a balatoni ankéten, hogy addig nem is lehet vízvezetékről szó, amig a Sió szabályozása nincsen befejezve. Csak ezzel lehet a vizet nivellálni. Tessék befejezni a Sió csatornázását, a mai hozzájárulási összeg háromszorosával, mert hiszen ez nemcsak balatoni, de általános érdek is. Nem lehet szó balatoni kultuszról, amig nincsen egységes fürdőtörvényünk. Harminc esztendeje kérik ezt már az érdekeltségek, a törvényjavaslat le volt tárgyalva, készen is van, de nem hozzák a Ház elé. A Balaton körül három vármegye közigazgatása működik, de mindegyik másféleképen jár el, mert nincsen egységes eljárás. Egységes fürdőtörvény kell, amely a visszáságokat egyszersmindenkorra megszünteti. (Helyeslés a közéven.) Ezért benyújtom a következő határozati javaslatot: »Utasitsa a Képviselőház a kormányt, hogy a fürdőtörvényt haladéktalanul terjessze a Ház elé«. A t. földmivelésügyi minister ur a múlt esztendőben rendeletet adott ki, amely a kukoricamoly irtását célozza. Később ezt a rendeletét visszavonta, nem tudom miféle befolyásra. A kukoricamoly óriási veszedelmet jelent. Fehér megyében a kukorica 40—50%-át, az Alföldön 30—35%-át pusztítja el. Miért? Mert gazdáink nem törődnek a kukoricaszárral, nem hiszik, hogy milyen óriási veszély van abban, hogy a kukoricaszárat le nem vágják. (Felkiáltások: Meg kell őket büntetni!) Magam is gazda vagyok, de ha utazom a vonaton és látom, hogy még ma is kinn van a földeken a kukoricaszár, azt kell mondjam, hogy azok a gazdák nem érdemlik meg, hogy az Isten földet adott nekik. Zala- és Vas megyében nem találni már kukoricaszárat a földeken, de ott nincs is kukoricamoly. Mindenütt igy kellene ennek lennie. Csak hatósági erélylyel lehetne ezen segiteni. Tegnap Jánossy Gábor t. képviselőtársam szóvá tette itt a kartelek garázdálkodását. Én is szólni akarok a kérdésről és rá akarok mutatni különösen az építőanyagok karteljének működésére. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kormány megrendszabályozza ezt a kartelt épen most, amikor a kisembereket akarjuk házhoz juttatni. Ma ugyanis az történik, hogy a tégla-, cement- és mészkartelek minden kislakásépitő zsebéből legalább száz pengőt vesznek ki érdemtelenül. Állitom, — és bocsánat a triviális kifejezésért — hogy mig azelőtt a zsiványok a Bakonyban voltak, most ott ülnek a kartelek igazgatósági irodáiban. (Ugy van! Ugy van! a középen.) A kormánynak kötelessége volna^ ezek ellen eljárni, (östör József: Neveket kérünk!) Neveket soha sem mondtam. A bakonyi zsiványok a szegény embert nem rabolták ki, ezek a kartelek azonban épen a szegény emberekre utaznak, kihasználják a konjunktúrát, hogy most sok kislakás épül és kiuzsorázzák: a szegény népet. Lássuk csak, hogyan áll a cement- és a niészkartel ügye? Magyarországon a legkedvezőbbek a cementgyártás előfeltételei, mert Esztergom megyében van egy cementgyárunk, [46. ülése 1928 március 20-án, kedden. amelytől mindössze tiz kilométerre fekszik a szén, továbbá Tatán van egy cementgyár, ahol a cementföld együtt van a szénnel. Nálunk ennek következtében 40—60% -kai olcsóbban lehet cementet termelni, mint akár Csehországban, akár Jugoszláviában. A kartelek azonban az ő csápjaikkal elérik a hatóságokat és el tudják velük hitetni, hogy a kartelek fentartása azért szükséges, mert az itthoni drágább árak mellett olcsóbban tudnak a külföldre szállítani cementet, ezáltal pedig javitják külkereskedelmi mérlegünket. Ez közönságes megtévesztés. Nézzük meg a statisztikai adatokat. 1925-ben kivittünk 570 vagon cementet 244.000 aranykorona értékben, 1926-ban 3113 vagon cementet 1,468.000 aranykorona értékben. Ezzel szemben behoztunk 1925-ben 5,410.000 métermázsa épületfát 35 millió aranykorona értékben, 1926-ban pedig 7,396.000 métermázsa épületfát 50 millió aranykorona értékben. Kérdezem én, hogy abban az esetben, ha a cement olcsóbb volna, a mai modern épitési technika mellett hány esetben lehetett volna a faszerkezetet cementtel helyettesíteni? Ha egy porszem cementet sem vittünk volna ki az országból, hanem a külföldi fát belföldi cementtel helyettesitettük volna, mennyivel javítottuk volna külke- ' reskedelmi és fizetési mérlegünket?! (Ugy van! a középen.) Nézzük mármost, mi a helyzet a mészkartel körül. Nálunk Keszthelyen a niészkartel ára 4 pengő 32 fillér. Akadt egy vállalkozó, aki nagy mészégetőgyárat épített Keszthelyen. Neki messziről kell a tüzelőanyagot odaszálltania és a mészkövet is 14 kilométerről kell hoznia. Rögtön megjelent ott a kartel embere és a 4 pengő 32 filléres kartellárt azonnal leszállította 3 pengő 40 fillérre, amikor megtudta, hogy ott mészgyár épül. (Usetty Béla: Az jó volt a keszthelyieknek!) Ekkor odajöttek a vállalkozóhoz a keszthelyi iparosok és azt mondták: no barátom, maga ráfizet. Ö azonban azt felelte, hogyha még leszállitja 1 pengővel a mész árát, akkor is nyer rajta 20%-ot. így gazdálkodnak, úgyhogy duplájába kerül a mész, mint amennyiért el tudnák adni. Most rabolnak igy, amikor a nép, a kisgazdák legjobban rá vannak szorulva az épitési anyagokra. (Jánossy Gábor: Mindenki, az egész termelő és fogyasztó közönség!) Ezzel kapcsolatosan legyen szabad a kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhivnom egy dologra. Ezek a kartelek, amelyek igy lopják ki a pénzt a kisemberek zsebéből, ha egészségügyi intézkedésekről, arról van szó, hogy nekik a nép egészsége és a munkások érdekében befektetést kellene tenniök, akkor szívtelenek, elzárkóznak. Itt van előttem Piszke község egy memoranduma, amelyet a kereskedelemügyi minister úrhoz beterjesztettek. Piszke és Lábatlan községek polgárai azzal a kéréssel járultak a kereskedelemügyi minister ur elé, hogy utasitsa ezt a cemertgyárat arra, hogy villamos portalanító készüléket állítson fel gyárában, mert a mai száraz eljárás mellett ott annyi cementpor kerül a levegőbe, hogy az nemcsak a mezőgazdasági művelést teszi száraz időben lehetetlenné, mert a takarmányt ujjnyi vastag ilyen porral vonja be, mint akár az uti por az ut melletti füvet nyáron, amikor szárazság van, hanem a lakosok nagyrésze tuberkulotikussá lesz, és az egész község maholnap nem lesz egyéb, mint tuberkulotikus kórház. Azt kérték, hogy kényszerítsék ezt a gyárat ennek felállítására. Azt a feleletet kapták, —. ugy tudom — a ministerium