Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-129

Àz országgyüiég kepviselőkásdnah Ï29 hogy megcáfolja. Ez helyes, nagyon természetesnek tartom, de akkor nem lehet felelőtlenül ilyet mondani! Lehet, hogy tudja igazolni Eckhardt t. képviselő ur. amiket mondott. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Bízza reánk, ebbe ne avatkozzék bele a képviselő ur!) En igenis beleavatkozhatom, nekem jogom van arra, hogy beavatkozzam t. ministérelnök ur, és ne méltóztassék ilyen fölényesen elintézni a dolgot. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Akkor tessék a saját véleményét elmondani, ne a másét!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. Pakots József: A saját véleményem különben ebben a kérdésben az, hogy a t. ministerelnök ur a választásokat erőszakkal, csendőrszuronnyal és törvénytelenséggel hajtotta végre, aminek bizonyítéka az, hogy az ellenzék megfogyatkozott, amiről a ministerelnök ur nagyon jól tud. (Egy hang a jobboldalon: A bizalom!) Ez volt különben a legvégzetesebb politikai cselekedete, amelyet elkövetett. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ennek semmi köze sincs a numerus clausushoz! —Peidl Gyula: Nyilt szavazás, közigazgatási terror! A bizalom! — Jánossy Gábor: Halljuk a tárgyat!) Azt mondja a francia: le style c'est l'homme, a stilus az ember. Ez a javaslat a kormány stilusát viseli magán, azt a kormányzati politikát, amely a legbizonytalanabb, amely a bizonytalanságban párját ritkitó művészetet tudott kifejteni, úgyhogy igen gyakran a t. többségi párt sem tudja, vájjon mi a t. ministerelnök ur gondolata és programmja bizonyos irányban. (Jánossy Gábor: Helyesen is van!) De az egész ország is bizonytalanságban van, mert ime beállott az a különleges helyzet, hogy néha a reakció oldaláról támogatják borzasztóan, lelkesen, máskor pedig megtörtént bizony, hogy ezen az oldalon szereznek bizonyos kellemetlenséget a ministerelnök urnák. Mert megtörtént ez is. Voltak idők, amikor a kilengések szörnyű korszaka volt, s amikor a ministerelnök ur megígérte, hogy rendet fog teremteni, amikor a föld erősen morajlott Magyarország alatt és akkor elhitette a ministerelnök ur azt, hogy ezekkel az elemekkel szemben a rendet, a konszolidációt meg fogja teremteni és a várakozás bizalmával viseltettünk iránta. A kétszinüség furcsa politikai szempontja az, amely megmutatkozik a kormány szellemében és az egész kormányzat irányában. Ha azt mondja a t. kormány, hogy a szociálpolitikai érdek parancsolja ennek a törvénynek életbentartátóát és a módosítást csak külső nyomás kenyszeritette rá, akkor ismét rá kell mutatnom arra, hogy nincs az a szociálpolitikai érdek, amely hozzáfüződnék ahhoz, hogy ne tanuljanak a diákok. Mert minden szociálpolitikai érdek azt rendeli el, hogy mindenki tanuljon, hogy teljes tanszabadság legyen. Eklektikus tanszabadság nincs, mindenkinek tanulnia kell és nyitva kell tartani az alma mater kapuit. Méltóztassék elképzelni, hogy van egy másik külföldi nyomás, amely azt kívánja, hogy egyáltalán töröltessék el ez a törvény, az a külföldi nyomás, amely megnyilvánul a külföldi egyetemekre került diákok szomorú tengődése és életharca következtében a külföldi közvéleményben. Mert szerte Európában, Németországban, Olaszországban, Ausztriában és mindenütt ott tanulnak az egyetemeken a mi kiüldözött diákjaink. (Petrováez Gyula: Kiüldözött?) Igen, kiüldözött, számkivetett diákülese Ï928 február 16-án, csütörtökön. §5 jaink, olyan diákok... (Jánossy Gábor: Akik nem fértek be. — Petrováez Gyula: Keresztény is van köztük legalább ugyananyi!) ... akiket kiszakítottak a családi körből, fiatal gyerekek, akiket leszakítottak az anyai kebelről. (Derültség a középen és a balközépen. — Csilléry András: Engem is leszakítottak!) Ne legyünk cinikusak. Tessék ezeket a szerencsétlen anyákat nézni, akik idegenbe küldik gyermekeiket és tudják, hogy nélkülöznek. (Jánossy Gábor: A legszerencsétlenebb anya a magyar haza! — Zaj.) Elnök: (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: Azok a diákok padlásszobákban fagyoskodnak télen és nem tudnak az idegen nagyváros szociális viszonyai mellett rendesen megélni, hazulról nem kapnak elég támogatást, kénytelenek szenvedni, kínlódni. Ezek a gyerekek ott idegen városokban vádlói ennek az országnak, vádlói a magyar reakciónak és a reakciós gondolkodásrak. És hogy mennyire nem értik meg ezt a gondolkozást, mely itt van, az bizonyítja legjobban, hogy az önök ideálja» a hatalmas Mussolini, az egyetemekre szabadon veszi fel az innen kiüldözött zsidó diákokat. A páduai egyetemen egy lira felvételi díjjal tanulhatnak a magyar diákok, és méltóztatnak tudni, a kultuszminister ur római látogatása alkalmával micsoda elismerést kellett elkönyvelnie azoknak a zsidó diákoknak tanulmányi előmeneteléért és azért a kulturális haladásért, amelyet tanúsítottak. Ezt az elismerést elkönyvelve, ennek fényében tudott sütkérezni. (Csilléry András: Miért fosszuk meg ettől a minister urat?*) Nem méltó a kérdés komolyságához az a fölényesség, amellyel ezt el méltóztatik intézni. Tényleg ugy áll a helyzet, hogy nem tudják a külföldön megérteni ezt a reakciós gondolkozást. Annyira nem, hogy amikor a bécsi egyetemen felzúdulás történt a miatt, hogy igen sok a külföldi diák, az orvosi egyetem dékánja tiltakozott e felfogás ellen és azt mondotta, különös szeretettel kell befogadni e diákokat, mert hazájukból kiüldözték őket. Noha igy áll a helyzet, itt bent azt mondják, hogy vállalják ezért a megítélésért a felelősséget. (Peidl Gyula közbeszól. — Csilléry András: A keresztény szocálista munkások kizárására is tessék ezt alkalmazni! — Zaj. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Na hát halljuk!) Kegyes engedelmével. (Bródy Ernő: A szónok is hadd beszéljen!) T. Ház! Legyen szabad megkérdeznem azt is, hogy vájjon mi a gyakorlati értéke az egész numerus claususnak. Azt hiszik a t. képviselő urak, akik annyira ragaszkodnak hozzá, hogy az életbe átvive van ennek valami lehetősége, valami gyakorlati eredménye? Hát a nosztriíikálás kérdését lehet abban a bizonytalanságban tartani, amelyben most van? (Csilléry András: Ennyiben igaza van!) Ezt a kérdést ugy is az élet fogja megoldani. De el tudják-e azt képzelni, hogy azok a nagy idegen egyetemek, a német és olasz egyetemek el fogják tűrni a kis magyar nemzettől, (Jánossy Gábor: Lesz az nagyobb is!) hogy a diplomákat, amelyeket ott szereztek a diákok, itt nálunk ne nosztrifikálják? A viszonossági elv mellett kétségtelenül a nemzeti öntudat is arra fogja őket ösztönözni, hogy követeljék a nosztrifikálást. Tudok egy esetet, amikor a páduai egyetemről egy vegyészmérnök Budapestre jött és itt nosztrifikáltatni akarta a diplomáját. Nem sikerült. Elment az olasz követhez, bejelentette, hogy az olasz egyetemen szerzett diplomát itt nem akarják nosztrifikálni. Mi történt? Az