Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-129
84 'Az országgyűlés képviselőházának 129. után, amelyekben Cuza professzor ur az erdélyi magyarsággal szemben részt vett! A zsidóságüldözése, állandó inegnyomoritása, lelki megalázása nem vezethet eredményre. Méltóztassanak megérteni, hogy igy nem lehet elintézni ilyen problémát és hogy minél tovább üldözik, nyomoritják a zsidóságot, annál inkább fogja a világ közvéleményét a maga részére biztositani. Már az öreg Seneca megmondta könyvében, hogy azok a fák vernek mély gyökeret, amelyeket a szél erősen ringat. A zsidóság története bizonyítja ezt... (Jánossy Gábor: Mit mondott Seneca? Nem értettem!) Azok a fák vernek mély gyökeret, amelyeket a szél erősen ringat. A zsidóságnak az egész történelme f azt mutatja, hogy minél többet bántották és üldözték, annál mélyebb gyökeret vert a népek között. Szerte a világon, nemcsak a kis Magyarországon, de a legnagyobb kulturnemzeteknél vannak ig^en előkelő tekintélyek szellemi és gazdasági téren, akikkel perbeszállani nagyon nehéz. Egy Disraeli és hasonló nagyságok bele vannak irva a népek alkotmányjogi történetébe, mint nagy nevek és értékek. Az emberi fejlődésnek igen nagy szolgálatot tettek azok a zsidó politikusok, tudósok, szociológusok és filozófusok, akik mindnyájunk közkincsét, az emberi fejlődés eszmei tartalmát növelték. így nem lehet ezt a kérdést elintézni. Hagyjuk el tehát ezt a társadalom széttagolását célzó politikai hadjáratot, amelynek semmi értelme nincsen. Azonban mégis csak ebből a nagyobb, szélesebb eszmekörbŐl vissza kell térnem abba a kicsinyes körbe, amelybe ma beleszorította a kérdést a magyar királyi kormány. Igen örvendek, hogy a mélyen t. ministerelnök ur szerencséltetett megjelenésével, mert épen az ő nevével és személyével kapcsolatban ugy akarom beállitani ezt a kérdést, mint amely teljesen megmutatja azt a Floridor és Coelestin szerepet, amelyet maga a ministerelnök ur is játszott ebben a kérdésben. Amikor végre úgynevezett külföldi nyomásra, amelyet annyiszor szoktak hangoztatni s amely kellemetlen, hogy épen külföldi nyomás, mert sokkal jobb lett volna, ha belső iniciativa vezetett volna a kérdéshez, mondom, a ministerelnök ur bejelentette egy napon, hogy módosítani kívánja a törvényt, akkor nagy felzúdulás támadt a reakciós oldalon és rögtön kijelentették, hogy ebben a kérdésben nem kívánják támogatni a mélyen t. kormányt, a ministerelnök ur és a kultuszminister ur sietve megjelennek a Keresztény Gazdasági Pártnak azon a gyűlésen, amelyen ezzel a kérdéssel foglalkozott és mint a lojális testvérpárt vezérei, a ministerelnök ur és a kultuszminister ur ismertették a javaslatot. Engedjék meg nekem, hogy ebből az ismertetésből csak azt az egy passzust ismételjem, amellyel a ministerelnök - ur meg akarta nyerni a Keresztény Gazdasági Párt jóindulatát a javaslat részére. Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy jobb megoldást a tervezett módosításnál a kormány semmikép sem talált, ami pedig a liberális sajtó túlzott reménykedéseit illeti ezekre vonatkozólag kijelentette a következőket (olvassa): »Arra a kérdésre, hogy mi lesz a törvénymódosítás praktikus eredménye, csak azt felelhetem, hogy addig, amïg a numerus clausus töirvénye megvan, ne várja senki, hogy vágyai maradék nélkül teljesedjenek. Nem játszom hamis játékot, épen ezért nyiltan megmondom, hogy azok a remények, amelyeket bizonyos liberális körök a módosításhoz fűznek, a gyakorlatban csalódással fognak járni.« ülése 1928 február 16-án, csütörtökön. A ministerelnök ur ezt Wolff Károly és Petrovácz Gyula képviselőtársaim klubjában mondotta el. de amit az egységes pártban mondott, az máskép hangzott, mert ott már számolni kellett az egységes párt liberális érzésű, vagy legalább is liberális érzésűnek jelzett csoportjával. Ott már a ministerelnök ur nem tartotta szükségesnek, hogy a liberális reménységet lesorvassza, ott már csak arra hivatkozott, hogy a külföldi nyomás kényszeríti arra, hogy törvénymódosítással jöjjön és pártkérdéssé tette az egész ügyet, ^mert nagyon fontos, hogy Magyarország a Népszövetség jóindulatát a maga nagy problémájának, a revíziós gondolatnak megvalósítására biztosítsa. E javaslat világraj ött ének voltak egyéb izgalmas külsőségei is. Például a Ház folyósóján indult meg egy purparlé épen Petrovácz t. képviselőtársaim és én közöttem. Később a vitatkozásban résztvett a t. kultuszminister ur is, aki a következő megjegyzést fűzte az egész problémához (olvassa): »Mindig azt mondottam, hogy a numerus clausust én csak átmeneti intézkedésnek tekintem, amelyet meg kell változtatni, mihelyest annak ideje elérkezik. Ezt mondottam kedden is, engem tehát nem lehet felelőssé tenni olyan alkotásokért, amelyeket sohasem vállaltam, főkép nem lehet következetlennek mondani azért, mert a magam politikájához ragaszkodva, nem igyekszem mások politikáját képviselni és keresztülvinni ebben a kérdésben«. (Jánossy Gábor: Ez természetes!) A t. minister Ur itt már elhárítja magától a felelősséget ezért a javaslatért, — nagyon helyesen — hiszen a ministerelnök ur maga vállalta a teljes felelősséget azzal, hogy ez a kormány javaslata. Erről a kormányszerepről azonban megvolt a maga igen erős véleménye Wolff t. képviselő urnák és megvolt a maga igen erős véleménye Eckhardt igen t. volt képviselő urnák is. Nem tudom, hogy az egységespárt a t. ministerelnök urnák ezzel a véleményével szemben milyen reparációt szerzett magának, mert amikor azt mondotta Wolff t. képviselő ur, — és ez igen érzékenyen érintette a ministerelnök urat — hogy gróf Bethlen István kétszínű szerepet játszik e módosítással kapcsolatban, nagy felzúdulás támadt, mire nagy kimagyarázkodás következett be a t. ministerelnök ur és Wolff képviselő ur között, akinek egészen jelentéktelen lojális nyilatkozatát sietve fogadta el a i. ministerelnök ur. (Petrovácz Gyula: Ez már kicsorbult fúró!) De sokkal súlyosabb volt, amit Eckhardt volt képviselő ur mondott. (Jánossy Gábor: Most hegyesiti ki megint!) Azt mondotta, hogy a t. kormány a többséget a zsidó bankárok pénzén teremtette meg és most fizet vissza a numerus clausus módosításával. (Jánossy Gábor: Ki mondta ezt?) Eckhardt volt t. képviselő ur. (Jánossy Gábor: Hiszen visszautasítottuk! Én voltam az, aki visszautasította hogy ilyet magyar ember nem mondhat!) De ő ezt nem utasította vissza. (Jánossy Gábor: Én utasitottam vissza s az egész párt és az egész tisztességes közvélemény egyetértett velem!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: Hogy a kormánypárt akkor felzúdult és elégtételt kért, árra emlékszem, de hogy meg kapta volna az elégtételt, arra semmiféle támpontom nincs. (Gr. Bethlen István ministerelnök: A t. képviselő ur azonosítja magát ezzel a váddal?) Nem azonosítom... (Gr. Bethlen István ministerelnök: Akkor miért hozza fel?) Nagyon megkérem a t. ministerelnök urat, méltóztassék nyilatkozni! Ebből a kérdésből azt következtetem,
