Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-129
82 Az országgyűlés képviselőházának 129, ülése 1928 február 16-án, csütörtökön. mány a választások előtt elhiteti hiveivel azt a lehetőséget, hogy a numerus clausust törölni fogják, mert szükség van az úgynevezett liberális szavazatokra, és ugyanezt a hangot halljuk egyes kormánypárti képviselők programmbeszédeiben de mihelyt vége van a választásoknak, az egész kérdés lekerül a napirendről és a kormány nem kivan vele foglalkozni, nem kivan foglalkozni vele, mert hiszen van egy része a kormánynak, a reakciós csoport, amely feszélyezi őt. Nem akarom azt mondani, hogy a kormány rajong a numerus claususért, sőt meg vagyok róla győződve, hogy boldog lenne, ha ez már nem volna törvény, ha nem volna ben a Corpus Jurisban ha nem kellene vele foglalkozni, amint magam is boldog volnék, ha nem volna probléma. Mert tessék elképzelni, micsoda vigasztalan dolog az, hogy amikor Magyarország ilyen gazdasági nyomorúságban van, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amikor milliók és milliók pusztulnak el az élet terhei alatt, amikor mindenfelé csak jajgatást és siránkozást hall az ember, amikor öngyilkosságok, kényszeregyességek és csődök sorozata jelentkezik a magyar gazdasási életben, amikor éhező gyermekek, és gondterhes anyák szomorú csapata dübörög az ország lelkiismeretének ajtaján, akkor olyan kérdésekkel foglalkozunk, hogy a zsidóság micsoda, faj-e, nemzetiség-e, vagy felekezet-e, vájjon az egyetemekre beengedjük-e őket és vájjon a magyar történelmi osztály védelme mit kivan meg a zsidósággal szemben, amikor voltaképen a magyar életet kell megmenteni a jövő számára, amikor a sok pusztuló exisztenciának kenyeret kell adni, amikor kultúrát kell adni és fel kell nevelni egy izmos nemzeti társadalmat a jövő számára. Ezért nekem is fáj, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, hogy az ország drága idejét ilyen kérdésekkel kell eltölteni. (Jánossy Gábor: Tökéletesen igaza van!) és vitába kell szállni t. képviselőtársaimmal. A kormánypárt pedig kétségbeesetten keresi a maga nagy tömegében a szónokokat, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak. (Jánossy Gábor: Dehogy keresi!) Tudom azt, hogy senkinek sem volt kedves ez a törvényjavaslat, de akkor miért nem utasitjuk vissza? Mert Magyarországon van egy reakciós mentalitás, amelyet intézmény esitettek és amely a maga erejével megfertőzte a kormányt is. (Zaj a jobboldalon. -r_ Petrovácz Gyula: Bár igy lenne!) Ez igy van, ha nem is olyan kifejezetten érvényesül, mint ahogy a reakciót t. képviselőtársam proklamálja. De egész szervezetünkben, egész közigazgatásunkban mindenütt intézményesen és virulens módon él a reakció. Ezt tapasztaljuk mi, tapasztalja a magyar társadalom és ennek a reakciónak kivirágzása maga az a törvény, amelyre nem tudom miért építik fel az uj magyar jövendőt, ettől várnak minden jót. minden szépet, ettől várják a magyar ifjúság megmentését, a jobb gazdasági helyzetet, ettől várják az érvényesülést az életben, az elhelyezkedést a gyárakban, irodákban, burokban, mintha nem jönne majd el az az idő, amikor kikerülnek az életbe a numerus clausus ifjai is. akik külföldi egyetemet végeztek, és azok is, akik a magyar egyetemeket végezték és összekerülnek és együtt törik majd a fejüket és próbálják majd közös megértéssel a maguk életlehetőségét megteremteni. r _^ > Nézzék csak meg az élet megérkezettjeit, vájjon megtalálják-e ott a numerus claususnak ezt a küzdelmét 1 ? Miért kell ennek csak az egyetem falai közt lennie? Ha ez meg volna. akkor meg volna az élet nehéz küzdelmeiben is, az emberek között a numerus clausus. Én azonban azt látom, hogy az OrvosszÖvetség elnöke, dr. Csilléry András, másodelnöke pedig dr. Alapi Henrik, egyik fajvédő keresztény, a másik zsidó. (Jánossy Gábor: De mindkettő magyar ember, azt hiszem! — Bródy Ernő: Ugy van! Akkor miért tesznek különbséget? — Jánossy Gábor: Én nem teszek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: Szükségesnek tartom annak megyi'lágitásat, hogy az igen tisztelt kormány magával a Népszövetséggel szemben hogyau próbálta megvédeni a maga álláspontját, a numerus clausus kérdésben. Ebben a tekintetben a felvilágosításul hivatalos átiratot intézet Genfbe a magyar királyi kormány, Lucien Wolffnak egyes kérdéseire adta meg a megfelélő választ. Ezek között az átiratok között főként az indokolás érdekel bennünket, az az indokolás, amellyel én szembeállitom az egész magyar közérzületet. Mert azt mondja a kormánynak egy átirata, amely 1925. január 28-án kelt, (olvassa): »Tagadhatatlanul megvan a magyar nép többségében a nyilt antiszemita érzés és ez részben annak a szerepnek tulajdonitható...« (Bródy Ernő: Ki mondja ezt?) A kormány átirata. (Bródy Ernő: Hivatalos átiratban? Itt pedig azt mondják, hogy nem antiszemita a kormány! — Zaj.) »... amelyet a zsidók a háború utáni forradalmi mozgalmakban játszottak. Általános visszatetszést keltett az, hogy a bolsevista terror alatt a legjelentősebb pozociókat ők foglalták el. A királyi kormány mégis hiven kötelességéhez, hogy a törvényeket minden ki polgár egyenként respektálja, nem engedi meg, hogy bárki is megfosztassék törvényes jogainak szabad és teljes gyakorlatától«. A kormánynak ez az átirata 1925. január 28-án kelt, 41/41—456/17.190. szám alatt. Egy ujabb átirat megint érdekes indoklást mutat. Ebben azt mondja a magyar kormány (olvassa): »A királyi kormány azt a felfogást vallja hogy a kérdés megoldása végett nem szükséges a probléma bonyolult részeibe behatolni. A zsidók, mint faj, vallás, nemzetiség merültek el és tűntek fel különböző megnyilatkozásokban az egyes országokban. Sokszor nehéz az élet realitásait rövid definíciókba szorítani, pedig e realitásokat lehet és kell is számi tásb a venni. AJ kérdéses törvényben készakarva nem történt emlités vallásos kisebbségekről, mivel a vallás olyasvalami, amely felett a kontroll az egyént illeti meg, hiszen módjában áll vallását megváltoztatni. A vallás ezek szerint nem elég állandó jelleg -RIT £1 nézve, hogy e minősitést meghatározza anélkül, hogy .módok ne legyenek a visszaéléseik elkövetésére«. Itt tehát a t. kormány nyitva hagyja a faji, nemzeti és felekezeti kérdést, ugyanazt a kétszinü álláspontot foglalja el, (Bródy Ernő: U>y van!) amelyet itt elfoglalt. Csak a legutóbb az igen tisztelt kultuszminister ur tartotta szükségesnek Baracs képviselőtársam beszédére megállapitani azt, hogy a jogfolytonosság újra helyreállt, f mégpedig hosry most már a magyar törvénynek, az 1895-ös törvénynek szellemében ismét felekezet lett a zsidóság. Ezt az álláspontot a minister ur kifejezésre juttatta, azokban az átiratokban azonban, amelyeket a kormány a genfi Népszövetségnek irt, ezt a kérdést teljesen homályban hagyta és azt mondja, hogy az élet realitásai mellett nagyon nehéz, evvel a problémával tisztábajönni.
