Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-129
76 'Az országgyűlés képviselőházának 129. ülése 1928 február 16-án, csütörtökön. Iákon az arányszámot. Tökéletesen helytelen az a kép, amelyet akkor kapunk, ha csak az elsői évfolyamot vesszük figyelembe. Tudni kell, hogy általában a keresztény társadalomban a gyenge anyagi erővel rendelkező ifjak vannak magy többségben. Van olyan eset, hogy eljön egy évre hallgatni, mert közben egy vagy két évi priváttanitással szerzett annyit, hogy egy évig meg tud élni. Abbahagyja a főiskolát megint egy évre, azután megint visszajön, amikor szerzett annyi pénzt, hogy megint meg tud nagy nyomorúsággal élni egy további évig. Nem méltóztatnak elképzelni azt a keserűséget, azt a nyomorúságot, amely a mi ifjaink között uralkodik. Ennek az eredménye az, hogy amire felkerülnek a II., III., IV. évfolyamra, a keresztények sorai megritkulnak, a zsidóságé ellenben sokkal kisebb mértékben A végeredmény az, hogy summa summarum azt lehet mondani, hogy a zsidóság körülbelül országos arányszámának kétszeresével vesz részt a mai magasabb értelmiség kialakításában. Nem egy egyetemre, az ország egészére vonatkoztatom megállapításomat. Természetes ebből, hogyha pillanatnyilag képesek is volnánk arra, hogy kitermeljük magunkból azokat a szellemi erőket alulról felfelé amelyeknek kitermelése elengedhetetlenül szükséges a jövő békéjének biztosítása érdekében, zavarban volnánk, hogy hol helyezzük el őket, mert egy részét a keretnek, amelyet a mi ifjainknak kellene kitöHeni, ma is. a numerus clausus törvénye mellett is a zsidóság tölti be. Ha tehát egyáltalában lehet arról szó, hogy a panasz joga valakit megillet, állítom, hogy a panasz joga nem a zsidóságot, hanem a kereszténységet illeti meg. De szent meggyőződésem szerint nem sérti a zsidóság valódi érdekeit ez a meglévő törvény annak ellenére sem, hogy a számarányt a kereszténység javára lefelé szorítja. Mert tévednek, akik azt hiszik, hogy a zsidóság a maga érdekeit akkor szolgálja helyesen, ha gazdasági téren és a magasabb értelmiség terén a mapra számára olyan túlsúlyt szerez, amely kiáltóan, bántóan feltűnően érvényesül, kiáltóan szembehelyezkedik a nemzet összetételével és tagozódásával. Meggyőződésem, hogy amikor a zsidóság ezt a politikát követi, csak a mának érdekeit nézi. a messzebb jövőbe nem tekint. Ez a politika keserűséget halmoz fel és ennek nyomán elfojtott gyü'ölséget ébreszt. A felhalmozott vagyon és az annak szolgálatába állított magasabb értelmiség kétségtelenül hatalmas erőforrások, de nem hatalmasabbak, mint azok a szuronyok és feeyverek, amelyek a múltban zsarnoki hatalmakat védtek. Az első nagy válság elsöpri a védő fegyvereket és szabaddá teszi a gyülölségnek azokat az erőit, amelyek csak rombolni tudnak. Azért mondottam, hogy a gazdasági rend egyedüli alapja a jogos érdekek kölcsönös méltánylása: ez az a princípium, amely a keresztény vallásnak a felebaráti szeretetre vonatkozó tanításában nyilatkozik meg:. Szent meggyőződésem, hogy a zsidóság csak ezen az utón érheti el a maga jövő érdekéit, vagyis azt, ho^y ebben az országban valaomennyiünkkel egyetértésben helyezkedjék el, hogy az egymás iránt tartozó kölcsönös tisztelet, megbecsülés és ragaszkodás fűzzön minket eeybe, nem^ pedig egyéb kényszereszközök. Ha a zsidóság ezt elmulasztja, a jövő szempontjából nem a maga érdekében, hanem jövő boldogulásának érdeke ellen cselekszik. Kétségtelen, hogy az állam nem cselekednék helyesen, ha a zsidóságnak ebben a tekintetben megnyilatkozó érzékenységét honorálva, a be nem avatkozás álláspontjára helyezkednék. Amikor ezt # mondom, eszembe jut egy példa, eszembe jut annak az apának az esete, aki gyermekei közül az egyiket különös módon szereti» ennek érdekében mindent megcselekszik, ennek siró, panaszkodó hangját rögtön meghallja és ebből rögtön le von minden konzekvenciát, ellenben azt a keserűséget, amely a többi gyermek mellőzéséből fakad, a többi gyermeknek jaj- és panasz-szavát nem hallja. Ez az apa nem jól cselekszik, mert kedvelt gyermekének túlzott kényeztetésével és a többi gyermek elhanyagolásával épen kedvelt gyermekének jövőjét rontja meg. A zsidóság valahogy nálunk, — ugy érzem — ennek a kedvelt gyermeknek szerepét játsza. A zsidóság ugy véli, hogy őt a magasabb értelmiségben jogosan megilleti az országos arányszámát ötszörösen, hatszorosan meghaladó létszám és súlyos sérelmet lát abban, hogyha a kereszténység is meri követelni a maga arányszámának valamelyes felemelését. A minden gyermekét egyaránt szerető apának, ha az egész család érdekét gondosan szem előtt tartja, egyenlő mértékkel kell mérnie minden gyermekének. Ezt az a kedvelt gyermek, aki még éretlen, kétségtelenül zokon veszi, de az a már megérett objektiv szemlélő, kívülről kétséget kizárólag meg kell, hogy állapítsa, hogy ez az apa nemcsak az egész család érdekében, de kedvelt gyermeke érdekében is igy cselekszik helyesen. Az a külföldi zsidóság, mely a numerus clausus-törvényt jónak látta Genf elé vinni a nélkül, hogy amint itt hallottunk, a hazai zsidóságtól erre nézve felhatalmazást kapott volna, azt állítja, hogy a numerus clausus-törvény a békeszerződésnek egyes pontjait sérti. Tury Béla igen t. barátom mesterien megfelelt erre a vádra. A békeszerződés ebben.a tekintetben egyénileg védi a kisebbséget, a felekezeti, nemzetiségi vagy faji kisebbséget, tehát azt irja elő, hogy valakit csak azért, mert valamely kisebbséghez tartozik, rosszabb elbánásban nem szabad részesíteni, mint másokat. Már Tury Béla igen t. barátom emiitette, a dolog lényegéből következik, hogy ezzel nem akarhattak a kisebbségnek több jogot biztosítani, hanem védelmet akartak statuá'ni azzal az elnyomással szemben, amellyel a kisebbségek találkozhatnak. Amikor a külföldi zsidóság azt állítja, hogy itt a zsidóságot csak azért éri ez a hátrány, mert az illetők, akiket a felvételből kizártak a zsidósághoz tartoznak, ez a valóságnak egyáltalában nem felel meg. Van-e valaki aki kétségbevonja, hogy minden honpolgári alapjog korlátozható a köz érdekében 1 ? Hiszen korlátozzuk a tulajdonjogot, korlátozzuk a szabadságjogokat, a köz érdekében s jut-e valakinek eszébe azt kérdezni, amikor például a háziurak tulajdonjogát korlátozták és korlátozzák, vagy amikor a földtulajdonosok tulajdonjogát korlátozták és korlátozzák, vagy amikor a szabadságjogokat korlátozzák, kutatni azt, hogy akinek a jogát korlátozzák, az milyen felekezethez, milyen fajhoz milyen nemzetiséghez tartozik. Senkinek eszébe nem jut ezt kutani; mindenki természetesnek találja, hogy ez a korlátozás azért történik, mert a nemzet magasabb érdekei, a társadalmi közösség érdekei ezt igy parancsolólag megkövetelik. Mármost kérdezem, vájjon a numerus claususnál milyen érdekek játszanak szerepet.