Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-129

Az országgyűlés képviselőházának 129 Egyrészt a túltengő értelmiségi proletariátus ellen való védekezés szempontja — azt hiszem senki sem fogja azt állítani, hogy ez nem közérdek — másrészt pedig a magasabb értelmiség és a nemzet egészséges harmóniájára való törekvés. Azt hiszem, erről sem fogja senki sem állitani, hogy nem közérdek. Az egyik közérdek akkor érvényesül, amikor korlátozzák a felvételt a főiskolákon és az egyetemeken, a másik közérdek pedig akkor, amikor mindent megteszünk, ami megtehető, a végből, hogy a mi magasabb értelmiségünket nagyobb arányszámhoz juttassuk, mint a múltban. Megemlítem r különben, hogy ez a kérdés igen nagy mértékben érdekli azt a munkásságot is, amely munkásságnak az érdekeit, ugy mondják a túloldalon ülő igen t. képviselő urak, hogy ők védelmezik. Én nagyon sokat érintkeztem-a munkássággal, mint mérnökember, különösen fiatalabb éveimben, de mostanság is és Így talán jobban ismerem a munkásságot, mint sokan mások ebben a Házban. Merem állitani, hogy a munkásság soraiban sok olyan nagy intelligenciájú és nagy lelki műveltségű munkás található, aki épen ennek a kiválóságának révén egyenesen predesztinálva van arra, hogy gyermekei révén felkerüljön a magasabb intelligenciába. Nem azért, mintha a magasabb intelligenciába való kerülés nagyobb boldogságot jelentene — a poziciónak egyáltalában semmi köze a boldogsághoz, — hanem azért, hogy több érdekszál és több érzelmi vonatkozás kapcsolja össze a magasabb értelmiséget a munkássággal, mint összekapcsolta a múltban és ez idő szerint is. Ez a munkásságnak egyik legeminensebb érdeke. Ez az érdek azowban megköveteli, hogy az állam beavatkozzék magasabb értelmiségnek kialakításába, mert ha be nem avatkozik, akkor hiába küldi a munkás fiát a magasabb értelmiségbe, a munkásfiu diplomájával a kezében azt fogja tapasztalni, hogy azt a ma sajnos igen szűk keretet, amelybe a magasabb diplomás értelmiség elhelyezkedhetik, majdnem felerészben a zsidóság már elfoglalta s ő az állam be nem avatkozásának következményeképen nem tud elhelyezkedni. Aki a demokráciának valódi hive — annak a krisztusi demokráciának, amelyet mi hirdetünk — aki a kisemberek érdekét nemcsak a száján hordja, hanem szive mélyén is átérzi, annak nemcsak tudnia kell azt, amit én mondottam, hanem annak szive mélyén át is kell éreznie azt, hogy a munkástömegeknek egy része, mely felfelé törekszik, nem tud felemelkedni azért, mert tisztelt vezetői nem a keresztény munkásságnak az érdekeit, hanem a zsidóságnak ebben a túltengésben megnyilatkozó speciális érdekeit védik. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, ne méltóztassék általánosítani. (Peidl Gyula: Ugy sem hiszik el!) Kossalka János: Miután ugy látom, szavaim félreértést okozhattak, legyen szabad ismételten hangsúlyoznom, hogy nem igen hiszem, hogy legyen ebben a Házban még valaki, aki épen tapasztalatainál fogva, amelyeken keresztülment, élénkebben kivánná a kiegyenlitődést, aki élénkebben kibánná az ország' összes erőinek harmonikus együttműködését, mint én. Én igazságot akartam mondani, távol állt tőlem minden olyan szándék, amely félreértéshez vezethet. De nemcsak a munkásság egyes rétegeit érinti ez a kérdés, de érinti a kisgazdákat, a kisiparosokat, ; kiskereskedőket is. ahol — és ezt szintén saját tapasztalatomból merem állitani — a hazafias, erkölcsi ülése 1928 február 16-án, csütörtökön. 77. érzésnek, a kötelességtudásnak olyan értékei vannak, amelyeket parlagon, kihasználatlanul heverni hagyni nagy bűn. Ez ellen is vétünk akkor, ha tétlenül nézzük az egészségtelen eltolódást, amely szent meggyőződésem szerint a zsidóságnak sem érdeke. • Kénytelen vagyok elismerni, amit már mondottam, hogy a numerus clausussal való" megoldás nem ideális, mert ebben a pozitív beavatkozásból semmi sincs benne, ami pedig tulajdonképen gyökere a kérdésnek. Ez csupán negativ beavatkozás, korlátozás, amely, természetesen igazságtalanságokra vezet. Elismerem azt is, hogy azok a nagy nehézségek, amelyek ma fenforognak szociális téren, megszűnnek akkor, ha a pozitiv irányú beavatkozás azt a nagy egyenlőtlenséget, amely a magasabb értelmiség és a nemzet összetétele és tagozódása között ma megvan, éliminaijuk ugy, hogy közelebb hozzuk a kettőt egymáshoz; akkor a numerus clausus mai formájára talán már nem lesz szükség. Addig azonban, amig ez a két előfeltétel teljesítve nincs, bűn volna a nemzet ellen, ha a kormány a be nem avatkozás álláspontjára helyezkednék. Tényként megállapíthatom az eddigiekből, hogy a kormány korlátozó beavatkozása ma még szükséges. Csupán arról lehet szó, vájjon ez a beavatkozás a meglevő törvény alapján folytattassék-e tovább, avagy eltérjünk ettől a törvénytől és azt a módositást fogadjuk el, amelyet a kormány benyújtott. Azt hiszem, hogy a vita tárgya közöttünk tulajdonképen csupán ez. Erre a kérdésre áttérve, tényként megállapítom, hogy a mai törvény alapján egy bizonyos gyakorlat már kialakult. Lehet ez kellemes az egyiknek, vagy kellemetlen a másiknak, de kialakult a gyakorlat, ismerjük ezt a gyakorlatot, keresztülmentünk azokon az izgalmakon, amelyek ezzel a gyakorlattal kapcsolatosak voltak és azt is tudjuk, hogy ez a gyakorlat nem sérti az igazságot, mert hiszen ma is arányszámának körülbelül kétszeresét betöltheti a zsidóság a magasabb értelmiségben. Ezzel szemben ha a módositást fogadjuk el, akkor egy uj gyakorlattal állunk szemben. Hogy ez minő lesz, azt sejteni lehet, de biztosan tudni nem. Megengedem, hogy bizonyos statisztikai számításokkal lehet valamelyes ké

: pet kapni arról hogy a most még ismeretlen szabályozások utján minő lesz a jövő gyakor: lata, ezt a gyakorlatot azonban biztosan megítélni senki emberfia nem tudja; nem pedig főleg azért, mert nem az objektiven ítélő és a politikai befolyásoktól távol álló főiskolák és egyetemek azok, amelyek hivatva lesznek a felvétel kérdésében a vezető szempontokat eldönteni, hanem a kultuszminister ur, akinek személye iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem, de tudom, hogy emberek vagyunk és nem mindig ő fog ülni a ministeri székben, hanem ülhet ott más felfogású minister is, akinek felfogását előre senki nem tudja. Mindenesetre a ministerre van bizva a szabályozás ..kérdése* olyan ministerre aki a politikai befolyások hatalma alatt áll és azoktól többé-kevésbé mentesülni nem tud. (Rothenstein Mór: És a tanárokra!) A módosítás tehát az én • megítélésem szerint a bizonytalanságba való ugrást jelenti. Pedig ezzel szemben kinálkozik egy igen jól járható ut, amely abból áll, hogy a kormány a pozitiv beavatkozásnak arra a formájára, amelyről az előbb részletesen beszélni szerencsém volt, fekteti a fősúlyt, nagy energiával inditja meg a pozitiv beavatkozást s egyelőre érintetlenül hagyja a numerus claususról szóló