Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-129

Az országgyűlés képviselőházának 129. ennek kettős hátránya jelentkezik. Az egyik a keresztény társadalmat érinti, amennyiben a szükreszabott magasabb értelmiségi pályákon túl kevés hely marad gyermekéinek. (Ugy van! Ugy van! a középen-) A másik veszedelmes oldala a dolognak az, hogy azok, akik ebbe a szűk keretbe nem tudnak beleférni, a maguk érvényesülése érdekében minden lehetőt megtesznek és sajnos, ezeknek soraiból kerülnek ki azok, akik a tömegek elégedetlenségéből, gyülölségéből, az osztályoknak egymásra való uszításából iparkodnak a maguk megélhetését, érvényesülését biztosítani. Ha mármost nézem ezeket a hivatkozott statisztikai adatokat ezekből meg kell állapitanom, hogy a zsidóság társadalmi rendje elütő kell hogy legyen a keresztény társadalom rendjétől, mert az, hogy az egyén milyen pályát fut be, hogy milyen megoszlás jelentkezik a különböző munkaterületeken, kétségtelenül a legszorosabban összefügg a családi hagyományokkal, a nemzeti hagyományokkal, az életfelfogással, a szokásokkal, az előitéletekkel, szóval mindazokkal a tényezőkkel, amelyeket én összeségükben tágabb értelemben erkölcsnek nevezek. Jogrendünk ugyanaz, megvan a jogegyenlőség, megvan az egyenlő szabadság minden honpolgár számára és mégis megvannak ezek a különbségek. Miért? Azért, mert az erők, amelyeknek összességét én az erkölcsi rend fogalma alá sűrítettem össze, — anélkül, hogy ezzzel azt akarnám mondani, hogy ez jó-e vagy rossz, mert ezzel nem foglalkozom — ez az erkölcsi rend a zsidók társadalmában más, mint a mi társadalmunkban. Mi következik ebből? Az következik, hogyha más az erkölcsi rend, akkor ellentétes érdekek is kell hogy legyenek, ugy, amint például ellentétes érdekekkel találkozunk a nagyiparos és a kisiparos, a nagykereskedő és a kiskereskedő, a kiskereskedő és a mezőgazdaság stb. között. Ezek az ellentétek a szükséges kooperációt nemcsak hogy nem zárja ki, hanem ily kooperációra feltétlenül szükség van. Ha azonban az eltérő érdekek meg vannak, ugy ezeknek szükségképem konzekvenciája az, hogy ezeket az eltérő érdekeket gondozni is kell, mert hiszen tény, a történelemnek minden szakában megállapítható tény az, hogy hosszú időn át elhanyagolt érdekek elégedetlenséghez, gyülölséghez, robbanáshoz vezetnek. Államrezon parancsolja, hogy ahol az érdekeltség gyenge és nem tud maga szervezkedni, segíteni kell a megszervezést azért, hogy az illetők a maguk érdekeit és szükségleteit kifejzésre tudják juttatni, mert ha ezek nem tudnak megnyilvánulni, és ha a magasabb értelmiségből sem veszik ki gyermekeik révén a megfelelő részt, akkor nem lehet más az eredmény, mint ezeknek az érdekeknek elhanyagolása és azután az elhanyagolás konzekvenciái. Ha azonban ezt megállapitom, akkor az a jogászi mesterkedés, amelyet Bar'aos igen. t. képviselőtársunk végzett, amikor azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a mi judikaturánk szerint a zsidóság faj-e, felekezet-e, vagy nemzetiség-e, lehet igen érdekes jogi kérdés, lehet ez nagy kihatással jogrendünk szempontjából, a lényeg szempontjából azonban egészen másodrendű kérdés, amiről nem is érdemes komolyan beszélni, legfeljebb akkor, ha az igazságot jogászi okoskodással elhomályosítani törekszünk. Amidőn én ezeket a számadatokat itt felhozom, félreértések elkerülése végett szükségesnek tartom megemlíteni, hogy mélységeülése 1928 február 16-án, csütörtökön. 75 sen átérzem azt az igazságot, hogy ebben a megcsonkított országban minden rendelkezésre álló erőt harmonikus egységbe foglalni és a közös cél irányában működtetni elengedhetetlenül szükséges. Amikor azonban • ezt megállapitom, megállapitom azt is, hogy épen azoknak, akik az erők egyesítésében látják nemzeti céljaink megvalósításának legfőbb biztositását, elsőrendű kötelességünk őszintén megnyilatkozni minden kérdésben, amely kérdésben érdekellentétek vannak. Nem azért, hogy ezeket az érdekellentéteket szítsuk, nem azért, hogy ellenszenvet keltsünk, hanem azért, hogy kibeszélve magunkat, megállapíthassuk, hogy mi az egyiknek, mi a másiknak jogos érdeke, hogy kezetfogjunk ezeknek az érdekeknek méltányos kiegyenlítésében. Amikor azonban' erre a komoly törekvés a mi részünkről megvan, nem hallgathatom el azt a megütközést, — hogy igy fejezzem ki magam — amelyet akkor éreztem, amikor egy közbeszólás hangzott el, azt hiszem Gál Jenő képviselőtársam részéiről. Azt hiszem, hogy Ő volt az, aki megbotránkozással konstatálta, hogy 50.000 olyan zsidónak, aki nem magyar, akii idegen állampolgár, itt nem akarják megadni, vagy még nem adták meg az állampolgárságot. Tisztelettel kérdem, a külföldi zsidóság beerőszakolásátmak utja-e az, amely alkalmas arra, hogy a harmóniát megteremtse

1

? (Pakots József: Negyven-ötven éve élnek Magyarországon!) Akiknek nincsen állampolgárságuk? (Pakots József: Azok, kérem!) Ez az illetékes hatóság mérlegelése alá tartozik. Nem tudom ezt elképzelni, mert öítíven évvel ezelőtt nagyon könnyen meg lehetett szerezni az állampolgárságot. (Pakots József: A világháborúban hősi érdemrendekkel kitüntetett.^ embereknek nem adják meg az állampolgárságot. — Zaj.) Azok az állapotok, amelyeket számadatokban közöltem, már a háború előtti időben is megvoltak és ez sokban aggodalmat kelttett, A háború és a forradalmai?: lezajlása után azonban, amikor a tömeges

r jelentkezés és a tömeges viszautasitás történt a főiskolákon, csak érthet, hogy elemi erővel jelentkezett az a követelés, hogy 'mérjünk igazságosan a keresztény társadalomnak is. És ez volt aa a hangulat, amelynek hatása alatt állt a nemzetgyűlés, amikor ezt a numerus claíiisus4örvényt megalkotta. Ez a törvény — szilárd meggyőződésem — az első években a zsidóság érdekeit védő törvényként jutott érvényre. Én ismerem a viszonyokat és nagyon jól tudom, hogy éneikül <a. törvény nélkül egyes főiskolákba egy szál zsidó sem jutott volna be. Később, amikor már elmúlt ez az izzó hangulat, amikor a konszolidáció útjára léptünk, a zsidóság azt az álláspontot foglalta el, hogy ez a numerus clausus-törvény az ő érdekeit erősen sérti. Sérti pedig azért, mert az ő állításuk szerint a zsidót nem azért utasítják vissza a főiskolákról és egyetemekről, mert a nemzet magasabb érdeke, a közérdek ezt igy kivan ja, hanem pusztán abból az egyetlen okból, mert a kisebbségihez, a zsidósághoz tartozik. Legyen szabad erre nézve^ azokon kivül, amiket már elmondani szereruosiés voltam, még a következőket is előadnom. Az egyetemeken és főiskolákon az első évfolyamon a zsidóság országos arányszámát veszik alapul, tehát kereken 6%-ot vesznek fel. Most többet, mert nem a tényleges létszám, hanem az engedélyezett létszám a mértékadó. Nem beszélek erről a kedvezőbb helyzetről, hanem a régiről beszélek, amikor pontosan betartották az összes főisko-