Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-128
64 Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. kel szemben azonban semmiféle kényszer nincs. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. —- Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Ami mármost az előállítások kérdését illeti, az előállítások sohasem a rendőrségre történnek, hanem a játszótérre a gyakorlótérre... (Nagy zaj és derültség a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Éjszaka? Mi van éjszaka a játszótéren 1 ? — Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Esett a hó!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Klebelsberg Kunó vallás és közoktatásügyi minister: ... és oly esetekben, mikor egyik-másik flu csak szórványosan marad el, nem állitják elő, ha azonban valamelyiknél az elmaradás rendszerré válik, (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) akkor igenis elővezetik. Ezeket az elővezetéseket helyeslem és a jövőben is fentartandónak tartom. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalom — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur óhajt a viszonválasz jogával élni. Farkas István: T. Képviselőház! (Folytonos zaj.) Megállapítom, hogy a minister ur a magyar nén fájdalmát annyira sem méltatta, hogv pz előadott tényekre válaszoljon. (Upy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Kabók Lajos: Csak csinálják ezt tovább! — Rothenstein Mór: Legalább ki kellene vizsgálni!) Elnök: Csendet kérek! Farkas István: Megállapítom, hogy a minister urat a budapesti közönséget ért zaklatás nem érdekli annyira, hoey a felsorolt tényekre válaszoljon. Megállapitom, ho^y a minister ur kérte, halasszam el interpellációmat a mu]t interpellációs napról mert válaszolni akar rá rész^tesen. Megállapítom, hogy a minister ur frázisokba szorítkozik, és ha a minister ur ezen az alánon ha^ad tovább, ezzel csak kiváltba a gyűlöletet önmaga, a kormányzat rendszere és a . leventeintézmény ellen. (Folytonos zai a jobboldalon. — Krisztián Imre : Önök törődnek vele?) A választ nem veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztat^k-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszek a vá^szt, szivesVedienek fel állani (Megtörténik.) Többség. (Folytonos zaj.) A. Ház a vá^szt tudomásul vette. (Fa-kas István: Jó. pofozzák csak az if irkát, ma^d vissza fojriák azok adni, mire mesmőnek! — Na. r< y zaj és felkiáltások a jobboldalon és a közéven: Fenyegeti — Kuna P. András: Ne fenyeerssen !) Következik Propper Sándor képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláló szövegét felolvasni. Gubic?a Ferenc jegyző (olvassa): »Hai^ndó-e a be]ü>ymm ; ister ur az, a^á^arendeH hatóságokat arra utasítani, boer a gyülekezeti jogot tiszteletben tartsák és gyűléseket a legkülönbözőbb ürüerveVkel be r° tiï'gapakl Hajlandóé a belügyminister ur a ceglédi, borsodnádasdi és a sashalmi gyü^ésbetütások, továbbá a hódmezővásárhelyi gyü'és napirendjének megváltoztatása ügyében vizsgád tot indítani és a vizsgálat eredményéről a Háznak jelentést tenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Már több izben volt alkalmam és volt alkalmunk ezekről a padokról szóvá tenni az egyesülési és gyülekezési jog kezelését, ha itt egyáltalában jogról lehet beszélni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Tisztázni akartuk és tisztázni akarjuk azt a kérdést, vájjon miképen áll e tekintetben a helyzet Magyarországon, van-e egyesülési és gyülekezési jog, és van-e annak valami biztositéka és szankciója? Amidőn ezeket a kérdéseket a múltban szóvátettük, kaptunk hivatalos választ. A hivatalos válasz rendszerint az volt, (Folytonos zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) hogy van Magyarországon egyesülési és gyülekezési jog, sőt a belügyminister urak rendszerint egy statisztikai előadással támasztották alá válaszukat, amelyben kimutatták (Folytonos zaj a jobbés a baloldalon. — Elnök csenget.) hogy a szociáldemokrata párt bizonyos időben mennyi gyü'ést tartott és ebből azt a következtetést vonták le, hogy ahol ennyi gyűlést lehet tartani, ott természetesen kell lennie egyesülési és gyülekezési jognak is. Már akkor rámutattunk arra is. és most ismételten azt mondjuk, hogy a statisztika nem bizonyit semmit. Természetes, hegy nem tudom, hány ezer bejelentett gyűlés közül egynehányat meg lehet tartani, ez azonban nem jelent rendszert, nem jelent jogot, nem jelent biztosítékot. Aggálytalan gyülekezési és egyesü'ési jog csak ott van, ahol nincs kiszolgáltatva a közönség a közigazrendszertelenségének és önkényének. Mármost, ha vizsgálom a kérdést, a tapasztalatok és tények alapján, magamnak is azt kell mondanom, hogy van Magyarországon gyülekezési jog, csak az a kérdés, hogy kinek számára. Az ellenforradalmi, reakciós alakulatok és testületek szabadon egyesülhetnek és szabadon gyü'ekezhetnek, azok tehetnek, amit akarnak, összejöhetnek, ahol akarnak, beszélhetnek amiről akarnak, ellenőrzés alatt nem állanak. Ez az egyik kategória. Ennek nemcsak joga ós szabadsága van, ennek szabadossága is van Magyarországon. A másik rétegbe vehetnem talán a haladószellemü polgárságot. Valami kevés ennek is szabad; de amikor elérkezem a dolgozó osztályokhoz, meg kell állapitanom, hogy ezek számára nincs gyü'ekezési jog, ezek csak igen mérsékelt mennyiségben és- igen megkötött formában, igen zaklató formában tudnak élni ezzel a legelemibb polgári joggal. A munkásságot, ezen a téren is, mint más téren — később leszek majd bátor hivatalos iratokkal igazolni, — törvényen és jogon kivül helyezi a kormány, törvényen ós jogon kivül tartja ez a rendszer. Valami 6000/1922. törtszámu belügyministeri rendelet intézkedik a gyülekezés kérdéséről és szabályozásáról. Ez a rendelet a legtágabb lehetőséget nyújtja a közigazgatási hatóságoknak a jogfosztásra és visszaélésre. Viszszaél esnek kell neveznem, (Zaj. — Elnök csenget-) azt, ha a legelemibb polgári jogokkal olyan formában élnek vissza, hogy egyes rétegeknek egészen a szabadosságig menően mindent megengednek, más társadalmi rétegeknek pedig mindent megtiltanak. Szóvá kell tennem azt is, ami szintén nem uj, de amire szintén nem kaptunk orvoslást, hogy ahány járás, annyi szokás, ahány szolgabíró, annyi felfogás, annyiféle kezelése az ügynek, természetesen túlnyomórészt rossz szokás, túlnyomórészt zaklatás, túlnyomórészt olyan elbánás, amely méltatlan az államhoz és mél-