Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-128
Az országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15-én, szerdán. 61 dúlni és szóhoz jutva egyszerre viharos erővel követelné a maga jogát, a maga igazának elismerését 1 ? De a magyar közvélemény nem szólhat, a magyar közvélemény néma már régen, a magyar közvélemény nevében ma mások beszélnek, a magyar közvéleményt 'kisajátítót ták a maguk számára idegen széliemet árasztó újságok, amelyek büszkén hivatkoznak arra, hogy »mögöttük áll a közvélemény és a közakarat«. Az igazi magyar közvélemény pedig nem mer megmozdulni, nem mozdulhat meg, mert ha egyszer megmozdul, mint ahogy megmozdult legutóbb ott az egyetemeken, ha megmozdul, mint ahogyan megmozdult legutóbb ott a Nemzeti Színház előtt, akkor rendőrökkel veretik szét, akkor annak a magyar közvéleménynek tolmáesolóit, akik abba az alvó magyar köztudatba bele akarják kiáltani a maguk ébresztő szavát, azokat rendőrkarddal és rendőrlovaik patáival űzetik szét. (Pakots József: Ez az »átkos« kormány!) Igen t. képviselőtársaim, a magyar közvélemény, mondom, hallgat, de ha hallgat is, ha hallgatásra kénytelen is, legyenek meggyőződve 'róla, hogy elközelget az az idő és tagadhatatlanul eljön az az idő, amikor egyszer majd a magyar közvélemény, a magyar akarat megmozdul ebben az országban s akkor majd számon fogja kérni azoktól, akik ennek az^ országnak sorsát ma hivatva vannak intézni, hogy miképen sáfárkodnak a magyarság jogával, igazságával, életével, kényen ével. Akkor majd ez a magyar közvélemény számon fog kérni mindent azoktól, akik ma a legszentebb magyar gondolatot, a trianoni igazságtalanság megszüntetésének gondolatát alku tárgyává teszik, majd meg fogja tőlük kérdezni, hogy mi jogon teszik ezt alku tárgyává, amikor ebben a dologban minden magyar embernek csak egyetlen kötelessége lehet: fentartás nélkül odaállani azok közé. akik Trianon revizióját követelik. Eza felébredt magyar közvélemény számon fogja kérni azoktól, akik erre a magyarságra törnek és akik egész Európát, nem is Európát, hanem mind az öt világrészt telekiáltják azzal az igazságtalan rágalommal, hogy a magyarság nem egyenlő mértékkel mér polgárai között. Pedig, t. képviselőtársaim, ha lehet panaszkodni valakinek, akkor a magyarságnak van panaszkodni jussa. Ha ebben az országban valakivel méltánytalanság történik, ha ebben az országban kenyértelen, szegény emberek járnak, akkor ezeket nem azok sorában kell keresni, akik támadják ezt a törvényt. Tudják azt az urak, hogy 17 okleveles mérnök van, akik a magyar nemzeti hadseregben mint közlegények szolgálnak a mindennapi szűkös zsoldért, mert máskép nem tudnak megélni? Tudják az urak, ho°-y a gázgyár udvarain szenet talicsk áznak okleveles mérnökök! Tudják-e az urak, hogy a magyar műegyetem által kért 50 autórendszámon ugy akarnak megosztozni, hogy 50 okleveles mérnök a napnali órákban, 50 pedig az éjszakai órákban ül oda a kormány mellé? Tudják-e azt igen t. képviselőtársaim, hogyan sirnak az ember nyakán szegény boldogtalan magyar szü'ők és hogyan sirnak az ember nyakán úgyszólván minden áldott nap boldogtalan magyar fiatalemberek, akik nem képesek kellő nrotekció híján hozzájutni, hogy belekerüljenek a szegény 600 inséfrmunkás közé? Csak egyszer látnák, amikor nálam sort állanak a nyomorult emberek, csak egyszer volnának tanúi annak, amikor a bajtársak öszszegyülnek és egy bajtársi gyűlésen az egyetemi fiatalság kiönti lelkének keservét, csak egyszer mennének oda megkérdezni, hogy menynyiben érdekli ez a kérdés azt a magyar munkásosztályt, amely gyermekeit nagy önfeláldozással, sok lemondással tanittatja: tudom, hogy majd akkor máskép gondolkoznának ebben a kérdésben. Ha nem volna szivük baloldali t. képviselőtársaimnak, és ha nem volna lelkük részvétlenül nézni a szegény ember könnyét, akkor tudom, hogy nem ez volna az első kérdés, amelyért a legjobban exponálják magukat, (Farkas István: Bizony, nem ez!) hanem a munkásság kérdése, a magyar munkásság kenyérkérdése (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a legelső kérdés!) volna ez a kérdés, az, hogy a magyar munkásembernek munkaalkalmat teremtsünk, (Zaj a szélsőbaloldalon.) mert ez sokkal előbbrevaló, hogy biztosítsuk a magyar munkást agg korára és rokkantsága idejére. Sokkal kedvesebb és fontosabb volna ez a kérdés, mint a numerus clausus, (Farkas István: Ezt kérjük mi negyven esztendő óta! — Zaj a szélsőbaloldalon.) amelyért annyi szót elpazarolnak a képviselő urak. (Igaz! Ugy van!) Igen tisztelt Képviselőház! A törvényjavaslatot semmikép sem tartom olyannak, amely a magyar nemzetet kielégítené, semmikép sem tartom olyannak, amely alkalmas lenne arra, hoary egyrészt a külföldet kellőképen megnyugtassa, másrészt pedig hogy elaltassa azokat a jobbról-balról hallatszó elégedetlenségeket, amelyek az 1920 : XXV. te. körül állandóan, újra és újra felhangzottak. Épen azért vagyok bátor, még egy határozati javaslatot benyújtani amelyben azt kérem, hogy (olvassa); »Az 1920 : XXV. te. módositásáról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés vegye le a napirendről«. És én, aki a magam szerény erejét küzdő bajtársaimmal együtt arra szántam hogy üldözött, sokat szenvedett ezer esztendőn át sok méltatlan bántáson keresztülesett magyar nemzetemet meg fogom védelmezni, fajtámnak igazságát küzdöm ki minden megengedett, esetleg meg nem engedett fegyverrel is. ha az idők ugy kívánják. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ha ezt mi mondanók! — Zaj.) én aki arról álmodom, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy valamikor az a nemzet, amelynek én egyik szerény gyermeke vagyok, nem lesz többé elnyomott, hanem lesz még egyszer tulajdon portáján parancsoló gazda, én, aki arról álmodom- hogy egyszer majd az a magyarföld, amelyik olyan áldot^ föld, amelyik magyar földön olyan gyönyörűen ring a kalász, amelyik magyar földön olyan tüzessé érik a bor, amelyik magyar földet annyi gyönyörűséggel ruházott fel az áldott természet, az a föld a magyarnak termi a maga gazdaságát, én, aki arról álmodom és arról építgetek gyögyörü szén tündérvárakat, ho^y egyszer még felébred holtából a magyar dicsőség és a magyarok csillaga újra a zenitre emelkedik, én — mondom — ezzel a törvényjavaslat+al egvpt nem érthetek, azt ne fogadhatom el. (Helyeslés és éljenzés a balközépen. — A szónokot többen üdvöz 7 ik.) Elnök: Minthogy az interpellációkra kell áttérnünk a v'tât m^sza kitöm és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom- hogy a t. Ház legközelebbi ülését hol nan délelőtt" tiz; órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a most tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi indítványomhoz hozzája10*
