Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

60 Az országgyűlés hépvisetŐházának föld. A túlságos szabadelvüség által ránk szabadított SZ'R. Da. dversenyből, ebből a jóformán korlátlan kamatszedésből következett az, hogy a magyar földek elkezdtek futni a magyar tulajdonosok lába alól, a kúriákról le kellett verni az ősi címert és mások költöztek be a kúriákba. (Pakots József: A könnyelműség miatt!) Ebből következett, hogy számtalan becsületes magyar kisember volt, aki a magyar faluból, ahol elegendő megélhetést nem talált, kénytelen volt elmenni és messzi idegenbe kivándorolni, hogy a mindennapra valót megkeresse. T. képviselőtársaim, méltóztasanak elhinni, hogy nagy baj volt az a túlságos szabadelvüség és méltóztassék elhinni azt is, hogy azok az egyházpolitikai reformok, amelyekre Jánossy t. képviselőtársam olyan büszkén hivatkozott, szintén esak ártani tudtak a magyarságnak. Legyen szabad nagyon röviden, pár szóval arra is rámutatnom, hogy miért. Azt méltóztatnak gondolni, hogy a múltkor felvetett egyke kérdésre találunk kedvező megoldást akkor is, ha ennek a kérdésnek pusztán csak gazdasági vonatkozásait nézzük? Nem, igen t. képviselőtársaim. Ennek a kérdésnek is mélyen rejlő erkölcsi okai vannak, amelyeket most nem akarok fejtegetni, de rá akarok mutatni arra, hegy micsoda óriási rombolást jelentett a lelkekben az egyházak tekintélyének az a megtépázása, amelyet ezek az egyházpolitikai reformok hoztak, hogy micsoda hatalmas nagy változást idézett elő a gondolkozásban például az a tény, hogy azelőtt mintegy szent szövetség volt a házasság, amelyet ott kötöttek meg minden esetben, kivétel nélkül, az örök Isten színe előtt, az örök Istenre hivatkozva, az Isten templomában, most pedig, ha tetszik nekik elmennek, ha nem tetszik, nem mennek a templomba, és ha el is mennek, nagyon sokan csak azért mennek, mert a pompát esak ott lehet kifejteni és nem a polgári összeadás alkalmával. És micsoda rettentő kihatással volt az erkölcsök megváltozására az, hogy ennek a házassági szerződésnek a szentségét megkicsinyitették és az anyaszentegyház tekintélyét lerombolták, mert az anyaszentegyház kezéből kivették a házasságkötés és az anyakönyvvezetés jogát. És méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy annak idején a polgári anyakönyvvezetés behozatalát mivel indokolták meg. Az egyik indokolás az volt, hogy szükség van rá épen a zsidóság miatt, mert a zsidóság felvidéki rabbijai következetesen és tudatosan ha^ misitják az anyakönyveket: leánynak vezetik be a fiukat, hogy a katonáskodás alól menekülni tudjanak. íme, itt van az összefüggés, amely megállapítható a szóbanforgó törvényjavaslat és ezek között a kérdések között, s amelyeket egészen helytelenül itélt meg az én igen t. Jánossy Gábor képviselőtársam. Ezzel a kérdéssel igenis foglalkozni kell ebben a kérdésben állást kell foglalni. És çn nagyon szeretném, ha mindenki lelkének teljes szabadsága szerint és r nem pártfegyelemtől korlátozva foglalhatna állást e törvényjavaslattal szemben, mert akkor meg vagyok róla győződve igen t. képviselőtársaim, hogy azon az oldalon is, a kormánynak az oldalán is aligalig akadna egy-egy képviselő, aki e mellett a javaslat mellett felszólalna és a ki ne kivánná, ne követelné nemcsak a régi törvény épségben tartását, hanem a numerus claususnak a legszélsőbb mértékig való kiterjesztését is. Foglalkozzunk csak egészen őszintén ez"2el a kérdéssel. Állapitsuk meg és valljuk be 123. ütése 1928 február 15-én, szerdán. magunk között, hogy tulajdonképen még az 1920 : XXV. te. sem érte el azt a célt, amelyet mi magyar tájvédelmi szempontból szerettünk volna elérni. Mert hiszen mit ér, lia az egyetemre járók számát korlátozzuk, amikor még mindig számtalanon vannak olyanok, akik ebben az országban diplomával a zsebükben kenyér, állás és foglalkozás nélkül maradnak"? Igenis a numerus clausust be kellene hozni, annak arányszámát meg kellene állapitani és annak betartását kötelezővé kellene tenni nemcsak az állami hivataloknál, a vármegyéknél, a közigazgatásnál, hanem minden terén a gazdasági életnek és a magyar állami életnek. Be kellene hozni és kötelezővé kellene tenni a numerus clausust a pénzintézetekre az iparvállalatokra, a kereskedelemre; mindenütt minden szabad pályán meg kellene szabni azt, hogy elsősorban, legelsősorban (Farkas István: A papoknál!) minden állás és minden kenyér azt a magyarságot, annak leszármazóit, gyermekeit illeti, amely magyarság ezért az országért küzdött és vérzett, és csak azután, csak másodsorban azokat, akik tulaj donképen idegenek ebben az országban. Igen t. Képviselőház, rendkívül meg van könnyitve a zsidó ifjúság helyzete mert hiszen, ha akármennyit panaszkodnak is arról, hogy a zsidó ifjúság egy része kénytelen odakünn külföldön végezni a maga tanulmányait, az, ha odakünn elvégzi a maga tanulmányait és hazatér, biztos kenyeret kap, mert egészen bizonyos, hogy azok a zsidó vezetés alatt álló vállalatok, amelyekről az előbb beszéltem és amelyeknél statisztikának kellene a külföM felvfágositására a keresztyének és a zsidók arányszámát megállapítani, bizonyosan kenyérhez, álláshoz juttatják. Kedvezőbb helyzetben vannak, mint a keresztyén magyar ifjúság. Ha a keresztyén magyar ifjuság elvégzi a maga tanulását akkor ki ebben az országban a pártfogója, ki tud ebben az országban azzal a hatalommal, amelyet a zsidóság ma a kezében tart, szem beszállva, azzal az erővel szembehelyezkedve elhelyezkedést biztositani annak a szegény ifjúnak? S ha megtörtént, igen t. Képviselőház, hogy már ebből a képviselőházból többen is akadtak, akik üzenitek annak a magyar ifjúságnak, amely ma az egy etemen nagyon súlyos körülmények között, nagyon nehéz kenyérgondokkal küszködve végzi a maga napi mr Ilkáját sokszor pedig egész nap súlyos munkában görnyed, csak azért, hogy az esti és éjjeli órákat a tanulásnak szentelhesse: akkor méltóztassék megengedni, hogy ennejk. ón is üzenjek valamit és azt mondhassam neki: »Testvérek, bajtársak! Amig ebben az országban jübbra nem fordul a helyzet, amig ez az ország újra ecrős nem lesz, addig is leszünk itt még egynéhányan, — mondjuk: mólyenérző, mondjuk ábrándozó magyarok, de leszünk egynéhányan elszánt magyarok is — akiknek minden igyekvése, minden akarata arra irányul, hogy ebben az országiban a magyar fiatalember kenyérhez juthasson^ magyar anyák könnye, magyar férfiak verejtéke ne hulljon hiába!« Igen t. Képviselőház! Végtelenül wemorunak taatom, hogy amikor egy ilyen törvényről van szó, amely a magyarságnak legvitálisab'b jogait védelmezi, akkor, ugy-e, a magyar kenyérért, a magyar jövőért szenvedő' véreinkért, küzdő egyetemi bajtársakért emelünk szót, akkor annyit kell szólanunk, annyit kell kérnünk, annyit kell érvelnünk! IJgy-e, az volna a természetes, igen t. Képviselőház, ha a nagy magyar közvélemény meg tudna moz-