Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-128

Äz országgyűlés képviselőházának 128. ülése 1928 február 15~én, szerdán. 59 múltban a zsidóságnak sárga foltot kellett ruhájukra varrni intő és ügyeimeztető jelül, hogy mindenki megismerje, messziről meglássa, hogy az, aki szembe közelgett vele, hová tartozik. Már régebben eltörölték ezt a sárga foltot, múlt századok régi emléke ez ma már, de a zsidóságot azért meg lehet ismerni, nemcsak faji tulajdonságairól, nemcsak faji jellegéről, hanem meg lehetett ismerni másról is. (Farkas István: Az eszéről és rátermettségéről!) Majd erről is beszélek. Meg lehetett ismerni nevéről is. A múltban. — nem is olyan nagyon régmúltban — még minden zsidónak német voit a neve, idegen voit a neve, és minden zsidónak utóneve — nem keresztneve — az szintén idegen volt. Voltak köztük Mórok, Jakabok stb. Ezekről a nevekről, amelyeiket az ember unosuntig hallott, tudl.a az ember már, hogy viselőjük hová tartozik. Ma már, amikor Árpád, Zoltán, László a nevük, amikor ipszilonnal irják nevüket, s amikor nevüket is a régi liberális kormányok kegyéből olyan könnyű volt megváltoztatni, nem lehet megismerni a zsidót. Pedig méltóztassanak elhinni, hogy néha nem ártana, amikor például ott a vidéki magyar ember előtt megjelenik az a gépügynök és elad neki egy használhatatlan traktort, — ha óvatosságra figyelmeztetné valami az ember eket. Például akkor is, amiikor egy-egy vidéki falusi paraszt háztartásában megjelenik egy-egy ügynök, eiad egy varrógépet és szalut helyette cséplőgépet, és annak a parasztnak, ha bele is szakad, Iki kell fizetnie. (Farkas István: Akkor csak jól jár, ha varrógép helyett cséplőgépet kap!) Tanúbizonyságul hivom azokat a képviselőtársaimat, akik a falusi .éleiét ismerik; azok megmondhatják, mennyire igazam van! (Propper Sándor: Ezt Nagy Endre kabaréjában hallottam! — Zaj.) Ami azt a mondást illeti, hogy a zsidót az eszéről lehetett megismerni, méltóztassék meggondolni a közbeszóló Farkas István képviselő urnák, aki tudomásom szerint szintén keresztény magyar ember, (Farkas István: Ugy van!) hogy egyenesen a legnagyobb sértés a magyarsággal szemben azt állítani, hogy a magyarság közül mindenkor szelleménél fogva emelkedett ki a zsidó. Méltóztassék tudomásul venni, — ha eddig nem tudta volna — Farkas István képviselőtársam, hogy nincs ezen a kerek világon az Úristennek még egy olyan népe, amely szellemi kiválóság terén párja lehetne a mi magyar fajtánknak. ' (Farkas István: És mégis éretlennek tartják és nem adnak neki titkos választójogot!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy amikor ez a nemzet százados hosszú harcok után először lélekzethez jutott, akkor pár évtizedes munka után évszázadok mulasztásait tudta behozni. (Farkas István: De azért nem kap titkos választójogot!) Méltóztassék tudomásul venni, hogyha a múltban olyan körülmények között lehettünk volna, amelyek között szabadon kifejthettük volna a magunk istenadta természetes képességeit . . . (Farkas István közbeszól.) Elnök: Farkas István képviselő urat, kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Kontra Aladár: ... akkor hol lennének ma, amikor igy is elértük Európát, hiszen vannak szellemi foglalkozások, vannak tudományos ágak, amelyekben az egész világ előtt vagyunk. Méltóztassék tudomásul venni, t. képviselőtársam, — ha eddig nem tudta volna, — h.ogf a magyar embernek mindenre van képessége. Nagy büszkeséggel gondolok vissza arra az időre, amikor ebben a Képviselőházban az első KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ- ÏXnemzetgyűlés idején csomó kisgazdaember volt, egyszerű, de gyönyörű szép magyar ruhában, (Farkas István: Miért irtották ki őket?) amelyen önök csak csúfolódni tudtak. Ezekkel a képviselőkkel szemben, akik eljöttek az ekeszarva mellől, önök nem tudtak egyebet tenni, mint örökké odakiáltani nekik a kisüstöt, örökké gúnyolni őket. Csak most, legutóbb is azt mondották az egyik ilyen képviselőnek, hogy korlátolt, nem tanult ember. Tessék tudomásul venni, hogy lelki gyönyörűséggel hallgattam mindig ezeknek a kedves kisgazda képviselőtársaimnak értelmes beszédjét, mert ma gyár beszéd, becsületes beszéd volt, eredeti gondolataik voltak. Gyönyörűség volt hallani, hogy mennyi velük született intelligenciával beszéltek még akkor is, ha nem is volt meg a módjuk és alkalmuk a tanulásra. (Farkas István: De nem szeretik őket hallani!) Elnök: Farkas István képviselő urat mégegyszer figyelmeztetem hogy a közbeszó ástól tartózkodjék. Ismétlődés esetén erélyesebben fogok eljárni. Kontra Aladár: Az egyik igen t. képviselőtársam aki a kormánypárt részéről szólalt fel, azt.mondotta, hogy az 1920: XXV. tcikk ellenkezik az Eötvös József bárók, Csáky Albinok és Szilágyi Dezsők gondolkodásával és liberalizmusával. Hogy ellenkezik, azt én szó és vita nélkül aláirom. Hogy azonban melyik gondolkodás volt a helyes, az-e, amely a magvarság kenyerének, a magyar' ifjúság jövendőjének védelmében azt a törvényt meghozta vagy pedig az &

r gondolkodás, amelynek következménye például az egyházpolitikai reform volt: ezt a kérdést már eldöntötték az azon törvények meghozatala óta lefolyt tapasztalatok, amelyek szerintem bebizonyították azt az igazságot, hogy azok a törvényhozók, akik akkor a liberalizmustól el voltak vakitva, jóhiszemüleg tévedtek, de nagyot tévedtek, akkorát tévedtek, hogy az ő tévedésük szinte végzetessé vált erre a nemzetre. Méltóztassék megengedni, hogy egy egészen rövid kis kitéréssel rámutassak arra, hogy Magyarországon tulajdonképen hogyan terjeszkedett a liberalizmus. Magyarországra a liberalizmust voltaképen az elnyomás után hozták, amikor hosszú éveken keresztül szabadsága után sóvárgott ez a magyar nemzet. Jöttek haza idegeinbői azok, akik száműzetésben voltak kénytelenek élni és hoztáíc magukkal azt a levegőt, amely például a szabad Amerikában körüllengte őket, hozták haza azt a levegőt, amely Angliában körüllengte őket. Nem ismerve idehaza eléggé a viszonyokat, elkezdték követelni itt is a legszélsőbb mértékig való szabadelvüséget. Hogy mennyire mentek ezen a téren, azt bizony it ja ez, — ha valaki fellapozza a magyar Képviselőháznak 1867—68-ik évi naplóit, rájönne — hogy a nagy szabadelvüség miatt keresztyén magyar emberek, magyar képviselők voltak azok, akik nem akarták megcsinálni az uzsoratörvényt, mert a szabad kamatozást akarták megengedni. Ezen a téren is a teljesen szabad, korlátlan versenyt akarták, annyira ment szabadelvüségük. Hogy aztán ennek mi lett a következménye, az meglátszik a mostani állapotokon. Azt mondják, hogy a jó Isten a magyar nemzetről különös szeretettel gondoskodott, mert két külön fajtát, két külön népet^ adott mellé, amely szórakozásáról gondoskodjék - Az egyik a cigány, amely muzsikál neki, a másik pedig a zsidó, amely a muzsikához a kölcsönpénzt adja. Ebből a felfogásból következett t. képviselőtársaim, hogy eladósodott a magyar 10